Pálffy Géza (Veszprém, 1971. február 9.) magyar történész, a Magyar Királyság, Horvátország és a Habsburg Monarchia közötti kapcsolatok, a magyar uralkodókoronázások és a Szent Korona kora újkori történetének jeles és elismert kutatója.

Édesanyja, Horváth Gizella vegyésztechnikus volt a Veszprémi Egyetemen, édesapja, Pálffy Géza 1997. évi haláláig vegyipari gépész-üzemmérnökként dolgozott ugyanott. Ikertestvére, Zoltán a veszprémi Lovassy László Gimnázium matematika–kémia–számítástechnika szakos tanára és igazgatóhelyettese, öccse, Attila pedig grafikai informatikusként dolgozik Győrben. Felesége, dr. Friedler Magdolna orgonaművész, a budapesti II. kerületi Járdányi Pál Zeneiskola igazgatóhelyettese és orgonatanára, aki szabadidejében novellákat és verseket ír.

Pálffy Géza az általános és középiskolát szülővárosában, Veszprémben végezte. A Lovassy László Gimnázium speciális matematika tagozatára járt, ahol 1986-ban az országos Irinyi János kémiaversenyen 3. helyezést ért el. Mindeközben aktívan atletizált, különböző hosszú távú futószámokban többször nyert országos bajnoki címet, és néhány alkalommal a magyar ifjúsági válogatottnak is tagja volt. 1989-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem–orosz szakjaira nyert felvételt. Diplomáit – több éves török szakon folytatott tanulmányok mellett – történelem (1994) és levéltár szakon (1995) szerezte. Szakdolgozati témavezetői Ágoston Gábor és Gecsényi Lajos voltak. 1992-ben a XXI. OTDK Humán Tudományok és Hadtudományi szekcióiban kiemelt I. helyezést ért el, 1993-ban pedig megkapta a Pro Scientia érmet. 1994. szeptember 1-jétől az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) Történettudományi Intézetében (TTI) dolgozik tudományos tanácsadóként. Ugyanitt 2012 júliusától ellátja az MTA BTK TTI Szent Korona Kutatócsoport vezetését, amelynek immáron egy tucatnyi kiadványa jelent meg. PhD-disszertációját a 16–17. századi katonai igazságszolgáltatás témakörében – Szakály Ferenc akadémikus témavezetésével – 1998. július 6-án védte meg summa cum laude-fokozattal. Akadémiai doktori értekezését a Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia 16. századi kapcsolatrendszeréről 2010. május 31-én 100 százalékos eredménnyel védte meg, elnyerve ezzel az MTA doktora címet. Pálffy Géza az egyetem második évfolyamától kezdve rendszeresen folytat mind Magyarországon, mind külföldön (főként Ausztriában, Szlovákiában, Horvát-, Cseh- és Németországban) levéltári kutatásokat a Magyar Királyság és a közép-európai Habsburg Monarchia 16–18. századi történetére, elsősorban a törökellenes határvédelmi rendszerre, a Magyar Királyság katonai elitjére és arisztokráciájára, valamint a magyar rendek és a Habsburg-udvar kapcsolataira vonatkozóan. A politika-, had-, igazgatás- és társadalomtörténet mellett kiemelten érdeklődik a Szent Korona históriája, a magyar uralkodókoronázások, a ceremónia- és sírkőkutatás, a prozopográfia, a térképtörténet, valamint a horvát–magyar és szlovák–magyar kapcsolatok iránt.

E témakörökben eddig 27 saját kötete (angol, horvát, magyar, német, román és szlovák nyelvű szakmonográfiák, forráskiadványok, katalógusok és tudományos népszerűsítő összefoglalások, több már második kiadásban és számos utánnyomásban) és 7 szerkesztett kötete (horvát, magyar és szlovák nyelven) látott napvilágot, illetve több mint 350 tanulmánya és könyvfejezete jelent meg, a magyar mellett vezető osztrák, német, francia, olasz, orosz, cseh, szlovák, horvát és török történeti szakfolyóiratokban, valamint angol, francia, német, román és szlovák tanulmány- és konferenciakötetekben. Rendszeres előadója nemzetközi konferenciáknak, Oxfordtól és Párizstól Prágán és Bécsen át Pozsonyig, Zágrábig és Kolozsvárig. Hazai és külföldi előadásainak száma meghaladja a 250-et. Könyveiről és tanulmányairól ez ideig több mint 170 ismertetés látott napvilágot, idézettsége több mint 2300 önálló munkában meghaladja a 4250 hivatkozást.

Tudományos kutatómunkája mellett Pálffy Géza 1994 óta megbízott előadóként számos szemeszteren át tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetem Középkori és Koraújkori Magyar Történeti Tanszékén és az Eötvös Collegium Történeti Műhelyében, miközben néhány esztendőn át oktatott a Miskolci, majd a Pécsi Egyetemen is, főként kora újkori magyar történelmet, segédtudományokat és forrásolvasást. Tagja a Századok, a Történelmi Szemle, a Hungarian Historical Review, a Hadtörténelmi Közlemények és a Soproni Szemle folyóiratok, valamint négy horvát, egy német, egy cseh és egy morva történeti folyóirat szerkesztőbizottságának. 1999 őszétől négy esztendőn át főtitkárhelyettese volt a Magyar Történelmi Társulatnak. 2003-tól tagja az Osztrák–Magyar Akció Alapítvány Kuratóriumának, 2008-tól az MTA Történettudományi Bizottságának, emellett 2010-től 2016-ig két ciklusban az MTA nem akadémikus közgyűlési képviselője volt. 2012. február 1-től három esztendőn át az OTKA Történettudomány – Tudomány- és Technikatörténet zsűri elnöki tisztét is viselte, 2015 elejétől pedig ugyancsak három éven keresztül az NKFI Társadalom- és Bölcsészettudományi Kollégiumának volt tagja. Éveken át részt vett a történelem érettségi feladatsor és az új történelemtankönyvek lektorálásában.

Tudományos kutató- és oktatómunkája elismeréseként 1997-ben Akadémiai Ifjúsági Díjban, 2000-ben Szakály Ferenc Emlékéremben és Szűcs Jenő-díjban, 2001-ben Bezerédj-díjban részesült, 2002-ben elnyerte a Talentum Díjat. 2011-ben a Kárpát-medencei népek tudományos-kulturális együttműködésének fejlesztéséért a Magyar Kultúra Lovagja címben részesült, 2015-ben pedig állami ünnepünk, augusztus 20. alkalmából megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozatát.

vkesztergom.hu