h i r d e t é s

Keskeny palló

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam
a- a+

Keskeny palló

2015. április 10. - 09:46
0 komment

Mély levegőt kell vennie annak a politikusnak, aki úgy dönt, átmegy a túloldalra.

Lehet átmenni büszkén, elvi okokra hivatkozva, lehet sértődötten és bosszúszomjasan, lehet karakánságból vagy jellemhibából, lehet azért, mert az illető késve ébred rá, hogy kik közé keveredett, vagy hogy hol a helye valójában.

Akár egy egész párttal is előfordulhat ilyesmi: mondjuk túljutva liberális politikai kamaszkorán, a párt egyszer csak fölfedezi magában a népi-nemzeti-polgári-keresztény-konzervatívat, de ez csak mellékszál. Most nem egy politikai alakulatról van szó, hanem a politikusról, aki ilyenkor nyilván mérlegel, és arról spekulál: hogyan? Lehet lassan távolodva a régi elvbarátoktól, lehet hirtelen felindulásból, azonnal reflektálva egy személyes sérelemre. Lehet sodródva, vonakodva, lehet először rejtőzködve, titokban, aztán nyíltan és fölvállaltan. Lehet úgy, mint aki vadul beleveti magát egy új ölelésbe, és közben úgy hiszi: hű marad. Önmagához, természetesen.

Van olyan politikai szakítás, amely akár drámainak is mondható, van, ami meglepő, hihetetlen, de még kicsit komikus is lehet, amin egyszerre ámulunk és röhögünk. Van, amit érteni vélünk, és van, ami tökéletesen érthetetlen; az egyikre lényegében számítottunk, a másikat sohasem feltételeztük volna.

Van, aki átslisszol, van, aki csöndesen átigazodik, és van, akinek az átállása valamikor robbanó hír lett volna a médiában, de a mai helyzetben nem több, mint egy jelentéktelen pukkanás.

Itt van Szili Katalin példája. Néhány nap után már szinte senkit sem foglalkoztat, hogy mi történt vele. A Horn-kormány környezetvédelmi államtitkára, az Országgyűlés volt szocialista házelnöke, az MSZP egykori államfőjelöltje; s most – Semjén Zsolt felkérésére – miniszterelnöki megbízottként dolgozik Orbán Viktor miniszterelnökségén.


Forrás: varanus.blog.hu

Idegesebb természetű baloldaliakat kicsit rosszul érintett a hír. Némelyek odáig mentek, hogy „az árulás olyan fokát mutatja be, amire példa eddig nem volt”. Én azokkal értek egyet, akik szerint fölösleges azon mélázni, hogy Szili a pénzt vagy a hiányzó presztízst keresi-e a túloldalon, a tettvágy hajtja, vagy a szereplési vágy, hogy új karriert akar, vagy új nemzeti kiegyezést. Ő maga azt mondja: „Most is csak azt teszem, amit korábban is, nincs ebben semmi új.” Továbbá: „Híd nyilván nem lehetek, de egy keskeny palló talán tudok lenni a nemzetpolitika terén.”

Ez szép ambíció. Kár, hogy más dezertőrök is ilyesmivel szokták áltatni magukat meg azokat, akiknek a túloldalról visszaüzennek, és akiktől persze megértést várnak.

Hát, nem tudom... Talán jobban tette volna Szili Katalin, ha „keskeny palló” jeligére felad egy hirdetést: „A baloldalban többszörösen csalódott, de hitét megtartó baloldali nő régi eszményeihez új barátokat keres.” Értékelném, ha hozzáteszi azt is: „Mérsékelt jobboldaliak előnyben, Orbán-hívők kíméljenek!” Megérteném. Megérteném azt is, ha egy civil környezetvédő szervezet élére áll, ha elmegy oktatónak a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre, de taníthatna a Nemzetvédelmi Egyetemen is. Megállná helyét egy fideszes vezetésű önkormányzatban, szaktanácsadóként a Terror Házában, tőlem megalapíthatta volna, mondjuk, a CÖF baloldali tagozatát is. De az, hogy Orbán megbízásából, Semjén közvetlen alattvalójaként keresi a kenyerét és a nemzeti minimumot, elég rossz ízlésre vall.

Javítok: szégyentelenségre.

 

168ora.hu