h i r d e t é s

Kibújt a diktatúra szöge a zsákból

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Kibújt a diktatúra szöge a zsákból

2020. május 16. - 08:32

 

Két hónappal a különleges felhatalmazás bevezetése után úgy tűnik, kevés embert hozott lázba, hogy kibújt a diktatúra szöge a zsákból. Az alkotmányosság nem erőssége a magyar politikának.

Útban Belgrád felé Orbán Viktornak eszébe jutott, hogy május végén visszaadja a vírusjárvány kezelésére kierőszakolt különleges felhatalmazást. A törvényhozásban és az élet más területein tartott diktatúra-főpróbára a politikai osztály nem lehet büszke. Szégyenkezni persze elsősorban a főméltóságú uraknak és a 133 bátor kormánypárti képviselőnek kell,  de az ellenzék és a magyar társadalom belenyugvó része sem állhat a kirakatba. Bocsánatot kérni azonban nem nekik kell, hanem a miniszterelnök úrnak, aki nagy élvezettel alakította a diktátor szerepét. Az információk és a nyilvánosság kezelése azt tükrözte, hogy a kormány korlátokat átlépve rendelkezik emberek élete és javai fölött.

Jósok ideje

Török Gábor szívesen forgolódik politikai boszorkánykonyhák körül, lelkesen beszél a keze ügyébe került fűszerekről, a terített asztal fölött zümmögő legyekről, de még soha senki nem kóstolt olyan ételt, amit az ő szakácskönyvéből főztek. Mindazonáltal sokan olvassák az elemzéseit és azt gondolják, hogy amit ír, abban lehet valami. Most például azt mondja, az ellenzéknek gondolkodni kell azon, hogy Orbán Viktor előre hozhatja a 2022. évi választásokat. De mire föl?

Csináljunk úgy, mintha Magyarországon demokrácia volna és a demokrácia jelentene is valamit a hétköznapokban. A ragály beköszöntése nincs még olyan messze, többé-kevésbé emlékezünk a járvány első időszakára. A brüsszeliek csináltak egy videó-konferenciát, ami után Orbán Viktor üzembe helyezte az Operatív Törzs nevű főadót, mint a politikai kommunikáció új csatornáját. A tervezők úgy gondolták, hogy az átmeneti időre érkezett járvány alatt, a nyár elejéig ezzel napi szinten megoldják a kormányzati üzenetek közvetítését.

Rövid időn belül azonban modell-számítások alapján kiderült, hogy a ragály lefutása 3-400 napos vagy több is lehet. Ez a körülmény új felismerésre és cselekvésre késztette a miniszterelnököt. Elhatározta, hogy életbe lépteti a migráns projektnél már begyakorolt különleges jogrend turbó fokozatát, a különleges felhatalmazást. Olyan helyzetet teremtett a vírusveszélyre hivatkozva, amely törvényes felhatalmazást biztosított számára a politikai ellenfelek eddiginél is erősebb korlátozására. Az ellenzéki pártokat a veszélyhelyzetben nem partnerként kezelte, hanem az 2022. évi parlamenti választásokon legyőzendő konkurensként.

Teljesen világossá vált, hogy a NER minél erősebb fokozatba kapcsol, mind nagyobb erővel sanyargatja ellenfeleit és áldozatait, ellenzéki politikusok és mértékre szabott értelmiségiek annál erőteljesebben ragaszkodnak ahhoz a fikcióhoz, hogy demokratikus berendezkedés működik az országban. Többen a kormány iránti lojalitásuknak azzal a kijelentéssel adnak hangot, hogy Magyarországon nincs diktatúra, pedig lenne rá igény. Jobban foglalkoztatja a külföldi közvéleményt, mint a hazai politikusokat, hogy a járványügyi vészhelyzetnek „nincs felső korlátja”, maradhat vagy visszatérhet a hullámokban érkező vírusok hátán, amíg csak nem nő korona a miniszterelnök fejére.

Török Gábor abban feltehetően téved, hogy a NER-nek nincs külső korlátja. Szerintünk van, csak méltányosságból a magyarokat nem akarják megfosztani az önként vállalt, testre szabott, nemzeti pántlikás diktatúrájuktól. Kisebbségi pozícióból különben sem lehet szavazólappal demokráciát csinálni. Alternatív megoldásra legfeljebb a vírus lenne képes. Feltéve, hogy nem korrumpálják, hiszen még nem is távozott, de már bejelentették a várható visszatérését.

A ragály miatt nem változott semmi. A közjó vagy az emberek segítése semmivel sem lett fontosabb, mint korábban. Legfeljebb többet beszélnek róla. A változás csupán annyi, hogy a döntések elől elhárult minden akadály, lerövidült az idő az ötlettől a rendelet közlönyben való kihirdetéséig. A hazugságokból már a részigazságok is kikoptak, a nyilatkozatok a korábbiaknál is agresszívebbek és az ellenfelek lekezelése mind pimaszabb formákat ölt. Lekopik lassan minden máz, amit a demokrácia látszatának megőrzése miatt eddig fontosnak tartottak.

Egyenlőre csak utcai megjelenésekre, kisebb razziákra és bírságok tömeges kiszabására koncentrálnak a rendvédelmi szervek. Durvult viszont a NER reprezentatív embereinek kommunikációja, ami jelzi, hogy a diktatúra békés verziója észrevehetően a represszió alkalmazása felé halad. Persze csak a vírus elleni hatékony védekezés érdekében. 

Van itt veszély

Ha nem is az ellenzék vagy a vírus képében, de a járvány következményei valódi veszélyt jelentenek a NER egészére. Ahogy azt már különböző formákban leírtuk, Orbán Viktor rendszerét nem a bőven adagolt ideológiák és hazugságok működtetik, hanem a pénz. A hatalmi szempontok szerinti osztogatás, az információs, törvénykezési és hálózati kapcsolatokra épített előny, az élet minden területére belopakodó privilégiumok tartják össze a tábort. A politika minden lépése a pénz körül forog, legyen szó gazdaságról, kultúráról, sportról vagy szerencsejátékról.  Néha már olyan brutális nyíltsággal, ami felháborítja még a rendszer híveit is.

Aki meg akarja érteni a magyar politikát, annak minden esemény, kezdeményezés, szócséplés mögött keresni kell a pénzt. Ha pedig valaki fogást keres a rendszeren, annak a pénzcsapok elzárásával, az átcsoportosításnak mondott megszorításokkal, a fantázianevekkel bevezetett adókkal, a drágulással és az inflációval érdemes foglalkozni. Azokkal a forrásokkal, amelyeknek a járvány miatti zsugorodása, kiesése csökkenti a rendszer finanszírozhatóságát. Ha valaki Brüsszelben vagy Budapesten nem képes, nem tudja követni a közpénzek útját, elveszik a NER rengetegében.

Az ellenzéki pártok a felhatalmazási törvény elfogadásakor kicsit majréztak, de miután kiderült, hogy képviselőik továbbra is bejárhatnak a parlamentbe, elsimultak az arcok a honatyák és -anyák homlokán. Nem titkoljuk a csalódottságunkat afölött, hogy az ellenzéki pártok elmulasztották az alkalmat, hogy a felhatalmazási törvény életben tartása alatt bojkottálják a parlament plenáris üléseit. Jelezvén, hogy nem asszisztálnak alkotmányon kívüli politikához. Elég lett volna az egykori fideszes eljárással az üléseken frakcióvezetőkkel képviseltetni magukat. Nem kellett volna csipp-csupp ügyekkel, alibi jellegű vitákkal önkéntes módon lefokozni magukat.

Egyébként pedig azt gondolom Török Gábor figyelmeztetéséről, hogy Orbán Viktor vélhetően többet gondolkodik a 2022. évi választások elhalasztásáról, mint előre hozataláról. Minden diktátor arról álmodik, hogy egyszer eljön az ő ideje, amikor végleg maga alá gyűrheti ellenfeleit és örökkévalóság küldöttének nyilváníthatja magát.


 

h i r d e t é s