Jobb későn, mint soha?
obb később, mint soha, mondhatnánk, miután az RMDSZ elnöke közölte, hogy elkészült az az árnyékjelentés, amelyet a kisebbségvédelmi keretegyezmény végrehajtásáról szóló bukaresti kormányjelentéshez dolgoztak ki, konkrét példákkal illusztrálva a magyarság jogfosztását - írja az erdely.ma.
Forrás: rmdsz.ro
Igencsak ideje volna már kihasználni a nemzetközi színtér nyújtotta lehetőségeket. Az Európa Tanács pedig alkalmas erre, ugyanis olyan, az Európai Uniótól független intézmény, melynek legfontosabb küldetése az emberi jogok védelme, s így sokkal többet foglalkozik a nemzeti kisebbségek helyzetével, jogfosztásaival is.
A Románia által is ratifikált nemzeti kisebbségvédelmi keretegyezmény, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája, az autonómia lehetőségét tételesen említő, híres 1201-es ajánlás vagy legutóbb a két éve elfogadott, az önrendelkezést követendő példaként ajánló Kalmár-jelentés csak néhány példa arra, hogy jó helyen kopogtatunk, ha igazunkat e nemzetközi intézménynél keressük. Amiatt pedig igazán nem kell aggódnunk, hogy nincs mit felmutatnunk, hiszen az elmúlt évek bővelkednek olyan esetekben, amelyek kiütik a biztosítékot minden demokratikus elkötelezettségű, az emberi és közösségi jogok, a jogállam alapelvei iránt érdeklődőnél.
E tekintetben ráadásul eléggé részletesnek, alaposan dokumentáltnak tűnik az RMDSZ most ismertetett jelentése, hiszen a jogsérelmek igen széles skáláját mutatja be az olyan „rendszerszintű” gondokról, mint a restitúció leállása vagy az anyanyelv-használati jog sérülése számos területen, egészen a legfrissebb, ordító jogsértésekig, mint a március 10-én, a székely szabadság napján szervezett marosvásárhelyi tüntetés résztvevőinek megbüntetése.
De felvillantja a bukaresti hatalom olyan, számunkra veszélyes távlati célkitűzéseit is, mint a magyarlakta régiók beolvasztása a tervezett közigazgatási átalakítás során, továbbá utal a kormány régi, mindmáig be nem tartott ígéreteire, mint a kisebbségi törvény elfogadása, és megállapítja: a magyarok biztonságérzete rendült meg az elmúlt időszak jogsérelmei nyomán.
Átfogó, tiszta, szókimondó tehát az árnyékjelentés, mely a bukaresti kormány által elkészített dokumentum hazugságait hivatott helyreigazítani – csak sajnálni tudjuk, hogy nem ez a hangnem jellemzi a szövetség politizálását évek óta, kormányzati pozícióban rendszerint megfeledkeznek ezekről a gondokról, mi több, gyakorta maguk is legitimálják a román kormány propagandáját.
Jobb későn, mint soha, mondhatnánk. Csakhogy a bizalmat elég egyszer eljátszani, utána a legtisztességesebb szándékot is gyanú övezi. Főként, ha e lendület mindig csak kampányidőszakban nyilvánul meg…
Farcádi Botond
