Kovács Zoltán a Financial Timesnak nyilatkozott. A brit pénzügyi lap terjedelmes (csak előfizetéssel olvasható) cikkben foglalkozik a Soros György elleni támadásokkal. Ezek mögött maga Soros Putyin gyanítja, akivel azóta rossz a viszonya, amióta 15 éve Grúziában támogatta Mihail Szaakasvili hatalomra kerülését. Erről a milliárdos el is ismeri, hogy hiba volt, de ez sokkal kevésbé fontos annál, hogy az Orbán-kormány a cikkben megszólaló szóvivője egy pillanatra 

felvillantotta a NER felfogását a politikáról.

Kovács ugyanis a Soros és a magyar kormány közötti vitát (amiben a propagandában uszítanak a milliárdos ellen, és teljesen fiktív összeesküvéseket tulajdonítanak neki) két, egymással szembenálló demokráciafelfogással magyarázza. Szerinte míg

Soros azt hiszi, hogy a civil társadalom feladata, hogy ellenőrizze a végrehajtó hatalmat,

ő maga (illetve minden bizonnyal a kormány és a miniszterelnök, akiknek a nevében beszél) úgy látja,

csak a választott képviselők (only elected representatives) politizálhatnak legitim módon.

Azaz: politizálni csak választott képviselőknek szabad, a civileknek nem.

Márpedig Sorost senki nem választotta meg, ahogy a civil- vagy emberijogi szervezeteket sem.

Most túl azon, hogy ha csak a választott képviselők politizálhatnának, meglehetősen trükkös volna bekerülni közéjük. Továbbá, ha csak a választott képviselőknek volna joga politikai álláspontjukat közölni, akkor nem csak a civil szervezetek, de például a parlamenten kívüli ellenzék, valamint a valamint a sajtó is kimaradna ebből a körből.

(Amire van is törekvés: a NER elég nagy nyomást helyez a sajtóra, illetve annak tulajdonosaira, hogy az csak vegye át, amit a Rogán-féle minisztériumban kitaláltak, ne akadékoskodjon, csak tudósítson arról amit elétesznek, ne avatkozzon a pártok dolgába.)

De ha végigvisszük a gondolatot, hogy csak az politizálhat, akit erre megválasztottak, akkor abba az ellentmondásba ütközünk, hogy maga Kovács kormányszóvivő sem politizálhatna, ugyanis ő sem választáson nyerte el ezt a szerepet (nem "elected representatives") csak Orbán kijelölte rá.

Továbbá így maguknak a választópolgároknak sem lenne lehetőségük politizálni, hiszen őket senki nem választotta erre a szerepre. Nem tömörülhetnének csoportokba, például civil szervezetekbe vagy pártokba, és nem közölhetnének a véleményüket (legfeljebb, ha valamely választott képviselők kijelölik őket erre a szerepre, mint a Fidesz a CÖF-öt).

Ez azért sokat elmond Orbánék felfogásáról a demokráciát illetően: az illiberális demokrácia csak annyira demokrácia, mint a népi vagy szocialista demokrácia volt:

nevében.

A demokráciát csak díszletnek használják, máskülönben a felfogásuk tökéletesen egyezik bármilyen diktatúrával vagy autokráciával, ahol - történelmi okokból - fennmaradtak a parlamenti külsőségek:

• lehet többpártrendszer, csak az ellenzék nem kerülhet kormányra;
• lehetnek civil szervezetek, csak nem kritizálhatják a hatalmat;
• lehet bírálni a kormányt, de számolni kell az anyagi ellehetetlenítéssel.

A választópolgárnak nem az a dolga, hogy (akár egyenként, akár szervezetten) beleártsa magát a politikába. Ő csak fogyaszthatja, amit a propaganda elétett, és engedelmeskedhet a rezsim elvárásainak:

kussolj, rettegj, szavazz.

Azt majd a propaganda megmondja, hogy szavazni kire kell.

b1.blog.hu