h i r d e t é s

"Kedveskéim! Maguk az utolsó reményem."

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

"Kedveskéim! Maguk az utolsó reményem."

2020. április 11. - 17:33

 

Holnap Húsvét, a felnőttek nagyban készülnek, a gyerekek várják a nyuszit. Persze a koronavírus járvány miatt ez az ünnep más lesz, mint az eddigiek. Remélhetőleg elmaradnak a nagy családi összejövetelek, csendesek lesznek az utcák, az emberek a legszűkebb családi körben töltik a következő napokat.

Sajnos nagyon sokan vannak, akik számára a Húsvét is csak azt jelenti, hogy nincs mit enni a családnak. Kisnyugdíjasok, sokgyermekes családok, az élet peremén tengődők. Pontos számukról csak becslések vannak, több százezren lehetnek az országban, akiknek az élete a mindennapos küzdelemről szól, a talpon maradásért.

Kegyetlen, embert próbáló világ ez, sokak számára már a remény is meghalt. Kiút nincs, segítség nincs, esély, talán nem is volt sohasem. A járvány miatt minden eddiginél nehezebb hetek, hónapok várnak a kilátástalan helyzetben élő embertársainkra. Itt Hajdú-Bihar megyében rengeteg 100 ezer forint alatti kisnyugdíjas él, számukra a járvány mellett a létfenntartás is nagy nehézséget jelent. A nyugdíjas kosárba tartozó termékek jelentős áremelkedése miatt, legtöbbjüknek napi megélhetési gondjai vannak. Sokuknak kell a hónap második felében arról dönteni, hogy kenyeret vesz, vagy a gyógyszereit váltja ki. Akkor még a rezsiről nem is beszéltünk. Valamikor azt mondták, hogy a csirkefarhát a nyugdíjasok kaviárja. Ma már bizony farhátra sem futja, annak is meglódult az ára.

A Debrecenhez tartozó kertségekben többnyire a város szegényei, nincstelenjei élnek. (Az élnek, az lehet, költői túlzás.) Albérlet, a rezsi elviszi a kis pénzt, ami a létfenntartásra a rendelkezésükre áll. Aki járt már ilyen városrészeken, tudja nem fenékig tejföl arrafelé a lét. Utak többnyire nincsenek, eső után nyakig ér a sár. Az élet egyéb "finomságairól" nem is beszélve.

A járvány időszaka alatt a Morzsaparti csapat szerény lehetőségeivel a lét peremén egyensúlyozóknak próbál segíteni. A veszélyhelyzet miatt az utcai ételosztásokra nincs lehetőségünk, így is igyekeztünk megtalálni az a formát, ahogyan a súlyos helyzetben élőknek segíthettünk. Nem volt egyszerű, de kis odafigyeléssel, emberséggel hetente kétszer tudtunk mintegy 30 családnak támogatást adni.

Készültünk a Húsvétra is. Tudtuk szerényebb keretek között támogathatjuk a nélkülözőket, miden előírást betartva. Nagyszombaton délelőtt bepakoltuk a kocsiba az előre csomagolt adományokat. Korábbi felhívásunkra sokan jelentkeztek, és juttatták el hozzánk a felajánlásaikat. Voltak, akik pénzzel segítettek, voltak, akik tartós élelmiszert, édességet, netán gyerekkönyveket hoztak. Örömünkre kaptunk gyerekruhákat, cipőket is. Hálásan köszönjük mindenkinek a támogatását. Higgyék el jó került minden. Ma mintegy 100 főnek tudtunk örömet szerezni.

Az előre egyeztetett időpontban egymástól tisztes távolságban vártak bennünket a családok. Mindenkinek jutott a csomagokból, pár napra való ennivalót tudtak hazavinni. A gyerekek örülhettek a sok édességnek, és a gyerekkönyveknek. Egy kisnyugdíjas hölgy könnyes szemmel mondta: " Kedveskéim! Maguk az utolsó reményem.". Bizony ezek embert próbáló pillanatok, hiszen tudjuk, csepp a tengerben, amit mi adhatunk.

Szeretném a kis csapat nevében a szerkesztőség támogatását is megköszönni. Sokat jelentett számunkra, hogy felhívásunkat nyilvánosságra hozták, így szélesebb kört érhettünk el.

Lipcsei Andrea
a Morzsaparti Egyesület vezetője

 


 

h i r d e t é s