Központi ügyvédkommandóval segíti az állam a jövőben a kórházakat, hogy eredményesebben vegyék fel a harcot a betegek nevében perelő kollégáikkal.

Harcedzett ügyvédekkel erősítette jogász csapatát az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK), hogy kevesebb műhibapert veszítsenek a kórházak. Lapunk úgy tudja: az e feladatra válogatott szakemberek segítségét bármikor kérhetik a bajba került intézmények. A műhibaperekkel kapcsolatos új állami felügyeleti rendszer részeként a hivatal létrehozott egy adatbázist is, ide gyűjtik az ítéleteket, a szakértői véleményeket, s ezeket később az ügyvédeik számára is elérhetővé teszik. Az intézményvezetők segítséget kaphatnak például ahhoz is, hogy alkalomadtán mikor és milyen összegű egyezséget kössenek a perelő beteggel.

A kórházfenntartó az államosításkor megörökölt perekben is igyekezett bíróságon kívül megegyezni, s így több száz millióval mérsékelte a kárát - erről a Med. Et Jur. szakmai folyóiratban számolt be Kriveczky György, az ÁEEK főigazgatójának jogi tanácsadója. A szakembernek van tapasztalata a terepen, miután hosszú évekig a hódmezővásárhelyi kórház ügyvédjeként is dolgozott.

Becslések szerint évente körülbelül 300-500 műhibaper indul országszerte, ebből a 83 állami kórház ellen mintegy 150-180. Így náluk az elmúlt öt évben összesen 883 ilyen eljárás volt, egyenként átlagosan 10-15 millió forint kárigénnyel. Azaz a betegeknek csak az állami intézményekben elkövetett orvosi hibák miatt jelenleg összesen 8-13 milliárd forintnyi követelésük van. Ugyanakkor a kórházfenntartó saját adatai szerint ezeknek az igényeknek csak 15 százalékát ítélik meg jogerősen a bíróságok, noha a kórházaknak még ez is túl nagy kiadás. A felelősségbiztosítások csak néhány millió forintig vállalják át a büntetéseket, s miután az intézményeknek a műhibákra nincs külön kasszájuk, a pénzt a gyógyításra fordítható keretből fizetik.

Amikor a Népszava azt firtatta, hogy van-e következménye a hibát elkövető orvosra a jogerős ítéletnek, a kórházfenntartó csak annyit válaszolt, hogy az egyes intézmények kompetenciája, hogyan járnak el az érintett alkalmazottakkal szemben. Lapunknak viszont kórházigazgatók azt mondták: elvileg megtehetnék, hogy a kártérítés megfizetését a hibázókra hárítsák, de a gyakorlatban ritkán fordul elő, és akkor is csak maximum egy-két millió forintig. A megkérdezett ügyvédek tapasztalatai szerint a halállal végződő eseteknél 20-30 millió forintos, a súlyos, maradandó egészségkárosodással járó ügyekben 40-50 milliós kártérítés megítélése jellemző, de súlyos szakmai vétség esetén a százmillió feletti összegek sem ritkák.

Az állami kórházakban a legtöbb per a szülészek (23,9 százalék), a sebészek (20 százalék), a traumatológusok (17,9 százalék), valamint a belgyógyászok (8,1 százalék) ellen indul, a hiba "jóvátételért" fizetendő összegeknek is ez a sorrendje. A bíróságokhoz főként kórházi fertőzések, szülészet-nőgyógyászati vagy sebészeti beavatkozási hibák, diagnosztikai tévedés, illetve betegtájékoztatás elmaradása miatt fordulnak az emberek. A legtöbb panasz a közép-magyarországi régióból érkezik, ami érthető is, hiszen itt vannak a legnagyobb egészségügyi centrumok, országos intézetek, itt látják el a betegek közel 40 százalékát.

Gyógyítás helyett tüneti kezelés

Az egészségügy szövete mindig felfeslik valahol. Például az állami tulajdonos most úgy látja, hogy a kórházainál túl pazarlóan kezelik a kárvallott betegek által indított pereket. A közellátó fogorvosokból pedig akkora a hiány, hogy már a letelepedésükért is extra jutalmat kell fizetni nekik. Távoli feszültségek? Csak látszólag. A gyökerük ugyanis közös.

A fogorvosoknál az állam évek óta csak kerülgeti a problémát: nem fizet annyit a közfinanszírozottak ellátásáért, mint amennyibe az anyaggal, munkával kerül a doktoroknak. Csoda, hogy nem kapkodnak a lehetőségért?

A kórházi pereket elemzőktől pedig tudjuk, hogy az ellátást érő, s olykor a bíróságig is eljutó panaszok jelentős része elkerülhető lett volna a jobb kommunikációval. Ha az intézmények nyitottabbak, több információt kap a beteg, tisztességesebben beszélnek vele és a hozzátartozóival, ha pontosan tudja, hogy mire van joga, lehetősége, s hogy mire képes az őt ellátó intézmény, orvos. Ez a transzparencia ma nem része az egészségügynek, s nem is látszik a törekvés a viszonyok kitisztítására. Amíg így marad, a beteg szenved, az állam pedig tüzet olt, tünetet kezel az ő adóforintjaiból. - D.É.

Szerző: Danó Anna / nepszava.hu