Minden jel arra mutat, hogy a korrupciógyanús ügybe keveredett BAZ megyei képviselőt igyekeznek minél gördülékenyebben semlegesíteni, hiszen nem jönne jól a kormánypártnak a kvótanépszavazás kampányában egy olyan politikus, aki belülről és kívülről sem védhető. Orbán Viktor jó szokásához híven próbál erényt kovácsolni a szükségből, így a mohóvá vált vidéki nagyúr példáján azt demonstrálja, hogy mindenkit megvéd az övéi közül, de csak egy bizonyos határig tolerálja a szabad rablást.

Mint korábban megírtuk, Mengyi Roland a semmiből érkezett a politika világába, és úgy tűnik, rövid, ám annál intenzívebb tündöklés után a semmibe is távozik. A kormánypárt vezetősége minden valószínűség szerint megelégelte a képviselő mohóságát, így kiadták a Voldemort nagyúrként elhíresült politikusra a kilövési engedélyt. Ha már a kormányhoz finoman szólva is lojális ügyészség is a képviselő mentelmi jogának felfüggesztésétkezdeményezi, akkor biztosak lehetünk abban, hogy Orbán Viktor vért akar látni, de csak annyit, amennyi még nem bukik át a küszöbön.

Orbán Viktor ugyanis tanult az 1998-2002 közötti korszakban elkövetett hibákból, így nem karja megismételni magas rangú kormányzati tisztségviselők, parlamenti képviselők demonstratív törvény elé citálását, amit akkor elsősorban a koalíciós partner kisgazdák embereivel játszott el. Az eredmény közismert, hiszen minden várakozás ellenére a Fideszt megbüntették a választók azért, mert a belső leszámolásokat a nyilvánosság előtt hajtották végre. De ne menjünk ilyen messzire, hiszen a szocialisták 2010-es történelmi veresége is annak volt köszönhető többek között, hogy a párt meghatározó politikusai ellen indultak büntetőügyek kormányzásuk idején.

MÉGSEM CSAPHATUNK ELÉGEDETTEN A LEVEGŐBE, MONDVÁN, MOST VÉGRE TÖRTÉNIK VALAMI, HISZEN MENGYI HIÁBA HÍVATTA MAGÁT VOLDEMORT NAGYÚRNAK, Ő A POLITIKAI SAKKTÁBLÁN CSAK EGY KÖNNYEN BEÁLDOZHATÓ GYALOGOS.

Az emberek tudják, hogy a korrupció vastag gyökerei átjárják a közéletet, de ennek igazi tanújelét abban látják, ha vezetőszáron visznek el kormánypárti vagy ellenzéki politikust. Hiába egyértelmű, hogy a Polt Péter vezette ügyészség csak olyan ügyekben tüsténkedik, melyekben az ellenzéknek árthat, az ösztöneink mégis azt súgják, hogy a bűnösség csak akkor kezd egyértelművé válni, ha a nyomozó hatóság indokoltnak véli a vádemelést. Mengyi esetében erre most van esély, ami arra enged következtetni, hogy a kormánypárton belül már elkerülhetetlen a rendcsinálás.

Mégsem csaphatunk elégedetten a levegőbe, mondván, most végre történik valami, hiszen Mengyi hiába hívatta magát Voldemort nagyúrnak, ő a politikai sakktáblán csak egy könnyen beáldozható gyalogos. Minden valószínűség szerint egy „vidéki suttyó” beáldozásával próbálják menteni az igazán súlyos ügyeket, és a párt nagy vadjait. Ha ugyanis Mengyi önként távozik a pártból és a parlamentből, ügyét pedig a lehető legrövidebb időn belül nagy feltűnés nélkül lerendezik, akkor kevesebben foglalkoznak majd Rogán Antal belvárosi ingatlanbizniszeivel, Matolcsy György közpénzt szórójegybanki alapítványaival, Mészáros Lőrinc szuperszonikus gyorsaságú meggazdagodásával, és persze a többi, vidéken saját birodalmat építgető fideszes képviselőknek is intő jel lesz Voldemort nagyúr bukása.     

A jelek szerint a kormánypárt vezetői igyekeznek alkut kötni Mengyivel, ám a hírek szerint ő egyelőre nem hajlandó önként távozni, amivel nem tesz jót sem önmagának, sem pártjának. A vidéki képviselő talán még nem fogta fel, hogy ha a Fideszben valaki kegyvesztetté válik, az ahhoz hasonlatos, mint amikor egy utast a száguldó autóból dobnak ki. Ha azonban meggondolja magát, a képzeletbeli kocsi legalább lassítani fog, és megúszhatja egy kis zúzódással az esetet. Számunkra persze ez csak szemfényvesztés lesz, de már nem is hinnénk sem a szemünknek, sem a fülünknek, ha egy magas rangú kormányzati politikus őszintén vallana a kormánypárt belső ügyeiről. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha véletlenül megkedveltél egy sápadtarcút, skalpolás helyett felajánlhatod neki a gyors és kíméletes kibelezést is, mert a barátság az mégiscsak barátság.”

szeka.blog.hu