Az a típusú finnyásság és úttévesztés sorozat, amely a kritikáik kapcsán létrejött, önmagában elég lett volna arra, hogy egy toleranciában gyöngébb országot morális romba döntsön.

Soha egyetlen alkalommal nem láttam egy sort sem azzal kapcsolatban, hogy a két úr azt mondta volna, hogy a nemzet erősebb, mint a gondolatuk, a diagnózisuk vagy a kritikájuk volt.

Képtelenek megérteni, hogy Orbán nem kívánja őket meghallgatni, a tanácsaikat és morális aggodalmaikat számításba venni.

Nem látják, hogy hova jutott az ország, csak kárognak. Lengyel László azon, hogy nincs hova írni, Kéri László pedig azon, hogy a populizmus 10 000 Ft-ja mekkora hányada egy stadion-felújításnak.

Uraim!

Önök nincsenek tisztában azzal, hogy az ország közel három millió lakójának a „nagypénz” az ezres.

Számmal is leírom, hogy értsék: az 1000 forintos.

Nem tévedek, ezt önöknek elmondja bármelyik ember, aki a szegénység napi valóságában él. A szegénységben élő családoknál van egy-egy nyugdíjas, aki az elkövetkezendő napokban családfővé válhat. Lehet, nem tudják majd beváltani az utalványt, de mivel piacgazdaság van, megjönnek a „brókerek” is, akik kistelepüléseken majd 8000 Ft készpénzért megveszik őket.

Disznóság, de sajnos ez az élet.

Ezek az emberek 50Ft-ért vesznek 1 kg krumplit, 100 Ft egy kilogramm akciós liszt, 70 forint egy kiló hagyma, 100 forint egy kiló só. Ők négy főre 500 Ft költenek élelemre. Lehet, hogy ennél sokkal rosszabb lesz a helyzet, mert a boltban el vannak adósodva, és a helyi uzsorás elviszi a pénzt, de akkor is, ebben a körben 10 000 Ft maga a remény.

Kéri úr, Lengyel úr!

Orbán 20 napi kajára küldött pénzt nekik, ezért ha kell, 20 napig istenként ünneplik. Őket nem érdekli a Népszabadság sorsa, mert nem olvasták. Nem foglalkoznak ilyesmivel, és Önök sem foglalkoznak velük.

Tisztelt uraim!

Az önök véleménye a szoclib kormányok, kormánytagok, tanácsadók és egyéb résztvevők számára zsinórmérce volt majd kétévtizedig, éppen ezért önök is részesei annak a 2/3-nak, amellyel ma Fidesz a hatalmi torát üli. Szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a politika nem a magukat uraknak és tévedhetetlennek kikiáltottak játéka, hanem azoké, akik értik a kisember, lelkét-világát, tudják a reakcióit és benne a válaszait. Azoké, akik tudják, hogyan kell manipulálni őket, azért, hogy hatalomban maradhassanak és a hatalmukat erőre, pénzre, befolyásra tudják válltani, akik képesek rendszert építeni és fenntartani.

Önök nem jelezték a kétezres évek elején a populizmus várható előretörését.

Orbánt egy politikát, valóságot nem ismerő tehetséges de eltévedt embernek aposztrofálták.Mikor rommá verte a mi kis szoclib világunkat, önök nemzethalált és jövőtlenséget vizionáltak!

Utolsó erejükkel eltékozolták az utolsó esélyek egyikét is azzal, hogy élharcosai voltak az összefogásosdi, ballibbalfácánkodásnak, amellyel megágyazásra került az újabb valós majd nagyjából működő Orbán 2/3.

Lassan oda jutnak, hogy kétperc média szereplésért bármit odaadnának, ha még lenne önöknél valami. A valakik még megvannak a vergődő szocialisták és a lét nemlét határán imbolygó pártocskák vezetői között.

A társadalom valóságot értő és felfogó része már elköszönt önöktől, tegyék meg önök is ezt a lépést.