Ha nem alakulnak jól a dolgok az egykori Dunaferr utódcégek körül, akkor nagyon valószínűnek látszik, hogy munkaerőpiaci krízishelyzet áll elő a Dunaújvárosban és környékén – mondta a Népszavának Magyar Zoltán, a Dunaferr DV Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke. Ez katasztrófa lenne, azt hiszem nem nagyon van rá jobb szó.

A héten ugyanis immár a „folyékony üzletágért”, vagyis az egykor az acél és kokszelőállítást végző Duna Furnace Kft. mintegy 800 alkalmazottjának is felmondtak. A másik leánycég, az egyebek mellett a hideg- és meleghengerműben is zajló termelésért felelős Dunarolling Kft. dolgozóival együtt – őket már korábban elküldték –

így már körülbelül 2400 ember került nagyon rövid idő alatt utcára. 

Ennyi szabad munkahely pedig egyszerűen nincs a városban és a vonzáskörzetében – folytatta Magyar Zoltán. Fontos, hogy a felmondási idő alatt munkaviszonyban vannak az emberek és végül is nem ellátatlanok.

A kedvező fordulat felé viszont csak elég szűk ösvény vezet. Ehhez arra lenne szükség, hogy a felszámoló által meghirdetett eszközökre legyen vevő és az ismételten alkalmazza a most elküldött szakembereket. Annyi pozitívum akad, hogy ahogy korábban kiderült, a Dunarollingra két vevőjelölt jelentkezett. Az egyik a Hangzhou CIEC Group Ltd., amely Kína legnagyobb acélkereskedelmi csoportjainak egyike, míg a másik egy frissen alapított, szlovák hátterűnek mondott, Jozef Szivák üzletember által jegyzett cég, a Dunaferr Steel Rolling a.s.

Itt jelenleg egyébként az ajánlattételi pályázatra várnak, ám az mostanáig nem jelent meg. Ezzel együtt a remény még él. A Duna Furnace eszközeire viszont sajnos nem jelentkezett vevő, így azt újra meghirdette a felszámoló 

– mondta Magyar Zoltán.

A szakszervezeti vezető hozzátette: lehet arról hallani, hogy megkerestek elküldött embereket munkalehetőségekkel, akár még más városokból is, de nem olyan nagyságrendben, mint amennyien most elvesztették a munkájukat. Ez egyébként is nehéz kérdés,

mert aki ledolgozott 30 vagy közel 40 évet a vállalatnál, annak biztosan nem az a vágya, hogy most az egész életét összecsomagolja és az ország másik felébe költözzön. Amikor katasztrófahelyzetről beszéltem, akkor ezt is figyelembe kell venni, és ezt is értettem alatta 

– fűzte hozzá.

A helyzet valóban kritikus és mindez valóban munkaerőpiaci, akár társadalmi sokkot is okozhat a városban – értett egyet az előzőekkel, Nógrádi József, a Trenkwalder munkaerőközvetítő vállalat stratégiai kapcsolatokért felelős igazgatója. A szakember a Népszavának kifejtette, hogy a régióban – vármegyében -

a nyitott pozíciók száma jelenleg csupán 500-600 állás, a városban pedig alig pár tucat, és azok sem feltétlenül a vasmű dolgozóit célozzák. A munkanélküliek száma eközben pedig már most 1100 fő.

Mindez azt jelenti, hogy a dolgozók egy részének megélhetési kényszerből a régión kívül kell munkahelyet keresnie, és ez sokaknál költözéssel is jár majd. A munkaerő elvándorlása az adott területről viszont további gazdasági visszaesést okoz a régiónak, ami rontja a terület versenyképességét, ami pedig hátrányosan befolyásolja új beruházások idecsábításának esélyét is – fejtette ki a helyzetet hosszútávon is elemezve.

Megjegyezte, hogy a most elküldött mintegy 2400 ember hatalmas állománynak számít egy vármegyében, egyetlen városban pedig különösen. A 26 ezer fő munkaképes korúval rendelkező Dunaújváros a második legerősebb város a térségben a 60 ezres Székesfehérvár után. A korábbi 1100 fős munkanélküli létszáma megegyezett Székesfehérvár hasonló adatával, és most még ehhez jönnek azok, akiket elküldtek a vasműből. Az egész megyében 272 ezer fő a munkaképes korúak száma és 7326 fő a munkanélküli. Ezzel az értékkel a középmezőnyben van a régió.

Ugyanakkor, ha a 26 ezer fős Dunaújvárosban 3000-4000 fő munkanélküli lesz, az bizony komoly problémát jelent majd, mert országosan a legnagyobb munkanélküliségi rátája lesz a városnak.

Összehasonlításul: a 90 ezer fős munkaképes korú lakossal bíró Miskolcon van 4000 munkanélküli, noha Borsod ebben a tekintetben is a kedvezőtlenebb adottsággal rendelkező vármegyék között van. Fontos lenne tehát mielőbb olyan foglalkoztatókat találni, akik képesek a dolgozókat tovább alkalmazni – hangsúlyozta.

A probléma az, hogy a vasmű egy speciális terület utolsó nagy bástyája volt, speciális szaktudással bíró szakembergárdáról van szó, akiket iparági foglalkoztatók híján lehetetlen szakmán belül dolgoztatni. Az átképzés lehetne a megoldás, amire viszont ezeknek a munkavállalóknak sem pénzük, talán már türelmük sincsen, s a családjuk ellátása miatti pénzkereseti kényszer miatt idejük sem nagyon van. Tovább nehezíti a helyzetet a recesszív gazdasági környezet, ami hátrányos helyzetbe hozza azokat a jelentkezőket, akik az adott területen nem rendelkeznek tapasztalattal. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy hasonló folyamatok fognak lejátszódni, mint Diósgyőrben másfél évtizede. (Népszava)