"Ha az Isten íródiák volna
S éjjel nappal mozogna a tolla,
Úgy se győzné, ő se, följegyezni,
Mennyit kell a szegénynek szenvedni.
Aki szegény, az a legszegényebb,
Fázósságát odadja a télnek,
Melegét meg odadja a nyárnak,
Üres kedvét a puszta határnak."

/József Attila: Aki szegény, az a legszegényebb/ 

A Petőfi tér átépítése miatt új helyszínre, a Bocskai térre hirdettük meg a Morzsapartit. A magunk lehetőségei szerint igyekeztünk erről az érintetteket tájékoztatni, de azért kicsit féltünk, hány vendégünk lesz. A csatárlánc jól működhetett, mert már a kezdés előtt jó egy órával gyülekeztek az ételre várók. A Morzsaparti végére mintegy 175 adag ételt osztottunk ki, még repetát is tudtunk adni. 

A menüben volt pörkölt tarhonyával, köszönet érte Icukának; az egyesület asszonyai pörköltet készítettek tésztával. Katikának köszönhetően volt finom sütemény; Kata pedig kókuszgolyót hozott, amiért nagyon hálásak vagyunk. Sok-sok kenyeret, péksüteményt osztottunk ki, köszönet érte a Diti Pékségnek és a Lipóti Pékségnek. Édességet Rebeka és Mónika hozott, volt is nagy sikere a gyermekek között. A menüsort alma zárta, hiszen egy kis tavaszi vitamin mindenkinek jól jön. 

Valószínűleg a koronavírus járvány hatásának is tudható be, hogy a vendégkör teljesen megváltozott. Látszik az elmúlt hónapok történései újabb emberek egzisztenciáját roppantotta meg. Soha ennyi kisnyugdíjas nem állt a sorban ételért, számuk egyre nő. A nyugdíjemelés számukra ugyan jól jött – kis pénz is pénz – de a magas infláció miatt az életük még nehezebb lesz. Eddig sem volt könnyű, de napjainkban a kicsinyke nyugdíjukból egyre nehezebb fenntartani magukat.

A nyugdíjukat elviszi a rezsi, a gyógyszerek, saját magukra szinte alig tudnak költeni. Új ruháról álmodni sem mernek, számukra a bevásárlás a kenyeret, tejet, és jó esetben pár szelet legolcsóbb parizert jelenti. Valamikor azt mondtuk, hogy a csirkefarhát a nyugdíjasok lazaca, ma már többségük számára ez is elérhetetlen. Hó végén pedig dönteniük kell: esznek, vagy a gyógyszereiket váltják ki. Számukra egy-egy ételosztás az életet jelenti. Nem véletlen, hogy a kisnyugdíjasok száma egyre növekszik a Morzsapartikon, hiszen életük mindennapos küzdelem a fennmaradásért. Mielőtt bárki esetleg félreértené: nem az emberhez méltó életről van szó, hanem arról, hogy ne éhezzenek. Idős korukra, több évtizedes munka után sajnos sokan ide jutottak. 

Igazságtalannak tartják, ami most van, nem értik, miért nem lehet emelni a minimálnyugdíjat, illetve ezzel összhangban miért nem rendezi a kormány a kisnyugdíjasok helyzetét. "Nem ezt ígérték 2010-ben” – mondta egy 70 év körüli hölgy. "Még őrzöm a garancialevelet, amit bedobtak a postaládába, azt hittem nem csak ígérgetni tudnak" – tette hozzá. Majd szomorúan, könnyes szemmel – sokak fej bólogatása közepette – elmondta, a kis pénze még a rezsit is alig futja, örül, hogy kenyeret, tejet tud venni, és alkalmanként 4-5 szelet párizsit. Húst az ingyenes ételosztásokon szokott enni. Többen, egymás szavába vágva mondták, tudják, hogy van még mindig van vírus, de ők az éhezéstől sokkal jobban félnek, hisz' azt naponta megtapasztalják. 

A debreceni Morzsaparti csapat legközelebb április 23.-án -án hívja meg vendégségbe a cívisvárosban élő nehéz sorsú embereket, a Bocskai térre. Egy héttel leszünk húsvét után, ezért a gyerkőcöknek tojáskeresőt is szervezünk.  Kérünk, minden jóérzésű honfitársunkat támogassa, segítse munkánkat.

Megfontolandónak tartjuk mindannyiunk számára, Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök által mondottakat:

"Érzékenyíteni kell a jóléti társadalmat! Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom legégetőbb kérdése: meg tudjuk-e fogni végre a leszakadó rétegeket, képesek leszünk-e integrálni a nehéz sorsú embereket? Tudunk-e nekik perspektívát, jövőképet, reményt adni?"

Ebben közös a felelősségünk. Egy, a maihoz hasonló Morzsaparti  csak csepp a tengerben. De sok kis csepp már csodákra is képes lehet. Hiszünk a szeretet és a jóság erejében! Kérünk minden debreceni honfitársunkat csatlakozzon hozzánk, nyújtsunk közösen segítő kezet azoknak az embertársainknak, akik a társadalom peremére szorultak.

Lipcsei Andrea
az egyesület vezetője