h i r d e t é s

Kitől, mitől, hogyan lett Orbán miniszterelnök?

Olvasási idő
28perc
Eddig olvastam
a- a+

Kitől, mitől, hogyan lett Orbán miniszterelnök?

2020. december 01. - 18:33

A Finkelstein-formula

Arthur J. Finkelstein tanácsadóként győzelemhez segítette Reagant és Netanjahut is. A mesterműve viszont a Soros György elleni kampány lett. A legközelebbi munkatársa most először nyilatkozott újságírónak.

Ő maga az Antikrisztus. A legveszélyesebb ember a Földön. Egy idős, gazdag férfi, egy spekuláns, aki nemcsak az angol font 1992-es összeomlását okozta, hanem az 1997-es ázsiai válságot, sőt a 2008-as gazdasági világválságot is. Tönkretette a Szovjetuniót, majd Jugoszláviát, hogy szabaddá tegye az utat az afrikai és az arab migránsoknak, hogy azok elűzhessék az európaiakat. Szélsőbaloldaliakat támogat, meg akarja buktatni az Egyesült Államok elnökét, és drogkereskedelemből, valamint pénzügyi csalásokból él. Mindemellett az eutanáziát, a cenzúrát és a terrorizmust is finanszírozza. És már gyerekként kiszolgáltatta a zsidókat a náciknak, pedig ő maga is zsidó.

Mindezekre akkor bukkan az ember, ha a Facebookon, a YouTube-on vagy a Twitteren arra keres rá, hogy „Soros”. Soros György zsidó, ez igaz, a többi csak hamis kreálmánya a világ eddigi egyik legaljasabb és leghatásosabb politikai kampányának.

Soros György pár éve még csak egy milliárdos volt, akinek még a davosi világgazdasági fórumon is sokra tartották kapitalizmus-kritikáját. Egy devizakereskedő, aki egykoron még a világ harminc leggazdagabb embere közé tartozott, majd milliárdos vagyonának jelentős részét alapítványának adományozta A Nyílt Társadalom alapítvány (Open Society Foundations) jelenleg a világ harmadik legnagyobb alapítványa, közvetlenül a Gates Alapítvány (Gates Foundation) után. Míg Bill Gates a világ fájdalmának enyhítésén fáradozik, mint például a malária visszaszorításán, addig Soros egy jobb hellyé szeretné tenni azt, oktatási programokkal és a bevándorlók támogatásával. Azt az ideált szeretné megvalósítani, amit az általa mélyen tisztelt filozófus, Karl Popper egykor a totalitarizmus ellenszerének nevezett: a nyílt társadalmat.


Soros György magyar származású amerikai üzletember a 41. Világgazdasági Fórum egyik szekcióülésén részt vesz Davosban 2011. január 27-én. - Fotó: MTI/EPA/LAURENT GILLIERON

Egy iroda New Yorkban, egy szögletes üvegtorony 38. emeletén. Itt dolgozik Michael Vachon, Soros személyes tanácsadója, és azon töri a fejét, hogy válhatott a főnöke egy világszerte elismert filantrópból a világ egyik leggyűlöltebb emberévé. 2017-ben kezdett neki egy úgynevezett „hangulatanalízisnek”, hogy felmérje, mekkora is a probléma valójában. Egy narancsszínű diagram mutatja számítógépén a mértékét. Ez képezi le a világhálón a Soros nevére adott reakciókat: több tízezer említés hetente, vannak hetek, amikor száz százalékban csak negatív. Az ábra a gyűlölet lázgörbéje.

Két ember ismeri a választ Vachon kérdésére. Az egyikük halott, a másikuk pedig 2018 egy napos augusztusi reggelén ott állt a berlini Westin Grand Hotel végeláthatatlanul hosszú svédasztalánál. Egy férfi egy maratonfutó alkatával megáldva: vékony és magasnövésű, feje és arca maradéktalanul simára borotválva, csak egy vastag, szarukeretes szemüveg keretezi szúrós, kék szemeit. George Eli Birnbaum 1970-ben, Los Angelesben született, és – Birnbaum elmondása szerint - nagyapjáról nevezték el, akit a saját fia szeme láttára lőttek le a nácik. Fia is csak az utolsó pillanatban tudott az Egyesült Államokba menekülni.

De a családot egészen Atlantáig - ahol a kis George felnőtt - követte az antiszemitizmus. Arra a zsidó magániskolára, ahova járt, többször zsidóellenes feliratokat fújtak. Ez meghatározó élmény volt számára. Apjától minden hétvégén megkapta a Jerusalem Post című újságot, mondván „először törődj azzal, hogy a zsidókkal mi újság, a világ másik felével ráérsz azután is foglalkozni.” Így vált George Birnbaum meggyőződésévé, hogy csak egy erős izraeli állam képes megvédeni a zsidókat egy újabb holokauszttól.

Nehezére esik erről beszélni, és ez az első alkalom, hogy erről egy újságírónak nyilatkozik. De George Birnbaum nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az újjobboldali mozgalmak világszerte megerősödjenek és hogy az antiszemitizmus újra politikai fegyverré váljon. Azzal, hogy egy zsidó embert állított pellengérre: Soros Györgyöt.

A jelölt

Az egész 23 évvel ezelőtt, Jichák Rabin miniszterelnök meggyilkolásával kezdődött. 1995. november 4-én vérzett el Izrael békéjének legnagyobb reménye. A merénylet után gyorsan kitűzték az új választásokat. A jelöltek: Simon Peresz, az alapítók generációjának egy szociáldemokrata politikusa, aki Rabin béketárgyalásainak folytatását helyezte kilátásba, és Benjamin Netanjahu, egy vállalkozási tanácsadó, egy újonc, egy jobboldali. Sokan megmosolyogták Netanjahu ambícióit, a közvélemény-kutatásokban pedig több mint 20 százalékkal volt lemaradva Peresz mögött.

Azonban hirtelen ellepték az országot Netanjahu pártjának, a Likudnak a nyomasztó választási plakátjai: „Peresz kettéosztaná Jeruzsálemet”, hangzott a szlogen, ami sok választót elbizonytalanított. Pedig a mondat csak merő feltételezés volt. Simon Peresznek nem volt ilyen terve. A választás napján mégis különösen szoros verseny alakult ki Peresz és Netanjahu között. Este tíz óra felé a televíziós csatornák az előzetes eredmények alapján Peresz hajszálvékony többségű győzelmét jelentették be. Netanjahu erre kéri a telefont, és felhívja „Arthurt” – a titkos kampányfőnökét. Arthur Finkelstein New Yorkban van, és azonnal felveszi a kagylót. Azt mondja, Netanjahunak nincs miért aggódnia. „A szoros választási versenyeket mindig megnyerem.”


Netanjahu a "Peresz kettéosztaná Jeruzsálemet" plakát előtt - Forrás: Reuters

„Arthur Finkelstein egy zseni volt” – mondja Birnbaum. Finkelstein a számok embere volt, egy úgynevezett közvélemény-kutató. A politikai tanácsadók taktikákat és stratégiákat fejlesztenek ki a megrendelőik számára közvélemény-kutatási adatok alapján. A közvélemény-kutatók azt próbálják meg felismerni, hogy milyen közös vagy megosztó vélemények és hangulatok vannak jelen a lakosságban, amelyeket a kutatás megrendelői saját hasznukra tudnak fordítani.

A közvélemény-kutatók olykor kampányokat is fejlesztenek. Finkelstein Izraelben egy egész jelöltet fejlesztett ki: Benjamin Netanjahu, aki 1996 májusában Simon Peresz ellen indult el a választáson, az ő alkotása volt. „Mindent, amit Bibi a kampány alatt tett, Arthur határozott meg” – írja Netanjahu életrajzának két szerzője, Ben Kaszpit és Ilan Kfir.

FInkelstein diszkrét ember volt. Az interneten csupán két beszéd található tőle. Senki nem ismerte őt igazán, még saját kuncsaftjai sem. Odarepült, tanácsokat adott, majd újra eltűnt. A választások napján soha nem volt jelen. A helyszínen csak megbízott emberei dolgoztak, „Arthur’s kids”, vagyis „Arthur gyerekei”, ahogy ő nevezte őket. A Finkelsteinről szóló információkat csak összeollózni lehet, például az izraeli vagy a magyar sajtóból, vagy különböző aktákból. A hézagokat pedig bennfentesekkel folytatott beszélgetések tucatjai, valamint a George Birnbaummal készített interjú egészítették ki.

Finkelstein az összekötő kapocs a republikánusok újkori történetében, Ayn Randtól kezdve Richard Nixonon át Donald Trumpig. Randet, a libertariánus konzervatív mozgalom anyját, még az egyetemen ismerte meg. Később pedig annak a Barry Goldwaternek segített, aki a 60-as évek közepén a republikánusokat jobb oldalról közelítve határozta meg újra. Finkelstein túlélte a Watergate-botrányt, kivette a részét Ronald Reagan 1980-as választási győzelméből, dolgozott idősebb George Bushnak és a vállalkozó Donalt Trumpnak is. Utóbbinak a politikai karrierjét is megjósolta. Később meghatározó tagjai lettek Trump kampánycsapatának „Arthur gyerekei”: Larry Weitzner, Tony Fabrizio és idős barátja, Roger Stone. Még Richard Grenell, az USA berlini nagykövete is szoros kapcsolatban állt Finkelsteinnel, ahogy David B. Cornstein magyarországi nagykövet is.

A Finkelstein és a modern republikánus kommunikáció közötti erős köteléket azonban mi sem fejezi ki jobban, mint az a zord és ultrakonzervatív szlogen, amit ő már Ronald Reagan kampánycsapatának tagjaként is hangoztatott, és amit ma már mindenki jól ismer: „Let’s Make America Great Again” (Tegyük újra naggyá Amerikát).


Donald Trump republikánus párti elnökjelölt kampánybeszédet tart Miamiban 2016. november 2-án. Trump sapkáján a Tegyük naggyá Amerikát újra! felirat olvasható. - Forrás: MTI/EPA/Cristobal Herrera

A félelem, mint üzemanyag

Finkelstein ezzel egy olyan formulát követett, amelyet közben is folyamatosan fejlesztett: a negatív kampány stratégiáját. Ennek a választási kampánymódszernek az a célja, hogy a másik kampányát támadja ahelyett, hogy saját programot mutatna fel. Finkelstein kiindulópontja az volt, hogy tulajdonképpen minden választás el van döntve már jóval a választások előtt. Az emberek többsége kezdettől fogva tudja, hogy kire fog szavazni, mi mellett és mi ellen foglal állást. Borzasztóan nehéz bárkit is meggyőzni ennek az ellenkezőjéről.

Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy sokkal könnyebb az embereket demotiválni, mint motiválni, és ezzel az ellenféltől jelentős szavazatmennyiséget elvenni. Ezt ma már választó elfojtásnak nevezik. Brad Parscale, Trump digitális kampányának vezetője a 2016-os választás egyik legfontosabb eszközének nevezte ezt a módszert, amely a modern jobboldali populizmus módszertanának alapja.

Finkelstein, aki eredetileg programozóként dolgozott a pénzügyi szektorban, közvélemény-kutatóként a lakosság életkora, lakhelye, kedvenc induló jelöltje, politikai hozzáállása és templomba járási szokásai között keresett összefüggéseket. Tehetsége abban rejlett, hogy felismerte a mintázatokat. Mint például: melyek azok a központi témák, amelyek az embereket leginkább érdeklik? És melyik okoz közülük a leginkább fájdalmat? Finkelstein gyorsan észrevette, hogy ezek a témák gyakran ugyanazok. „Drogok, bűnözés és a bőrszín” – ezek a választópontok, írta 1972-ben Richard Nixonnak egy jegyzetében. Finkelstein célja az volt, hogy a választópolgárokat a végletekig megossza, és egymás ellen hergelje. Az ehhez használt üzemanyag a félelem volt. „Úgy kell tenni, mintha balról jönne a veszély” – tanácsolta Nixonnak, akinek aztán azokról a témákról kellett beszélnie, melyektől a lakosságnak félnie kellett.

"Mindig támadni kell. Aki nem először üt, azt mások fogják megütni." A másoknak pedig Finkelstein adott alakot. Minden kampányának szüksége volt egy ellenségre, akit le kell győzni. A negatív kampányt egy olyan technikává fejlesztette, amelyet ő „rejectionist voting”-nak, vagyis elutasító szavazásnak nevezett. Emögött az az ötlet rejlik, hogy nem a saját induló melletti érvekről kell beszélni, hanem ki kell vetíteni minden rosszat az ellenfél jelöltjére, hogy a választóinak megrendüljön a bizalma benne. És eközben semmire nem volt tekintettel. Úgy végezte a munkáját, mint egy ügyvéd, akinek egy gyilkost kell védenie.

A módszer utolsó lépéseként Finkelstein csapdát állított az ellenfélnek. Elindított egy pletykát, és arra számított, hogy miközben az ellenfél éppen védekezni próbál, önmagát csalja tőrbe. Ugyanis amint a másik fél reagál a vádakra, önmagát azonosítja velük. Ha azonban ignorálja őket, cáfolatlanul hagyja őket. A legjobb, ha a állítás már önmagában annyira szokatlan vagy sokkoló, hogy azt egyik médium átveszi a másiktól, sokszorozva a hatást.

Finkelstein arról lett híres, hogy a „liberális” kifejezést szitokszóvá tette. A konkurenseket „ultraliberálisnak”, „őrülten liberálisnak” vagy „szégyenteljesen liberálisnak” hívta. Mark Mellman, a demokraták kampányguruja, így összegezte a Finkel-gondolkodást: „valakit liberálisként megbélyegezni, ócsárolni emiatt, majd ezt vég nélkül ismételni”. A módszer egyszerű volt, de hatásos. Valószínűleg senki nem juttatott be az amerikai kongresszusba Finkelsteinnél több politikust.

Irány Európa

Finkelstein 1996-ban, Izraelben fejlesztette tökélyre receptjét: minden lehetséges csatornán támadást indított Peresz ellen. Tömör és kegyetlen szlogenjei minden médiafelületen jelen voltak. Az utolsó talk showban Peresz a neki állított csapdába is belesétált, amikor tisztázni akarta, hogy nem áll szándékában kettéosztani Jeruzsálemet. A vita irányítása Netanjahu kezébe került. Peresznek így a választások utáni reggelen arra kellett ébrednie, hogy Netanjahu lett a miniszterelnök: 50,5 százalékkal 49,5 százalékkal szemben.

Ezt az izraeli munkát Finkelstein barátja és kuncsaftja, Ron Lauder, a kozmetikai birodalom milliárdos örökösének és Netanjahu akkori pénzügyi támogatójának közvetítésével kapta meg. Kezdetben még csak egy mellékállás volt, hiszen Finkelstein közben a Bill Clinton újraválasztása elleni kampányon dolgozott.

Izraelben azonban rájön, hogy képlete máshol is működik. Netanjahu győzelme óta minden párt a negatív kampányt választja, és ennek megfelelően Finkelstein is keresett szakember lett. Ő áll Saron 2001-es meglepő győzelme mögött, és Avigdor Liebermannnal lett egy megrendelője még (szélső)jobbról is. Az Izraelben elért sikerek egy új korszak kezdetét jelentik neki. Elkezd Európában tevékenykedni. Ebből a célból kezd el együtt dolgozni egy maratonfutó alkatú férfival, George Eli Birnbaummal. Ketten alkotnak egy csapatot, amely később megteremti Finkelstein maradandó hagyatékát – az ő szörnyét.

Birnbaum egy „Arthur gyerekei” közül. A kilencvenes évek közepén Washingtonban ismerte meg a republikánusok titkos sztárját – meséli. Akkoriban még minden reggel halomszámra szállította a statisztikákat Finkelsteinnek. „Minden, amit Arthur tett, számításokon alapult” – emlékszik vissza Birnbaum – „de senki nem tudta kiolvasni a számokból azt, amit Arthur ki tudott.”

Finkelstein kívülről nézve egy rejtély volt, egy stratéga, aki a jobboldalnak dolgozik. Birnbaum azonban megismerhette Arthur privát oldalát is. Egy barátságos, vicces, briliáns és mégis szerény ember, teli anekdotákkal a hatalom legbelsőbb köreiről. Egy queensi zsidó család sarja, aki a kóser étkezés szabályairól viccelődik. Egy számítógépőrült kocka, aki ingzsebét tollakkal és cédulákkal tölti meg, hogy minden ötletet le tudjon jegyzetelni.

A politika merev világában Arthur mégis mindig meglazított nyakkendővel és zokniban járt-kelt az irodában. Mindent megengedhetett magának, hiszen ő volt a jobboldal egyik agyféltekéje. Azt mesélte munkatársainak, hogy Reagan stábfőnöke egyszer egyenesen megköszönte neki, amikor „ezúttal inkább fennhagyta a cipőit”. Az ő szenvedélye a választási kampány volt. Prágában egyetemi hallgatóknak azt mondta, a kampányok őt olyan homokos strandokra emlékeztetik, amelyek bár első pillantásra ugyanúgy néznek ki, mégis állandó változásban vannak. Jön egy hullám vagy egy vihar, és minden más lesz. Igazi szerelme azonban a családja volt: két lánya – és a férje. Igen, Arthur Finkelstein, aki radikális republikánus homofóbokat is hatalomra segített, homoszexuális volt. Donald volt élete szerelme.

A kapitány és a kormányos

Amikor Finkelstein 1998-ban azt kérdezte Birnbaumtól, hogy szeretne-e Izraelben a Likudnak dolgozni, Birnbaum egy álma vált valóra. Bár Netanjahu újraválasztása végül nem sikerült, kettejükből csapat vált: Finkelstein volt a kapitány és Birnbaum a kormányos. Míg Finkelstein New York és Izrael között ingázott, Birnbaum Izraelben tartotta a frontot, ahol nemsoká Netanjahu irodavezetője lett, szervezte a megjelenéseit, képviselte őt a sajtó előtt, és néha még a gyerekeire is vigyázott.

Birnbaum 2006-ban megalapítja Finkelsteinnel közös cégét, a GEB Internationalt. Együtt tervezik meghódítani Kelet-Európát. Birnbaum keresi a lehetséges ügyfeleket, és népszerűsíti Finkelstein módszerét. Így segítik hatalomra Romániában Călin Popescu-Tăriceanut, Bulgáriában pedig Szergej Sztanisevet.

2008-ban Magyarországon egy férfi akarja visszaszerezni régi pozícióját: Orbán Viktor korábbi miniszterelnök. Ebben egyik öreg barátja, Bibi, vagyis Benjamin Netanjahu siet a segítségére. Kettejüket hosszú, többéves barátság köti össze, amely olyan szoros, hogy egyesek „bromance”-nak nevezik. A valóságban azonban a legerősebb szál, amely összeköti őket, az Finkelstein és Birnbaum munkája. A „Haaretz” információi szerint Netanjahu közvetítette ki a kampányszakembereket Orbánnak. 2008-ban kezdtük el a munkát – emlékezett vissza Birnbaum -, és máris nyertünk egy népszavazást, amivel Orbánt és pártját, a konzervatív Fideszt rögtön pozicionáltuk is a 2010-es választásokra.


Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök fogadja Orbán Viktor magyar miniszterelnököt Jeruzsálemben 2018. július 19-én. - Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Ha művészként akarjuk értelmezni Finkelstein munkásságát, akkor azt lehet mondani, hogy Magyarországon alkotta meg a mesterművét, Birnbaummal együtt. Birnbaum megerősítette, hogy egy évre szerződtették őket, hivatalosan a Fidesz-közeli Századvég cégcsoportnál dolgoztak. A 2010-es választásoknál Finkelstein bevált receptjére építettek, vagyis az ellenfél gyenge pontjaira koncentráltak, és saját jelöltjüket inkább távol tartották a reflektorfénytől. A kormányzó szocialistákat elsöpörte a támadássorozat. Birnbaum még ma is csodálkozik rajta, milyen egyszerűen ment az egész: „a szocialistákat már a 2010-es választások előtt lesöpörtük az asztalról.”

Gyorsan találtak új ellenfelet. Magyarország akkor a gazdasági világválság hatásaitól szenvedett, és pénzügyi támogatásra volt szüksége. A hitelezők azonban megszorító intézkedéseket vártak el, így a Világbank, az EU és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is. Emaitt az amerikaiak azt ajánlották Orbánnak, hogy következő ellenségként a „bürokratákat” és a külföldi „nagytőkét” nevezze meg. Ezt egy erős jobbratolódás követte a Fidesz javára, Orbán kétharmados többséggel megnyerte a választásokat.

Birnbaumnak és Finkelsteinnek, akik ettől kezdve Orbán belső köreihez tartoztak, mégis volt egy nagy problémájuk. Míg a választások elégedett győztese éppen azon fáradozott, hogy újraírja az alkotmányt, Finkelsteinnek és Birnbaumnak hiányzott egy újabb ellenségkép. „Nem volt már ellenzék” – mondta Birnbaum. A szélsőjobboldali Jobbik és a Magyar Szocialista Párt is le voltak maradva, a többiek pedig csak töredékpártok voltak. „Volt egy kormányfőnk egy történelmi többséggel a háta mögött, valami, ami Magyarországon még sosem volt előtte.” Ennek megtartásához „nagy energiaszintre” lesz szükség. „A bázisodat feszültség alatt kell tartanod. Okot kell adnod nekik arra, hogy a következő választási napon is elmenjenek, és rád szavazzanak.” Valami olyan erőteljes okra volt szükség, mint Trump falépítése a mexikói határon.

A tökéletes ellenség

A Finkelstein-formula megköveteli, hogy minden sikeres kampánynak legyen egy ellensége. „Ez a legjobb eszköz arra, hogy összehozd a csapatokat” – magyarázza Birnbaum. „Arthur mondta mindig, hogy az emberek nem a nácik, hanem Hitler ellen harcoltak, és nem az al-Káida, hanem Oszama bin Laden ellen.” De ki tudna Magyarországon ez az ellenség lenni? Ki tudna annak a tüzet okádó sárkánynak a bőrébe bújni, akit Orbánnak népe segítségével kell legyőznie?

Orbán Viktor azon volt, hogy nemzetének egy alternatív, drámai történelmet kovácsoljon. Ebben elsősorban közeli barátja, a történész Schmidt Mária volt a húzóerő, aki még Orbán első kormányzati ciklusa alatt, 2002-ben lett a Terror Háza, a diktatúrák emlékezetére létrehozott múzeum igazgatója. Egy harcias nő, aki sok pénzt is örökölt, és aki úgy állítja be a Hitlerrel lepaktáló Magyarországot, mint ártatlan áldozatot, akit körbevettek az ellenséges erők, és közben rendíthetetlenül és bátran kellett megőriznie eredeti identitását. Felfogásuk szerint Magyarország állandó ostromállapotban van. Először a törökök, majd a nácik, majd a kommunisták miatt. Magyarország küldetése, hogy ellenálljon ezeknek a külső behatásoknak, és megvédje a kereszténységet.

Ennek a háttértörténetnek a tudatában állt elő egy javaslattal Arthur Finkelstein. Egy olyan kampányötlettel, amely olyan nagy és olyan ördögi, hogy még őt is túléli.

Lényegében a kis Magyarország ellen összeesküdő idegen „nagytőkések” történetének a folytatásáról van szó. Viszont a feszültség drámai fokozásával: mi történik akkor, ha a nagytőkés összeesküvés függönye hirtelen fellebben, és egy olyan alak lépne elő, aki mindent kezében tart? Valaki, aki a „nagytőkét” nemcsak irányítja, de meg is testesíti? Egy valós személy. Méghozzá valaki, aki Magyarországon született. Idegen, de valahogy mégis ismerős. Ez a személy pedig Soros György, - mondja Finkelstein. És Birnbaum azonnal felismerte az ötlet zsenialitását: „Soros a tökéletes ellenség.”

Ebben a pillanatban megszületett a Soros György szörny. Egy multimilliárdos, aki olyan hatalmas, és világszerte olyan kapcsolati hálóval rendelkezik, hogy Orbán mögött az egész nemzetnek fel kell sorakoznia, hogy együtt le tudják győzni. Itt Magyarországon a gyűlölet egy olyan célpontját alkották meg, melyet aztán világszerte több politikus átvesz. Legyen szó akár a német Bundestagról vagy a svájci parlamentről Bernben.

Finkelstein javaslata elsőre furcsa volt. Egy választási kampány valaki ellen, aki nem is politikus. Egy ember ellen, aki nem is él Magyarországon. Egy idős férfi ellen, akit az egész ország mecénásként és segítőként ismer. Aki a rendszerváltás előtt az ellenzéket támogatta a kommunistákkal szemben, majd gyerekeknek iskolai étkezéseket adományozott, és felépítette Budapest közepén Kelet-Európa legjobb egyetemét.

Még maga Orbán is kapott Sorostól anyagi támogatást. Soros-pénzből vásárolt fénymásológépeken másolták például az ellenzéki Századvég folyóiratot még a 80-as évek végén és Orbán egyike volt a Nyílt Társadalom alapítvány tizenötezer ösztöndíjasának is. Sorosnak köszönheti, hogy filozófiát hallgathatott az Oxfordon. Találkozni csak egyszer találkoztak, 2010-ben, amikor Soros a vörösiszap ömlés után Magyarországra jött, hogy egymillió dollár segítséget ajánljon fel.

Igazi ok tehát nem volt arra, hogy ellene forduljanak.

Egy eszköz a cél eléréséhez

Finkelstein és Birnbaum azonban valami egészen mást láttak Soros Györgyben. A Soros-ellenes kritikáknak hosszú története van, egészen 1992-ig nyúlik vissza, amikor Soros egy éjszaka alatt egymilliárd dollárt keresett egy valutamegállapodással, és emiatt azt terjesztették róla, hogy ő taszította szegénységbe a brit állampolgárokat. Több baloldali számára Soros egy keselyű volt. Egészen addig, míg hirtelen jött hírnevét arra nem kezdte használni, hogy balliberális eszmékről beszéljen nagy nyilvánosság előtt. Mindenért felszólalt, ami ellen a jobboldal kampányolt: a klímavédelemért, a javak újraelosztásáért, a Clintonokért. Ellenezte a második iraki háborút 2003-ban, George W. Bush-t a nácikkal hasonlította össze, és demokrata politikusok egyik legnagyobb adományozója lett. Ezzel pedig a republikánusok ellenségévé tette magát.

De több volt ebben. Finkelstein és Birnbaum azokban az országokban kezdtek el dolgozni, ahol a Nyílt Társadalom alapítvány is intenzíven próbálkozik helyi liberális elitet és polgárjogi mozgalmakat kiépíteni. Ukrajnában, Romániában, Csehországban, Macedóniában, Albániában. Birnbaum, a csendes jobboldali, elutasítja Sorost. Ő úgy találja, Soros egy olyan „szocializmusért küzd, amely nem a helyes út ezekben a régiókban.” Finkelstein viszont, - mondja Birnbaum – mindent teljesen racionálisan látott: Soros, mint ellenség csak egy eszköz a cél eléréséhez

Hogy kiderüljön, Soros neve valóban elég ismert-e Magyarországon, telefonos közvélemény-kutatásokban tesztelték egy sor másik lehetséges névvel együtt – meséli az egyik megkérdezett személy. Birnbaum nem erősítette meg, hogy ezt a módszert Soros esetében is alkalmazták.

Most már csak Orbánt kellett meggyőzni. Birnbaum szerint Finkelstein Orbán „teljes bizalmát” élvezte. Ezt Orbán szóvivője nem akarta kommentálni. „Senki nem volt fontosabb Orbán politikája számára, mint Finkelstein.” – mondja egy egykori fideszes közvélemény-kutató. „És Finkelsteinnek sem volt még soha jobb tanítványa Orbánnál.”

Orbán számára a Soros-ellenes kampány kül- és belpolitikai szempontból is jól használhatónak tűnt. Külpolitikát tekintve jó pontot jelent az ”orosz szomszédoknál”, hiszen Putyin akkor éppen egy újabb „színes forradalom” kirobbanásától tartott,mint történt az korábban az arab világban vagy Ukrajnában, és elkezdett fellépni Soros és az általa támogatott liberális erők ellen. Egy közös ellenség pedig összeköt. Belpolitikát tekintve a kampány leginkább Schmidt Máriához passzolt, aki meg volt győződve arról, hogy az USA demokrata képviselőitől érkező, a revizionista tündérmesét érintő kritikák mögött Soros György áll. A „Saturday Night Live” című szatíra műsorban vélte ezt látni, mondta komolyan nemrég egy amerikai újságírónak. 2008-ban fellépett ott egy Sorost alakító színész, akit a demokrata párt tulajdonosakért mutattak be. És hogy ezt Soros soha nem is tagadta le, ezért Schmidt igazolva látja a dolgot.

Az első lövés

Újra és újra beszédtéma volt, hogy Finkelstein és Birnbaum Orbánnak dolgoznak. Finkelstein Magyarországon majdhogynem mítikus személynek számít. Orbán azonban sosem beszélt nyíltan a szerepéről, kommunikációs osztálya és szóvivője szintén elutasította eddig az ilyen irányú kérdéseket, megkereséseket. Birnbaum az első résztvevő, aki beszélt erről a svájci Das Magazinnak. Mégis sok kérdést megválaszolatlanul hagy. Így például nem akar a együttműködés részleteire emlékezni, hogy csak szlogeneket vagy irányvonalakat alkottak-e, hogy mennyire merültek bele a kampányok irányításába.

Közben mindenki láthatta, mi történt az ezt követő években Magyarországon. És hogy azt világszinten mi követte. A kampánynak tulajdonképpen elég volt a keletről és nyugatról érkező Soros-ellenes érveket és „védekező intézkedéseket” összefoglalnia, jobb- és baloldalról egyaránt. Az új elem az volt, hogy Sorost választási ellenfélként mutatta be.

Az első lövés 2013. augusztus 14-én dördült el, alig 9 hónappal a következő választás előtt. Egy kormányközeli hetilap, a „Heti Válasz” cikke kezd támadásba az állítólagosan Soros-vezérelt NGO-k ellen. Ez volt az első alkalom, hogy nyilvánosságot kapott egy feltételezett elmélet, egy Soros által hangszerelt és koordinált összeesküvésről Magyarország ellen. Ezt követi a magyar államapparátus harca az állítólag szintén Soros által ellenőrzött környezetvédelmi szervezettel, az Ökotárssal szemben, amely norvég mellett svájci fejlesztési pénzeket is kap. A rendőrség nagy erőkkel vonul ki a feltételezett Soros-lakájok irodájába, számítógépeket foglal le, és hónapokon át tartó pereket valamint vizsgálatokat indít az Ökotárs ellen. A pénzeket blokkolják. És még ha a magyar nyomozók a végén nem is találnak semmit, a veszélyes, összefonódott NGO-król szóló kép elkészült.

Orbán azt mondja, hogy Soros György annak a nyugati gondolkodásmódnak a képviselője, ami meg akarja gyengíteni a nemzetállamot és menekültekkel akarja elárasztani.

Ez a szíriai háború ideje, és drasztikusan megnő az EU-ban segítséget kereső emberek száma, vagyis megkezdődik az úgynevezett menekültválság. Míg Finkelstein ebből már jó előre újabb kampányelemeket készít, Soros 2015 szeptemberében egy esszét ír, amelyben egy közös uniós tervet követel a menekültekkel való bánásmódról. Azt mondja, az EU-nak évente egymillió menekült befogadására kell felkészülnie az előrelátható időszakban. Ez kapóra jön Orbánnak.

Csak napokkal azután, hogy a magyar kormánynak fel kell adnia az Ökotárs elleni harcot, Orbán Viktor beszédet tart. Azt mondja, hogy Soros György annak a nyugati gondolkodásmódnak a képviselője, ami meg akarja gyengíteni a nemzetállamot, és menekültekkel árasztaná el. Itt kerül először említésre Soros bevándorlóknak nyújtott segítsége egy nagyobb összeesküvésének a részeként.

2015 végétől egyre kisebb szünetekkel folytatódnak a támadások. Minden olyan szervezetet „Soros által irányítottnak” mutatnak be, amely valaha pénzt kapott a Nyílt Társadalom alapítványtól. Az NGO-k munkatársait pedig külföldről finanszírozott „zsoldosoknak” nevezik.

Mindez egy kifinomult pingpongjátékban bontakozik ki, az egyik oldalon látványos „leleplező” cikkekkel, másikon pedig a kormány képviselőinek hivatalos „reakcióival”. A lejárató kampány egyre gátlástalanabbá válik: Magyarország lemásolja Putyin azon lépését, amikor megvonta az egyik, Soros által is finanszírozott szentpétervári egyetem engedélyét. 2017 februárjában megkezdődnek a támadások Soros egyeteme, a CEU ellen, melyet a kanadai Michael Ignatieff vezet. A tiszteletben álló történész egykor aktív politikus volt hazájában, és az ellen a konzervatív párt ellen szállt ringbe, amelynek Finkelstein dolgozott.

A gonosz megtestesülése

A Soros-ellenes kampány 2017 júliusában éri el csúcspontját, amikor az országot ellepik az arcképét mutató plakátok azzal a mondattal, hogy: „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén’”. Emellett állandóvá válik a „Stop Soros”-szlogen mantrázása, és Sorost olyan fotómontázsokon ábrázolják, ahol állítólagos szövetségeseivel karöltve átvágnak egy kerítést : Orbán menekültek elleni határvédő kerítését. Orbán azt állítja, Soros egy maffia-hálózatot tart fent. 2017 őszén egy újabb nemzeti konzultációt indít a kormány. Állampolgárok millióinak küldik ki postán a kérdőívet. Beikszelhetik, támogatják-e a Soros-tervet, hogy évente egymillió embert telepítsenek át Európába Afrikából és a Közel- Keletről.


Az Együtt bontanák le a határzárat feliratú plakát, amelyen Soros György és ellenzéki képviselők szerepelnek egy montázson - Fotó: MTI/Kovács Tamás

Mintegy 3,6 millió dollárt osztott szét a Nyílt Társadalom alapítvány 2016-ban Magyarországon. A Soros-ellenes kampány ennek több mint tízszeresébe, 40 millió euróba került 2017-ben. Volt hatása, Soros népszerűsége csökkent. Egy egész ország fordult a férfi ellen. Soros a gonosz megtestesítője lett.

Soros csapdába került. „Minél inkább visszaütött volna, annál jobban alátámasztotta volna az állításunkat, miszerint beavatkozik a politikába” – mondja Birnbaum. Orbán kihívójaként elindulni szintén elképzelhetetlen lett volna az akkor 87 éves férfinek. „Mr. Soros nem politikus” – mondja tanácsadója, Michael Vachon. „Soros sakk-mattot kapott.”

Arthur Finkelstein megtalálta benne az ideális ellenségét. „Mr. Liberális”, amilyet mindig is kívánt. Minden olyan ellentmondás megtestesülése, amit a konzervatívok a gazdaságilag sikeres baloldaliakban annyira gyűlölnek: egy pénzügyi spekuláns, aki ugyanakkor egy szelídebb kapitalizmust szorgalmazna. És ami a legjobb benne : ez az ellenség nemcsak, hogy nem politikus, de még csak az országban sem volt. „A tökéletes ellenség, akire újra és újra csapásokat mérhetsz, de ő sosem üt vissza”- mondja Birnbaum. Még ma is tud erről áradozni. „Ez annyira kézenfekvő volt. Ez volt a legegyszerűbb az összes termékünk közül. Csak be kellett csomagolni és piacra dobni.”

A „termék” annyira jó volt, hogy egyedül eladta magát és körbejárta a világot. 2017-ben Olaszországban Soros által finanszírozott menekülthajókról fantáziáltak, 2018-ban pedig az USA-ban találták ki, hogy Soros áll a migránsok mexikói „karavánja” mögött. Matteo Salvini Olaszországban azzal vádolja ellenfelét, hogy Soros pénzeli, míg az EU-parlamentben Nigel Farage, Németországban pedig Stephan Brandner és Jörg Meuthen AfD-képviselők sorosoznak.

Kolumbiától kezdve Izraelen át Kenyáig és Ausztráliáig sorra kerülnek elő Soros-ellenes érvek. Egy lengyel képviselő a világ legveszélyesebb emberének nevezte Sorost. Putyin is rosszallóan említette nevét a Trumppal tartott közös helsinki sajtótájékoztatójukon. Trump belerakta a 2016- választási kampányban az utolsó kétperces hirdetésébe, és végül a Legfelsőbb Bírósági jelöltje, Brett Kavanaugh elleni tüntetésekről azt mondta, hogy Soros szponzorálta őket.

Magyarország úgy működik, mintha retorikai csapatmunka hídfője lenne Trump és Putyin között. Ausztriában Soros neve a Silberstein-botránnyalkapcsolatban került elő (a szociáldemokraták izraeli kampánytanácsadója, Tal Silberstein lejárató kampányt indított Sebastian Kurz, akkori külügyminiszter, a konzervatívok kancellárjelöltje ellen – a szerk.). Később kiszivárgott, hogy hamis Facebook-profilokat használtak arra, hogy a „Soros-tervet” említsék. A kampánycsapatban Birnbaum és Finkelstein is benne voltak.

A gonosz zsidó visszatérése

Birnbaum elutasítja a feltevést, hogy Magyarországon kívül is koordináltak volna hasonló Soros-ellenes kampányokat. De talán már nem is volt rá szükség. Ő és Finkelstein a mostani jobboldali mozgalmak legerősebb ellenségképét hozták létre Magyarországon – tökéletes anyag az internetre. Egyrészt mert olyan jobboldali digitális médiumok vették át, fordították le más nyelvekre, és töltötték meg új érvelésekkel a kampányt, mint a „Breitbart” vagy a „Russia Today”. Másrészt pedig ott vannak közösségi oldalak, melyeken a gonosz Soros mint internetes mém kezdett el önálló életet élni.

Ha jobboldali mozgalmak ma választási kampányt akarnak csinálni, akkor csak elő kell halászniuk a Soros-anyagokat a világhálóról. Az Anti-Soros egy globalizált, szabadon elérhető és alakítható ”nyílt forrású” fegyver lett. Birnbaum csak „a nacionalista mozgalmak közös nevezőjének” nevezi. Nem volt véletlen, hogy Steve Bannon a Soros elleni harcra szólított fel, mikor az uniós választásoki kampányba is be akart szállni.

Ezen a ponton fel kell hívni a történet egy másik, szintén nagyon fontos és furcsa aspektusára is a figyelmet: két zsidó származású politikai tanácsadó egy másik zsidót tűz ki egy kampány céltáblájára - antiszemita vonásokkal.

Amit Finkelstein és Birnbaum felépítettek, az tökéletesen kapcsolódik a nyugati világ régi antiszemita témájához: a gonosz, zsugori zsidó, aki uralni akarja a világot. Még ha Orbán a kampánya során a zsidó szót egyszer sem használta, azt azonban kimondta, hogy egy „ellenség” ellen harcol, aki „más”, aki „hontalan” – és aki uralni szeretné a világot. Logikus, hogy ezután Dávid-csillagokat rajzolnak a Soros-plakátokra. A választók kiegészítették a kampányt és üzenetét. Ha valaki ma az interneten Sorost keresi, gyorsan montázsokra bukkan: mint például ahogy Soros feje egy polip karjain van, ami egy klasszikus antiszemita motívum.

A zsidó közösség 2017-ben kezdett el tiltakozni ellene, akkor még az izraeli nagykövet is csatlakozott. Radnóti Zoltán rabbit sokkolta, amikor megtudta, hogy a kampány vezetői maguk is zsidó származásúak. Erről aztán a nyilvánosság előtt is beszélt. A zsidó világ megosztott abban a kérdésben, hogy a kampány antiszemita vagy sem. Birnbaum visszaemlékezése szerint egyszer még az Egyesült Államokban vonta félre az Anti-Defamation League (Rágalmazásellenes Liga) egyik tagja, aki azt mondta neki, hogy ők azt látják, a zsidógyűlölet évről-évre nő az interneten, és hogy az erről szóló tanulmányukban a Soros-kampánynak is egy külön fejezetet szenteltek.

Birnbaum, aki egyébként ünnepli a sabbatot és számos izraeli szervezetben jelen van, felháborítja ez a kérdés. Szerinte a kampány esetében csak egy „tiszta, ideológiai” projektről van szó. Soros megtestesítette mindazt, ami ellen Orbán politizál. „A kampány tervezése közben egy pillanatig sem gondoltunk arra, hogy Soros zsidó.” Azt mondja, ő ezt akkoriban még nem is tudta. Ő sosem dolgozik antiszemitákkal. Sőt, a munka kezdete előtt még jól informált izraeli körökben is érdeklődött azután, hogy Orbán milyen kapcsolatot ápol a zsidókkal. Semmi gyanúsat nem hallott. Inkább az ellenkezőjét, hogy Orbán az antiszemitizmust konzekvensen üldözi. Első lányának pedig egy zsidó nevet adott: Ráhel. És különben is: „Akkor már nem is szabad támadni senkit, ha zsidó?”

Közbe kell vetnünk, hogy mindkét kampánystratégának már évtizedek óta ismernie kellett Soros nevét. Finkelstein pedig már a 80-as években belekeveredett egy botrányba, amikor a választók antiszemita nézeteit vizsgálták, instrumentalizálták, és végül kihasználták. Most azonban komolyabb következményei is lehetnek ennek a kampánynak, amely a világot is megváltoztatta. Szavakból valóság lett.

Az USA-ban Trump támogatói levélbombát küldtek Sorosnak október végén. Öt nappal később egy fegyveres ember beront a pittsburgh-i zsinagógába, és meggyilkol 11 embert, mondván, ő a zsidó összeesküvés ellen harcol. Közösségi médiafelületén pedig a „Soros-karavánról” beszélt (a rasszisták Twitterének nevezett Gabon közvetlenül a támadás előtt egy, menekülteket segítő zsidó szervezetről, a HIAS-ról írt a merénylő, azt állítva, hogy betolakodókat hoz az országba, akik öldökölni fognak. Korábban posztolt összeesküvéselméleteket Soros Györgyről. Azt, hogy a karavánt Soros pénzeli Matt Gaetz floridai republikánus képviselő állította – a szerk.). Ezekkel a tényekkel szembesítve Birnbaum lehangoltnak tűnik: „Visszatekintve talán őrültségnek látszik, amit tettünk, de akkor helyes volt.”


Gyászolók a pittsburghi Élet Fája zsinagógánál rögtönzött emlékhelyen 2018. október 28-án - Fotó: MTI/EPA/Vincent Pugliese

Csak egy újabb áldozat

Hat hónappal a berlini találkozó után Birnbaum meghív Washingtonba, a Trump Hotelbe, egy barátjának a könyvbemutatójára: Corey Lewandowski prezentálja Trumpról szóló művét. Az elnök tanácsadója, Kellyanne Conway is feltűnik, és még kaviárt is lehet venni, 100 dollárért egy unciát. Tánczene szól, a kiszolgáló személyek szinte mind sötétbőrűek, a vendégek szinte mind fehérek. Birnbaum a zártkörű rendezvény látogatóival cseveg és rendel egy Moscow Mule koktélt.

Megváltozott a véleménye a Soros-kampányról? „Az antiszemitizmus örök. Kitörölhetetlen.” – válaszol. „A mi kampányunk senkit nem tett antiszemitává, aki ne lett volna már azelőtt is az. Lehet, hogy mutatott számára egy új áldozatot, de többet nem. Újra ugyanígy csinálnék mindent.”

Ignatieffnek decemberben be kellett jelentenie a CEU költözését Budapestről Bécsbe. A Nyílt Társadalom alapítvány pedig Berlinbe helyezte át a székhelyét. Eközben Orbán azon van, hogy tovább terjessze médiabirodalma határait. Otthonde más országokban is. Nagy tervei vannak. Májusban európai parlamenti választások lesznek. Magyarország a jobboldaliak példaképévé vált világszerte. És Orbánnak új kormányzati formája van, mondta egy informátor a Fidesz belső köreiből. Orbán minden fontos lépését előtte felmérik. A politikusoknak már nem fontos, hogy elképzelései legyenek, elég, ha képesek leképezni és visszaadni azt, ami az embereket éppen érdekli, és megmozgatja. Orbán ezt „illiberális államnak” nevezi.

Arthur Finkelstein 2017 augusztusában meghalt. Magyarország volt az utolsó nagy projektje. 2011-ben, egyik utolsó nyilvános beszédében azt mondta: „Meg akartam változtatni a világot, és ezt meg is csináltam. Rosszabbá tettem.”

 


Forrás: Euronews

Szerző: Hannes Grassegger (Das Magazin, Svájc, 2019. január 12.)
Fordította: Diseri Dóra, Szilágyi Károly, Pálfi Rita
Szerkesztette: Pálfi Rita