Iszlám civilizáció és arab elmaradottság
Tisztázzuk: arab alatt az Arab félsziget lakóit értem és azon belül az Iszlám bölcsőjének tekinthető régió lakóit. Ugyanis az Iszlám világ többi részén, ahol arab nyelv a hivatalos, nem arabok, hanem arabizált, elarabosodott népek élnek. Ebben az értelemben pl. a szír, egyiptomi nem arab, hanem elarabosodott.
Nem, nem védem őket! Hogy védjem azokat, akik annak a civilizációnak rombolták le hírét, mely a világra egykor felvilágosodást hozott? Hogy védjek megy egy pusztító hatalmat? Hogy védjem azokat, akiknek igazságot nem ismerő uralkodása alatt gondolkodók, hittudósok és újságírók ezrei vannak börtönben azért, mert nem hajlandók dicsőíteni őket?
Mióta MBS (Mohammad bin Salman) a Szaúdi trónörökös (2017) a bebörtönzött újságírók száma megháromszorozódott.
https://www.middleeasteye.net/news/saudi-arabia-launch-annual-media-forum-boostkingdoms-reputation
A Két Szent Hely (Mekka és Medina) Őrzőinek nevezik magukat, közben lerombolják az Iszlám emlékeit és ami ennél is fontosabb, elpusztítják az Iszlámhoz kötődő lelkületet.
Álljon itt egy történet a múltból, miként működött az Iszlám pl. Umar ben Khattab, a Próféta (béke reá) halálát követő második kalifa idején.
Amikor Umar bin Khattab (legyen vele Allah megelégedett) volt a kalifa, a kalifátus az Iszlám egyik államából ruhaadományokat kapott. Umar ezeket úgy osztotta szét, hogy mindenkinek egy darab jutott. Egy napon Umar szónoklatra állt fel, de rajta két adományból származó ruhadarab volt. Umar nekikezdett: „Halljátok és engedelmeskedjetek!” Szalman bin Farszi (legyen vele Allah megelégedett) felállt és így szólt: „Nem hallgatunk és nem engedelmeskedünk!” Umar rékérdezett: „Hogy-hogy?” Majd Szalman folytatta: „Mindegyikünknek egy darab ruhát adtál és látjuk, hogy te két darabot viselsz!” Umar nem válaszolt, csak intett fiának, Abdullah bin Umarnak (legyen vele Allah megelégedett), hogy álljon fel és feleljen Szalman felvetésére. Abdullah felállt és a következőt mondta: „Apám magas, testes ember széles vállakkal. Egy darab ruha nem lett volna elég rá, ezért odaadtam neki az enyémet”. Erre Szalman: „Most már hallgatunk és engedelmeskedünk!”
Ez volt az általános igazságérzet és gyakorlat a Próféta követőinek körében. A vezetés elszámolással tartozott és az emberek nem fogadtak el semmiféle igazságtalanságot. Tudták, hogy a Végítélet Napján a hivatkozás egy korrupt vezető követésére, nem ad felmentést.
Vitatkozni fognak egymás közt a Pokolban! Azt mondják a gyengék azoknak, kik gőgösek: „Mi a ti követőitek voltunk. Át tudjátok-e venni rólunk (magatokra) egy részét a Tűznek?” Így szólnak azok, kik gőgösek: „Mi mind benne vagyunk (a Pokolban)! Allah döntött a szolgálók között!” (Korán 40:47-48)
