Nem olyan régen, az arab tavasz idején a NATO és azon belül elsősorban az amerikaiak, a franciák és az angolok siettek a Kadhafi-ellenes erők megsegítésére.

A segítség azonban nem annyira a felkelőknek, mint inkább annak szólt, hogy ily módon remélték visszaszerezni azokat az olajkutakat, amelyeket annak idején Kadhafi vett el tőlük, és amelyek jövedelmét az ország fejlesztésére, többek között egy négyezer kilométeres mesterséges folyó kiépítésére használtak fel, amely a tengerparti városokat látja el a Szahara alatt lévő fosszilis vízkészletekből

- írja az MNO.hu.

Az olajkutak államosítását az amerikaiak annyira zokon vették, hogy több támadásban is megpróbálták megölni Kadhafit, de „csak” az egyik lányát sikerült az egyik alkalommal. Igaz, az amerikai törvények elvben tiltják a külföldi államfők politikai indítékú megölését, ezt azonban nem veszik komolyan: végül is Kadhafi halálához is egy amerikai támadás vezetett, amikor is szétlőtték azt a konvojt, amellyel a diktátor és kísérete Tripoliból Szirtbe, Kadhafi szülővárosába próbált menekülni.

A kívánt célt azonban a NATO-szövetségesek igen kevéssé érték el, ugyanis Líbiában azóta sem sikerült stabil kormányzatot létrehozni. Olyannyira nem, hogy egy alkalommal iszlamisták egy csoportja szétlőtte a Bengáziban székelő amerikai konzulátust, mégpedig úgy, hogy maga a nagykövet is meghalt. Ebből most leginkább Hillary Clintonnak lesz baja, hiszen az elnökjelöltségért és elnökségért folyó választási küzdelemben a szemére vetik, hogy mint akkori külügyminiszter, nem tett meg mindent az amerikai követség védelme érdekében. Legújabban viszont az Iszlám Állam terjeszkedik Líbiában, és érdekes módon épp a Kadhafihoz kötődő Szirtben van az egyik fő állomáshelye, csupán ötszáz kilométerre Európától. Ráadásul a brit The Telegraph szerint menekülteknek álcázott harcosokat küldenek Európába, hogy itt merényleteket kövessenek el.

Feltehetően Amerika, Franciaország és Anglia vezetői nem így képzelték el Líbia jövőjét, amikor reményektől eltelve siettek a Kadhafi ellen felkelők segítségére, és míg Kadhafi idejében a diktátorral meg tudtak egyezni, hogy nem enged át országán keresztül menekülteket Európába, addig most nincs kivel tárgyalni. Líbiának ugyanis két kormánya is van, az egyik, amelyet a világ hivatalosan elismer, Tobrukban található, de gyakorlatilag semmilyen hatalommal nem rendelkezik, a másik, a Tripoliban székelő iszlamista kormány meg más iszlamista csoportokkal folytatott harcaival van elfoglalva. Mindeközben az Iszlám Állam nyugodtan terjeszkedik Líbiában, és ha kedve úgy tartja, keresztényeket gyilkol, hogy megmutassa, ki az úr a háznál.

A líbiai állapotok következtében senki által vissza nem tartott és tartható menekültáradat miatt az Európai Unió most elhatározta, hogy ezt az embertömeget valahogy megpróbálja megfékezni, azokat viszont, akiknek mégis sikerül eljutniuk Európába, „igazságosan” osztaná el a tagországok között. Az Európai Bizottság által kiadott javaslat szerint elsősorban a menekültek kiszolgáltatottságát kihasználó bűnözői hálózatot kell célba venni.

Ezt úgy tennék, hogy „szisztematikusan felderítik, elfogják és megsemmisítik azokat a hajókat, amelyeket az embercsempészek használnak. Az ilyen, a nemzetközi jog betartásával végrehajtott akciók erőteljesen demonstrálják, hogy az Európai Unió elkötelezte magát a cselekvés mellett” – mondja a bizottság anyaga. Azonban maga a katonai akció legalitása is kétséges – ehhez azt az ENSZ Biztonsági Tanácsának jóvá kell még hagynia –, de ezen túlmenően a genfi székhelyű, migrációval foglakozó nemzetközi szervezet (International Organisation for Migration) is súlyos aggodalmát fejezi ki a tervezett katonai akció miatt. Ugyanis épp a menekültek kerülhetnek a tűzvonalba, mint ahogy ezt Peter Sutherland, a migráció kérdéseivel foglalkozó ENSZ-megbízott is hangsúlyozza.

Ugyanakkor a bizottsági elképzelésekben nem sok szó esik a menekültáradat okairól (épp hogy megemlítik a helyi háborúkat és a klímaváltozást), és egyáltalán nem esik szó a NATO és vezető országainak felelősségéről azért, hogy meggondolatlan észak-afrikai és közel-keleti fegyveres beavatkozásaikkal nemhogy demokratikus, de stabil államokat sem tudtak létrehozni. A jelenlegi helyzet akár a levadászott Kadhafi, akár a kivégzett Szaddám Huszein utólagos bosszújának is tekinthető, hiszen a stabil diktatúrák megdöntésével jött létre az a politikai káosz, amelyben a menekültáradat és egyben az Iszlám Állam terjeszkedése is megállíthatatlanná vált.

mno.hu (Címlap: Forrás: AP/SITA)