Varga Dóra volt a Magyar Rezidens Szövetség alelnöke is, nagyon szeretett volna magyar betegeket gyógyítani, de egy idő után nem bírta tovább.

Az aneszteziológus szakorvos három éve döntött úgy, hogy Németországban folytatja hivatását. Az okokról így beszélt a vs.hu-ak adott interjúban: „Amikor elkezdtem rezidensként dolgozni, nagyon lelkes, motivált voltam, eszembe sem jutott, hogy külföldre jöjjek. Szerettem volna otthon maradni, szerette volna otthon, magyarul, magyar betegeket gyógyítani”.

„Nagyon szeretem az országomat, büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok. Körülbelül másfél év és kudarc kudarc hátán kellett ahhoz, hogy jöjjön egy mélypont az életemben. Egy éjszakai műszak során magamba zuhantam, jött egy mentős kollégám, és elhangzott a mondat: tudsz németül, angolul, svédül, mit keresel még itt?”

– emlékszik vissza.

Németországban ez, a leverkuseni az első állása mentősként, pontosabban ez hozzátartozik a kórházi munkához:

„Itt nagyon nem lehet válogatni, hogy az ember szeretne-e vagy nem”.

„Összességében elégedett vagyok az itteni rendszerrel, az emberek nagyon befogadóak, nagyon kedvesek. Ezalatt a három és fél év alatt egyszer sem éreztem, hogy hátrányt jelentene az, hogy külföldi, magyar vagyok”

– mondja Varga Dóra.

A szakember szerint a német orvosok közül is egyre többen mennek külföldre, kevesebben, mint a magyarok:

„kevésbé vannak rákényszerítve, inkább a nagyobb luxus elérése és nem a ’túlélés’ a cél”.

Nem is csoda, hiszen Angliában, vagy éppen az autóval két órányira lévő Hollandiában a német fizetése hatszorosát (!) is meg tudja keresni egy aneszteziológus szakorvos. Varga Dóra a szakmai előmenetel miatt választotta Leverkusent, az ottani kórház ugyanis többet tud nyújtani, mint egy kisebb intézmény.

„Nagyon új számomra Leverkusen és a lakás is, három hete költöztem ide, annyira még nem ismerem ki magam itt, de nagyon büszke vagyok rá, kezd otthonossá válni”

– mondja.

hataratkelo.com