Így van ez az emberekkel is, saját magunkat az életünkben szerepet játszó emberek, helyzetek alapján tudjuk legpontosabban definiálni. Épp ezért választotta Jordán Tamás, az egykori geodétából lett színészóriás önéletrajzi könyvének ezt a címet. Az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent kötet kegyetlenül őszinte visszaemlékezés, amelyben a művész szembenéz az élete során szőnyeg alá sepert problémákkal, magánéleti és szakmai válságokkal, felfedi a kilétét. A kötetet Jordán Tamás legjobb barátja, Sebő Ferenc népzenész szerkesztette, akivel harminc éve járják az országot József Attila-estjükkel.

Jordán úgy ír, mint amilyen lazasággal szórakoztatja a közönséget stand-up-estjein. Öniróniával veszi végig életét, felidézi a gyerekkort, hogy a hitnek óriási szerepe volt a családjában abban az időben, amikor az iskolában Rákosi és Sztálin szeretetére nevelték a gyerekeket. Ahogy a vallásban és az Istenben, ugyanolyan mélyen hitt a kommunizmusban. Jordán kisfiúként meghasonlott: beszédhibás, zárkózott, rettegő gyermek volt. Mégis úgy érezte, egyedül a színészet segítségével tud megszabadulni a félelmeitől. A színművészetire nem vették fel, így került amatőrként az Egyetemi Színpadra, miközben a műszakin elvégezte a mérnöki kart, és geodéta lett.

Megházasodott, és úgy tűnt, kispolgári életet fog élni, de a sors és Szókratész védőbeszéde közbeszólt. A huszonötödik színház legendás előadása után határozta el, végérvényesen a színpadot választja. Élete gyökeresen megváltozott: nemcsak a mérnöki létet hagyta mögött, de önzővé vált, önfejű bohémmá. Nem az a férfi volt már, akihez felesége, Judit hozzáment. Ekkor lépett be az életébe kollégája, Lázár Kati, akiért elhagyta feleségét és két kisgyermekét. Hiába telt el négy évtized, ezzel még ma is nehezen tud szembenézni. Megrendítően írja le, mit érzett, mikor elköltözött otthonról. Amikor a taxit félúton visszafordította, majd kétségbeesetten üldögélt otthon. A Kossuth- és Jászai-díjas művész bölcsen tekint vissza: belátja, lehet, hogy házasságai során sokszor hozott másoknak fájdalmat okozó döntést, de mindig az igazságkeresés vezérelte.

Sok ilyen szőnyeg alá söpört problémával néz szembe könyvében a színész, nem hallgatja el, hogy szenvedélyes kártyajátékos és lóversenyfogadó volt; hogy milyen rossz döntéseket hozott a Merlin igazgatójaként a pénz érdekében; miként hódolt be a politikának a színházi célokért. Önvallomásából kiderül, Jordán is esendő, aki nemegyszer hibázott, de tudja, nem ez a fontos, hanem az út, amelyet megtett.

Hetvenhárom évesen még mindig rendületlenül hisz a színház erejében. Ahogy a determinációban is: hogy sorsának lényege a szombathelyi Weöres Sándor Színház megalapítása volt. Jordán Tamás második igazgatói ciklusán túl, a kezdeti nehézségek tanulságait levonva nagy erőkkel dolgozik azon, hogy Szombathelyen igazi közösséget építsen. Idén lejár igazgatói mandátuma, de újra pályázott a teátrum vezetésére.

Szerző: Makrai Sonja / mno.hu