• Soha ilyen nagy nem volt a különbség a községek és a főváros között.
• Minél több a közmunkás egy településen, annál többen szavaznak a Fidesz-KDNP listájára.
• A falvakban a hiányzó háziorvosi praxis sem ingatta meg a kormánypártok szavazóit.
• Személyes jelenlét nélkül a baloldali pártjainak nincs esélye a vidéki településeken.

Együttműködés, személyes jelenlét megteremtése és tartalmi változtatás – ha ezeket nem lépi meg a baloldal, akkor a jövőben sincs esélye arra, hogy választásokat nyerjen. Röviden így lehetne összefoglalni a Policy Agenda elemzését, amelyet a baloldal válságáról készített az április 8-i választások eredményeinek tükrében.

Orbán Viktor és a Fidesz ismét letarolta az országot, az ellenzék a kanyarban sem volt. Fotó: Veres Viktor Forrás: zoom.hu

Az átfogó elemzés emlékeztet rá: 2014 és 2018 között nem sok különbség van, hiszen az ellenzéki pártok kormányváltásra készültek, a Fidesz pedig nem győzte hangsúlyozni, hogy nem lesz kétharmad és nincs is rá szüksége. Az eredmény így aztán még inkább sokkhatásként érte a baloldali pártok, azaz az MSZP-P, a DK és az LMP vezetését.

Ráadásul 2018-ban az úgynevezett baloldali ellenzék is tovább aprózódott: a 2014-es kormányváltó szövetség három önálló formában indult el (MSZP-P, DK, LMP), és mellettük megjelent két új párt: Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a Momentum.

Egy dolog biztosan nem változott:

továbbra is három Magyarország van a politikai térképen: a főváros, a megyei jogú városok és a községek.

A megosztott országot jól mutatja, hogy miközben a fővárosban a Jobbikon kívüli ellenzéknek 47,5%-os támogatottsága van, addig községekben ez 20,2%-ra zsugorodik.

Ha lenne egy faluparlament, ahova a községek szavazói delegálnák a képviselőket, akkor ott három frakció kapna helyet: Fidesz, KDNP, Jobbik.

A településtípusok között is szembetűnő volt a különbség.

• Budapesten a Fidesz-KDNP minimálisan veszített támogatottságából, a Jobbik viszont majdnem egy százalékponttal jobb eredményt ért el. A legnagyobb vesztes a 2010 előtti baloldal (kiegészítve Együtt-tel és PM-mel), amely körülbelül 8 százalékponttal kapott kevesebb szavazatot. Ez a szavazatveszteség jelent meg az LMP-nél (+2 százalékpont) és az új pártoknál.
• A megyei jogú városokban rontott a Jobbikon kívüli ellenzék, és jelentősen javított a Fidesz-KDNP. A legnagyobb vesztes a volt Kormányváltó erők pártjai (MSZP+DK+PM+MLP+Együtt), amelyek 8 százalékponttal szerepeltek rosszabbul, mint négy éve. Ebből az LMP és az új pártok tudtak profitálni. A Jobbik arányait tekintve szinte ugyanott tart, mint az előző voksoláson.
• A nem megyei jogú városok új szavazóit szinte letarolta a Fidesz. A Jobbik helyben járt, miközben a többi ellenzéki párt támogatottságában átrendeződés következett be. Miközben 2014-ben még a Kormányváltó szövetség volt a legerősebb ellenzéki formáció ebben a közegben, az idei választáson 7,5 százalékponttal csökkent a támogatottságuk. Ebből körülbelül 2 százalékpontot az LMP szívott el, míg 4,3%-ot az új pártok.
• A falvakban látszik a legjobban, hogy az ellenzék mennyire nem volt képes megszólítani a vidéki kistelepülésen élő szavazókat. A 2014-es kormányváltó szövetség megfelezte szavazótáborát 24-ről 12,4 százalékra. Az LMP 3,3%-át növelte 4,7%-ra, míg az új pártok (Momentum, MKKP) 3,8%-ot kaptak, ami elhanyagolható ahhoz képest, hogy a Fidesz-KDNP listája 48,6%-ról 55,8 %-ra növelte támogatottságát, a Jobbik pedig 18,8%-ról 21,3%-ra.

Esélytelenek voltak a falvakban

A 2018-as választások eredményeinek elemzésében a legfontosabb mégis a kistelepülések adatainak vizsgálata, a községekben ugyanis a Fidesz-KDNP listája 56%-os támogatással győzött a községekben, míg a fővárosban csak 38%-ot kapott.

A Policy Agenda kutatása több érdekességre is felhívta a figyelmet. Az egyik az, hogy az adatok szerint

minél kevesebben élnek az adott településen, annál magasabb a Fidesz-KDNP lista támogatottsága.

Ezen pedig az sem változtat, ha megnézik, mely kistelepüléseken betöltetlen évek óta a háziorvosi praxis.

Ugyanezt igazolja egy még érdekesebb összefüggés: a közmunka és a választási részvétel kapcsolata. A Policy Agenda mérései szerint egyértelmű, hogy minél több közmunkás dolgozik egy adott településen, annál nagyobb a Fidesz-KDNP támogatottsága.

Ha külön megnézzük azokat a falvakat, ahol nagyon sok a közmunkás, döbbenetes adatokat kapunk. Ezekben a falvakban ugyanis 2014-ben 53,1 százalékos támogatottságuk volt a kormánypártoknak, 2018-ban viszont ezt is felülmúlták, és 67,1 %-ot kaptak.

Ábrák forrása: zoom.hu

Az adatok azt is mutatják, hogy a településen élők szavazási motivációit nagyban befolyásolta a „véleményvezérek” szerepe. Ez a kistelepüléseken leginkább a helyi képviselőtestület, és a polgármester. Az ő hozzáállásuk vagy csak a passzivitásuk a kormányzati teljesítmény megítéléséhez alapvető hatással van a település szavazási hajlandóságára.

Nyilvánvalóan nehéz vizsgálni, hogy adott településen van-e például az MSZP-nek olyan embere, aki véleményvezérnek számít. Egyetlen objektív mérőszám van erre, ez pedig az önkormányzati képviselőjelöltek száma.

Már 2014-ben is látszott, hogy

a Jobbikon kívüli ellenzéki világ emberállományban is elfogyott a községekben.

Nem véletlen, hogy a 2809 község és nagyközség közül 87 település van, ahol az MSZP saját (nem kívülről támogatva) logó alatt indított polgármester van önkormányzati képviselőjelöltet.

Rajtuk kívül a Demokratikus Koalíció, az Együtt, az LMP és az MLP összesen 65 kistelepülésen volt képes erre. Ez az összesen 152 falu 5%-a Magyarország kistelepüléseinek, azaz hihetetlenül kicsi jelenlétet mutat.

Abban egyértelmű kapcsolat van, ha egy helyben élő felvállalt valamelyik ellenzéki pártot, akkor szinte biztos, hogy később is – ha nyert, ha nem – számítani lehet rá, mint az adott párt meghosszabbított karjaként. Ez egyértelműen meglátszik az adott települések választási eredményeiben. Amennyiben csak azokat a településeket nézzük, ahol az MSZP-nek volt saját embere 2014-ben, ott a 2018-as országgyűlési választáson az MSZP-P-pártlista 37%-kal többet kapott, mint azokban a falvakban, ahol nem volt korábban jelöltjük.

De akkor merre van a kiút?

A Policy Agenda szerint a fenti eredményeket nézve lennének megoldási lehetőségek arra, hogyan erősödhetne meg az ellenzék.

Karácsony Gergely elfogadható közös jelölt volt, de ez még mindig nem elég. Fotó: Halász Nóra Forrás: zoom.hu

Amennyiben a magyar baloldal (ebben az értelemben az MSZP-P-t, a DK-t és az LMP-t soroljuk ide, még ha vannak közöttük ideológiai különbségek is) nem akarja végleg átadni a terepet a Jobbiknak és más jobboldali pártkezdeményezéseknek, hanem önálló erőként (még ha több pártból is áll) akar megmaradni a politikai térképen, akkor három dolgot kell tennie:

• 1. legalább egymás közötti együttműködési forma, alkalom megteremtése, amelynek próbája a 2019. évi önkormányzati választás;
• 2. személyes jelenlét megteremtése minél több kistelepülésen, amelynek legfőbb mérföldköve a 2019. évi önkormányzati választás. A 2018. évi választási eredmények azt mutatják, ahol például az MSZP képes volt korábban önkormányzati jelöltet állítani, ott a baloldal 23%-kal több szavazatot kapott;
• 3. tartalmi változtatás, amely nem a Fidesszel szemben fogalmazza meg önmagát, hanem a választói problématérképhez igazítja politikai vízióját.

Ha a baloldal ezeket nem veszi figyelembe, akkor

szinte biztos, hogy 2022-ben kisebb átrendeződésekkel ugyan, de – a tömböket nézve – ugyanolyan eredmény születik az országgyűlési választáson, mint 2018-ban.

zoom.hu