Mégis valahol a mélyben van egyfajta bizarr logika a minden más álláspont képviselőivel szemben tanúsított leereszkedő, kioktató és nem mellesleg szélkakast idéző modorban, amit a Fidesz prominensei gyakorolnak.

Az, hogy Kövér 2014-ben még az EU-ból való kihátrálást szorgalmazta, a csütörtökön megjelent Figyelőnek adott interjújában elhangzottak tükrében meglehetősen merész kijelentésnek tűnik. Közel sem annyira, mint az, hogy ugyancsak 2014-ben Brüszelt Moszkvához hasonlította.

Mint azt a hetilapnak elmondta, tagságunk létkérdéssé vált. Ezt a határon túli magyar területekre való szabad belépés lehetőségével indokolja. Egy újabb gesztus a határon túliak felé. Elvégre nem elég szavazati jogot biztosítani azoknak, akik semmilyen terhet nem vállalnak a következményekből.

Ugyanakkor a kvóta ügyében őszre várható döntésről úgy véli az jelenti az erő nyelvét, ha az emberek jogainak biztonságát választja az EB, azokéval szemben, akik rengeteg támogatást arra hívnak le, hogy saját zsebük teljen. Az OLAF jelentése tükrében, amely Magyarországot 13 ügyből 11-ben marasztalta el 2016-ban ez egyértelműen következik.

Ilyenformán meglehetősen visszás Kövér kijelentése, hogy „az EU maradék hitele is elvész”.

Ha már kinyilatkoztatásra adódott alkalma, élt is vele. Célt tévesztetteknek kiáltotta ki nem csupán az EB-t, de a magyar ellenzéket is, mondván a Fidesznek nem célja az EU elhagyása, sem szétzüllesztése. Ezt az állítást készséggel hajlandók vagyunk – egy kitétellel - elfogadni.

Természetes, hogy nem akar a Fidesz kilépni az EU-ból, amíg pénzt hívhat le és költhet el érdemi ellenőrzést nélkülözve.

Ami kitételt illeti, mindamellett, hogy a Fidesznek éppen az EU „megfejhető” volta miatt nem érdeke lerombolni azt, éppen e szándék okoz folyamatos krízist az EU-n belül.

Douglas Adams-t idézve Kövér addig bizonygatja, hogy a fekete az fehér, amíg el nem gázolják egy gyalogátkelőn.