Először arra gondoltam, bejelölöm ismerősnek Mark Zuckerberget.

Ha személyes nexusunk nincs is, hírből elég jól ismerem: nagy gazember.

Vagyis hát, nagytőkés. Lett. A saját erejéből. Ezért még tisztelném is.

Ámbár, ki tudja!

Arról se beszél senki, hogyan szerezte Ford az első millióját.

Pedig tudható. És Hitler nagy csodálója volt. Sefteltek is.

Ezért – elvből – sosem veszek Fordot. Sokféle kocsim volt. Ford egy sem. Megbízható, ide vagy oda!

Aztán arra gondoltam, hogy nem jelölöm be!

Nem jelölök be senkit. Miért?

Van éppen elég ismerősöm. Ennyi év alatt összejön.

De minek virítsak vele? Olyan ez, mint a lájkbajnokság. Értelmetlen. Pontgyűjtés a semmiért.

A fontos ismerőseim ott vannak a listán, a nem, vagy kevésbé fontos futó ismeretségekkel pedig nem kell hencegni.

Nem a létszám a fontos!

Különben is: az ismerős még nem feltétlenül – sőt általában nem – barát! Márpedig azokat tartja számon az ember elsősorban.

A listámon szereplők közül páran a barátaim, a többiek is fontosak számomra.

Ennyi.

Zuckerberget ezen kívül három okból nem jelölöm be.

(Pedig jó kis fricska lenne! Egy pillantra be is szarnának tőle Facebookék: kibe kötöttünk bele?)

1./ Nem tudom, hogyan oldhatnám meg.

2./ Ha egy világcég (vagy bármilyen) ilyen ócska módszerrel bővíti az ügyfélkörét, azzal én nem kooperálok!

Az a cég előttem leszerepelt, az a cég egy nagy nulla!

3./ És a fontosabb: zsarolásnak nem dőlök be, erővel, hatalommal visszaélésnek nem engedek!

Mert zsarolás ez a javából!

Azzal a külön gyáva gazemberséggel tetézve, hogy el se küldhetem őket az anyjukba: Facebookékkal nem lehet levelezni!

Ők közölnek, te meghajolsz! Ha gondolod!

Én nem gondolom.

Zuckerberg szép kis bevételhez jut (ámbár neki az aprópénz) a magyar adófizetők zsebéből Orbán által, a jóindulata, az együttműködése megvásárlására fordított milliókkal.

Őt biztos nem szólítgatják fel, hogy bővítse az ismerősei listáját.

Különösen, hogy Brüsszelben is elszántan védelmezi az ilyen cégek adómentességét.

Én ilyesfajta előnyökkel nem szolgálhatok. Ha tudnék, akkor sem!

Bár, ki tudja!

Ha odakerül az ember a moslékos vályúhoz, hát tán megváltozik.

Ámbár nem véletlen, hogy nem kerülünk oda. Meg sem kíséreljük.

Csinálja más!

Mivel értéktelen vagyok Facebookék számára, valaminő ravasz okból (Orbán?) újabban a független hírportálokból megosztásra kijelölt cikkeket is elsummantják.

Tegnap négyszer próbáltam megosztani a hírt, hogy Iványi egyházától újabb nyolcszázmilliót vontak meg törvénytelenül.

Háromszor próbálkoztam eredménytelenül.

Feljött az értesítés: megosztva. És nyoma sincs a hírfolyamban.

Negyedszer hozzászóltam: azt, hogy a Facebook cenzúrázza a megosztásaimat, és ezt a hírt nem engedi föltenni a hírfolyamba.

Tíz perc múlva fent volt. Két egész órán keresztül. Aztán egy esküvői fotó és egy macska kiszorította. (Jó! Azok is fontosak!)

A helyzet tehát az, hogy miután Orbán teljes médiafölényt szerzett, és most már, a Vodafone megszerzésével (ezért mondta egy nagyfejű, hogy fontosabb ez az ügylet, mint a pedagógusok béremelése) uralja a telekommunikációs piacot is. A Facebook is hozzá hajol. Ennyi!

Körbeér. Két perc alatt minden kommunikációs csatornát lezárhat, ha szükséges.

Maradnak a sajátjai.

És akkor azt se tudhatjuk meg például, hogy Császy és Tátrai koncepciós pere és bebörtönzése után most Galambos Lajost (nem azt a Galambos Lajost, hanem Galambos vezérőrnagyot, Gyurcsány volt Nemzetbiztonsági Hivatala vezetőjét) egy harmadik koncepciós perben négy év végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte egy, a hosszú huzavona után végre megtalált, kezesnek mutatkozó bíró.

A börtönéveik valódi oka: egyikük se vallott Gyurcsányra a Sukoró-ügyben, mely jó üzlet lett volna, de nem valósult meg, mert Lauder nem volt hajlandó szóba állni Orbánnal, aki ott folytatta volna, ahol Gyurcsány abbahagyta.

Pedig a vallomás a büntetlenséget jelentette volna számukra.

(Hát, talán ez a különbség!)

Még szerencse, hogy az uniós tagságunk folytán nem állítható vissza a halálbüntetés!

Egyszóval, üzleteljen Zuckerberggel, Orbán tettestársával a halál!

Igaz ily módon elesek a lehetőségtől, hogy hozzászóljak (juszt se használom a kommentelés kifejezést: magyartalan!) a hírportálok cikkeihez.

Mert azt ma már csak a Facebookon keresztül tehetjük, honfitársaim.

(Tán a Hírklikk az egyetlen kivétel.)

Hát, akkor nem szólok hozzá! Mert befejeztem együttműködésemet a nagy hírű céggel!

Zuckerberg pedig kinyalhatja!