h i r d e t é s

Kárpátaljai vezető: Adják vissza a jogainkat!

Olvasási idő
12perc
Eddig olvastam

Kárpátaljai vezető: Adják vissza a jogainkat!

2019. június 25. - 09:19

 

Porosenko a szakadék felé kormányozta Ukrajnát, a kárpátaljai magyarság 90 százaléka Zelenszkijre szavazott – csak még mindig nem tudni, milyen politikába kezd a megválasztott új elnök. - írja a mandiner.hu.

Forrás: napiujsag.hu

Barta Józsefet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnökét kérdeztük a Zelenszkij győzelme utáni ukrán politikai helyzetről és a kárpátaljai magyarság reményeiről.

Volodimir Zelenszkij május 20-án letette esküjét, majd új ukrán elnökként feloszlatta az országgyűlést, július 21-én előrehozott parlamenti választásokra kerül sor. Zelenszkij 15 megye kormányzóját is menesztette tisztségéből, köztük Hennagyij Moszkalt, Kárpátalja vezetőjét is. Az viszont még senki számára nem világos, hogy Zelenszkij mire alapozná az elnöki munkáját és politikáját, s mi várható tőle – többek között az országban élő nemzetiségi kisebbségek helyzetével kapcsolatban. 

A kialakult helyzetről és a jelenlegi ukrán aktuálpolitikáról kérdeztük Barta Józsefet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnökét.

Dankai Péter interjúja

***

Ön szerint mi okozta Volodimir Zelenszkij ilyen nagy arányú győzelmét az ukrán elnökválasztáson Petro Porosenko volt ukrán elnökkel szemben?

Porosenko elnöksége alatt igazából egy kezdetleges autokrata rendszert vezetett be és a diktatúra felé próbálta sodorni az országot. Ez tisztán látszott és érezhető volt tavaly novemberben, amikor az egész országra kiterjedő hadiállapotot próbált bevezetni, aztán persze ez csak egy részén sikerült. Továbbá, ahogyan a választási kampányt szervezte, kivehető volt, hogy különböző akciók során megpróbál minden eszközt bevetni, hogy megtartsa a hatalmát.

Porosenko a régi rezsimmel együtt egyenesen a szakadék felé vezette az országot.

Aztán ott van a folyamatos elvándorlás, az alacsony munkabérek és szintén alacsony életszínvonal. Ebből lett elege a népnek. A megnyert választást követően egyértelműen eufória jellemezte az országot és annak lakosságát. Kiszabadult a szellem a palackból, a szabadság nagyon kellemes érzésének az öröme. Az ország lakosságának nagy többsége egyértelművé tette, hogy a változásra, a fiatalságra, a más gondolkodásra szavaz. Viszont ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon sokan Porosenko ellen szavaztak, a régi rendszer ellen, amit már nem bírt tovább az ország. Zelenszkij új emberekkel új politikát, teljesen új dolgokat akar. Reméljük, hogy ezzel a megnyert elnökválasztással egy rendszerváltozás is kezdetét veszi végre, hiszen embereket kicserélni sokkal könnyebb, de attól még a rendszer marad. A rendszert kell megváltoztatni, ami viszont nem lesz könnyű, mert a régi rezsimnek nagyon sok híve van még, akik magas rangú pozíciókat töltenek be az állami apparátusban és óriási pénzekkel rendelkeznek. Itt az a kérdés, hogy Zelenszkij milyen módon fogja őket legyűrni, letörni, és hogyan fogja megvalósítani azt a politikát, amelyet tőle elvárnak.

Zelenszkij milyen intézkedéseket tett az elnökválasztást követően, illetve mi az az ideológia vagy mozgatórugó, ami őt vagy a pártját leginkább jellemzi?

Az első és legfontosabb intézkedése az volt, hogy feloszlatta a parlamentet – ennek a törvényessége, alkotmányossága még mindig az alkotmánybíróság előtt van, ők fogják eldönteni, hogy alkotmányos joga volt-e az elnöknek ez az intézkedése vagy pedig alkotmánysértő. Ezen kívül rengeteg törvényjavaslatot nyújtott be, többek között az elnöki impeachmentet, a képviselők visszahívhatóságát a korrupciós bűncselekményekkel kapcsolatban, hogy ezeknek a bűntetteknek az elkövetői ne tudjanak kibújni a jogi felelősségre vonás alól. A személyekkel kapcsolatosan az elnöki kompetencia azt jelenti, hogy az elnök ajánlására történik a Legfelső Tanács által a hadügy-, külügyminiszter, a főügyész és más kulcsfontosságú tisztségekre a személyeknek kinevezése. Zelenszkij ezt több személyt illetően meg is tette, illetve kérte a Radát, hogy váltsák le a régieket, azonban a parlament még egyetlen beadványát sem fogadta el. Jelenleg harc folyik még a Legfelső Tanács és az elnök között.

Zelenszkij már megpróbált megvalósítani bizonyos dolgokat abból, amit ígért,

de így ez nem működik. Az elnöki hatalmát a régiók közigazgatása révén tudja gyakorolni, a kormányzókon keresztül, akiket maga az elnök nevez ki, csakhogy az elnök a kormány javaslatára nevezi ki őket, a kormánnyal való együttműködése pedig szintén sok szempontból problémás. Egyelőre nem lehet tudni, hogy lesz-e olyan – a kormány által támogatott – személy, akit majd az elnök is jóváhagy és kinevez valamelyik megye élére.

Az is megtörténhet, hogy megegyezik Zelenszkij a régi kormányfővel, Volodimir Hrojszmannal, és akkor Hrojszman olyan javaslatokat nyújt be a kormánytól, amelyek az elnöknek kedveznek, s akkor oda-vissza megegyezési alapon megtörténnek majd a kinevezések. Ugyanakkor az elnöki hatáskör erre is kiterjed egy szinten, hiszen megbízott kormányzókat nevezhet ki, ami meg is történt több esetben, többek között Kárpátalján is. Moszkált leváltotta Zelenszkij, helyette Ivan Duran első megbízottat nevezte ki a megye élére.

Mit hallhatunk Zelenszkijtől?

Zelenszkij nagyon keveset nyilatkozik, az ő programját senki sem látta, 

azt, hogy ő mit akar, senki sem tudja;

ő maga egyáltalán nem tette nyilvánossá; így nem tudhatjuk, csak remélhetjük, hogy a régi korrupt, oligarchikus rendszert el fogja tüntetni és egy újat fog létrehozni. Ha ez a csere abból állna majd, hogy egy balliberális, Európai Unió által dominált politikát helyezne kilátásba, akkor ebben az esetben leszögezhetjük, hogy nem túl sokat nyernénk vele. Egyértelmű, hogy az eddigi rezsim sem volt jó a kárpátaljai magyarság számára – ezt a választáson a választópolgárok igazolták is –, továbbá nekünk több éven keresztül küzdenünk kellett a regnáló hatalommal a meglévő jogaink megtartásáért, valamint a folyamatos arrogáns támadások, vegzálások ellen. Bízunk benne, hogy ezek tényezők megszűnnek. Azonban ha az új politika, illetve rendszer olyan típusú lesz, mint ami jelenleg az Európai Unióban és Brüsszelben dominál, abban az esetben számunkra nem egy optimális politikai rendszer fog bekövetkezni, viszont még mindig jobb, mint ami volt – ebben bízunk.

Zelenszkij milyen irányba mozdulhat el a kelet-ukrajnai konfliktus megoldásában?

Túl sok lehetősége nem lesz, így mi is mindannyian kíváncsiak vagyunk. Mindenki halhatta Zelenszkij nyilatkozatát, amikor is azt mondta: „Megyek és letérdelek Putyin előtt, és ha kell térden állva fogok könyörögni Ukrajnáért. Mert én letérdelek Putyin előtt, de azt, hogy Ukrajnát térdre kényszerítse, azt nem fogom eltűrni”. Én nem hiszem, hogy egy „térden állás” itt megoldja a problémát, sokkal komolyabb dolgokról van szó, mint hogy egy ilyen gesztussal meg lehessen oldani a kialakult helyzetet. Egyáltalán, ha hajlandóságot mutat az iránt, hogy elmegy és leül tárgyalni, illetve hajlandó kompromisszumra, az már biztató és kecsegtető ahhoz képest, hogy Porosenko ezt teljesen kizárta és nem tette meg. Nyilván azért is, mert

Porosenkónak érdekében állt a háború.

Neki gazdasági és politikai érdekei is voltak abban, hogy ez a háborús konfliktus ne fejeződjön be, hanem folytatódjon, és ezt nacionalista alapokra helyezve, valamint ideológiával meg is tudta etetni a lakosság egy jelentős részével Ukrajnában. Aztán a választás alkalmával kiderült, hogy a lakosság nagy többsége békepárti és békét akar, mert erővel ez a konfliktus nem oldható meg, ami érthető is, hiszen Ukrajna nem fogja tudni legyőzni Oroszországot háborúban. Csak a kompromisszumokra épülő tárgyalásos út marad. Zelenszkij is ebben érdekelt – megígérte, hogy ezt a konfliktust megoldja –, bízunk benne, hogy ezekre a tárgyalásokra sor kerül. A lehetőségei nem korlátlanok, és mondhatni, igencsak szűkek. Nem tudjuk, hogy önmagát és Ukrajnát hogyan fogja ebből a konfliktusból kihozni úgy, hogy ő is győztes legyen és az oroszok se veszítsenek – nyilván Putyin sem akar veszíteni, mert akkor Oroszországot is elveszíti. Kérdés, azt a megoldást elfogadja-e az USA is, mint nagyhatalom, akinek szintén van befolyása a kialakult helyzetre –, hiszen geopolitikáról és nagyhatalmi politikáról is szó van ebben a kérdésben. Reméljük, hogy pozitív irányba mozdul majd el ez a konfliktus.

Milyen új kapcsolatokat építhet ki, illetve ápolhat Zelenszkij Magyarországgal?

Magyarország mindig is jó szomszédja volt Ukrajnának és olyan szövetségese, aki mindenben támogatta.

Magyarország abban érdekelt, hogy Ukrajna egy sikeres ország legyen,

mert ha a kárpátaljai magyarok egy biztonságos államban élnek, az nekik is jó, és ez a magyar államnak, a magyar nemzeti kormánynak is érdeke. Olyan ország legyen Ukrajna, ahol a kárpátaljaiak komfortosan érezhetik magukat mind gazdaságilag, mind nemzetiségi kisebbségként. Egy európai jogállam legyen, ahol demokrácia van, ahol a kisebbségek jogait az európai normáknak és azok érdekének megfelelően tiszteletben tartják és garantálják.

Úgy látom, Magyarország mindent megtett annak érdekében, hogy Ukrajna az Európai Unió felé közeledjék és integrálódjék, megkapja vízummentességet még akkor is, amikor a gazdasági érdeke nem ezt kívánta – hiszen az Oroszország elleni szankciók nem Magyarország gazdasági érdekeit szolgálják, hanem csak az Ukrajnával való szolidaritást. De mindez kevésnek bizonyult, mert a Porosenko-féle külpolitika minden szomszédos országból ellenséget csinált Ukrajna számára, így Magyarországból is, sőt Magyarországból az egyik legnagyobb ellenségét.

Miért történt ez?

Mivel Oroszország nagy ország, ezért az orosz mint ellenségkép nem túl jó, mert legyőzhetetlen, így

találtak egy kisebbet, a kárpátaljai magyarságot, akik sérülékenyebbek és gyengébbek,

akikre nagyon sok haragot ráirányíthatnak, azt a haragot, amelyet egyébként a saját vezetésük, a saját hatalmuk és a saját oligarchikus rendszerük ellen kellene, hogy irányuljon. Ezt a tendenciát mindenképpen fel kell, hogy váltsa egy új politika. Bízom benne, hogy Zelenszkij egyértelműen arra törekszik majd, hogy Ukrajnát az Európai Unió felé vezesse. Ezt egyébként le is nyilatkozta, de ehhez azonban szükséges, hogy a szomszédos országokkal való viszonyt rendezze, és újra együttműködővé építse ki. Magyarország erre készen áll. Magyarország már kinyújtotta akkor a kezét, amikor Áder János Kijevben részt vett Zelenszkij elnöki beiktatásán, valamit Zelenszkijjel való találkozóján kifejezte hajlandóságát a tárgyalások megkezdésére.

Mik a kárpátaljai magyarság fő szempontjai most?

Magyarország nem enged és nem is engedhet a kárpátaljai magyarság jogait illetően. A további együttműködés alapja, valamint az Ukrajnával szembeni euro-atlanti integrációs törekvések meggátolásának, vétózásának a feloldását szolgáló feltétel az, hogy Ukrajna újra visszaadja a kárpátaljai magyarságnak azokat a jogokat, amelyeket Ukrajna alkotmánya, illetve nemzetközi kötelezettségei szavatolnak, mégpedig az anyanyelv szabad gyakorlásának a jogát a társadalmi élet minden területén, illetve az anyanyelven történő oktatásnak a jogát az óvodától egészen a felsőoktatásig.

Azokat a jogokat, amelyekkel rendelkeztünk, ne vegyék el tőlünk

– vagy ha már az oktatási és nyelvtörvénnyel csorbították ezeket a jogainkat, akkor adják vissza –, Magyarországnak ez az álláspontja, ebből nem fog engedni. Viszont ehhez tárgyalásokra van szükség. A jogaink visszaadását és megtartását vagy törvénymódosítás, vagy pedig kétoldalú egyezmények megkötése által lehet majd biztosítani. Olyan egyezmény is elképzelhető – mivel Zelenszkij sosem tett nyilatkozatot a többes állampolgársággal kapcsolatban –, amely legitimizálja Ukrajnában a kettős és többes állampolgárságot, ami egyébként Ukrajna legtöbb állampolgárának az érdekeit képviselnél. Ez megoldható úgy, hogy ne sértse meg és ne veszélyeztesse sem Ukrajna alkotmányát, sem pedig területi integritását, valamint az állami szuverenitását. Tehát rengeteg feladat áll előttünk, viszont ezek megoldható feladatok – erre Magyarország teljesen készen áll –, bízok benne, hogy a Zelenszkij-kormányzat is ezt teszi majd. Mindez viszont akkor és úgy működhet igazán, ha minket – kárpátaljai magyarokat – is beavatnak és megkérdeznek azokról a dolgokról, amelyek minket érintenek, hogy mi hogyan képzeljük, hogyan szeretnénk, mi az álláspontunk ezekkel kapcsolatban. Akkor reméljük, hogy ezek a problémák elindulnak a haladás útján pozitív irányba és megoldódnak.

A júliusi parlamenti választással mi dől majd el? Mire számíthat a kárpátaljai magyarság a jelenlegi ukrán politikától?

A kárpátaljai magyarság már az elnökválasztás első fordulójában megmutatta, hogy változást akar, és nagy arányban – több mint 50%-ban – Zelenszkijt támogatta. A második fordulóban pedig – amikor alternatívaként megjelent, hogy esetleg marad Porosenko –,

a magyarság több mint 90%-a Zelenszkij mellett tette le a voksát.

Ez egész Ukrajnában egyedülálló volt – mégpedig mindenféle agitáció hiányában. Mi szervezetként azt mondtuk, hogy mindenki szavazzon úgy, ahogyan jónak látja. A kárpátaljai magyarság gazdaságilag is érdekelt abban, hogy Ukrajna megszabaduljon a kamatos külföldi kölcsönök rabságából, az IMF-hitelek igájából és saját, önálló gazdaságot építsen ki. Ehhez az kell, hogy az oligarchikus rendszert felszámolja, azonban maradjanak meg nagyvállalkozóknak, üzletembereknek, fizessenek meg mindent ugyanúgy, mint mindenki más, a politikát viszont hagyják meg a politikusoknak. Mi egy olyan politikát támogatunk, amely az Európai Unió felé viszi az országot, demokratikusan a szabadság és a nemzetiségi kisebbségek jogait tisztelve, és ezen belül partnerek leszünk. A KMKSZ célja az, hogy a Legfelső Tanácsban a képviselői ott legyenek. Ebben az új csapatban, ebben az új többségben, amely a parlamentben remélhetőleg kialakul, ott legyünk és támogassuk ezt az új politikát – mert ebben mi is érdekeltek vagyunk –, tudjunk ott javaslatokat tenni, amelyek a kárpátaljai magyarság érdekeit és általában a nemzeti kisebbségek érdekeit szolgálják majd. Ez azonban elég bonyolult jelenleg.

Hogy áll a parlamenti képviselet esélyével a kárpátaljai magyarság?

Így a parlamenti választás előtt, amikor már látjuk a pártlistákat, azt láthatjuk, hogy egyetlen olyan párt – amelyik esélyes lenne arra, hogy a parlamentbe bejusson – sem vett fel a listára egyetlen magyar indulót, de nem csak magyart, hanem egyetlen nemzetiségi kisebbség jelöltjét sem, akik létszámukat tekintve megérdemelnének egy képviselői helyet az országgyűlésben. Ide tartozik a magyar mellett a román és a bolgár etnikum is. Jelenleg minden párt úgy tartja, hogy a kisebbségpolitika eléggé kényes és nem kívánatos dolog, amellyel most nem kell foglalkozni. Én azonban úgy gondolom, hogy a választás után ez megváltozik.

A kormány és az elnök érdeke is az lesz, hogy a kisebbség politikát európai módon kezelje majd,

ellenben az európai integráció útja számukra nagyon sok akadállyal fog járni, hiteltelenné válhatnak. Másrészt viszont a nemzeti kisebbségekre is szükség van ahhoz, hogy ezt az „új politikát” megvalósítsák, hiszen a kisebbségek ebben az új irányban az elnöknek teljes egészében a támogatói és pártfogói lesznek. A választások előtt nem sikerült megegyezni Zelenszkijjel és pártjával, a Nép Szolgájával (Слуга народу), a KMKSZ nem került fel listára, a körzetekben sincs megállapodás sehol. Mi jelenleg az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséggel (UMDSZ) karöltve megpróbálunk saját erőnkből, a saját választóinkat magunk mögött tudva bejuttatni jelöltjeinket a Legfelső Tanácsba, hogy érdekeinkben felszólalhassanak és cselekedhessenek. Minden azon múlik majd, hogy a választópolgáraink ezt mennyire veszik komolyan, mennyien érkeznek haza külföldről és mennek el szavazni, mennyire értik azt, hogy itt most nemcsak személyes szimpátiáról, hanem egy nemzetrész érdekeiről, a megmaradásunkról, létünkről van szó.

Ezt meg kell tenni – szavazni kell arra a jelöltre, aki a magyar érdekeket megjeleníti majd a Legfelső Tanácsban. Mi bízunk abban, hogy mellénk, a KMKSZ mellé – akinek a politikája 30 éve ugyanaz és mindenki számára világos, és ugyanazt képviseljük, kiállunk a kárpátaljai magyarság érdekeiért – nem csak magyarok, hanem ukránok is csatlakoznak és adják le szavazatukat. Ez lenne a mi célunk, mert nyilvánvalóan a mi életünket, jövőnket csak együtt tudjuk elképzelni. Tehát magyar egységre, egyértelmű összetartásra van szükség, de nekünk tisztességgel együtt kell élnünk a helybéli ukránokkal, ruszinokkal is, velük baráti viszonyban, együttműködve kell élnünk. Eddig ez minden uszítás, próbálkozás ellenére sikerült –

évszázadokon keresztül megszoktuk a békés egymás mellett élést.

Vannak olyan közös érdekeink, amelyek mellett együtt tudunk csak kiállni. Ezért bízunk abban, hogy ez a választás olyan eredményt fog hozni, amely lehetővé teszi azt, hogy a kárpátaljaiak érdekeit ott, Kijevben megfelelő módon és erővel tudjuk képviselni.

mandiner.hu


 

h i r d e t é s