Ki a búbánatos szent jóakaró ültette a nyakunkba Rétvári Bence Mátét?

Ki a búbánat ez a megélhetési politikus, aki sorozatban alázza meg a szegényeket. Ki a búbánat tűri már sokáig, hogy havonta egymillió forintnál is több fizetést kapjon államtitkárként és országgyűlési képviselőként a mi pénztárcánkból? Ez az ember tisztes szegénységet kínál népe nagy részének. Közmunkából. Mi másból?

Nem a munka hőse Rétvári Bence sem, elpolitizálgat a papíron párt tagjaként, Fidesz szelet fújva: emmis államtitkárként 997 000, parlamenti képviselőként 224 363 forint közpénzből. Osztja az észt – sokat nem tud – a páholyából.

Az ilyen embernek, aki soha nem fogta meg a munka nemesebbik felét, hogyan van pofája tisztes szegénységről beszélni? Az időben megritkított hétfői parlamenti ülésen a napirend előtti felszólalásban a kereszténydemokraták lózungjait Szászfalvi László alapozta meg, mert szerinte a baloldalnak nincs joga arra, hogy szegényellenességgel vádolja a kormányt. Rétvári Bence neki felelve arról beszélt, hogy a közmunka nyomor helyett tisztes szegénységet kínál.

Gúnyolódik a kereszténydemokrata államtitkár. Ja, és biztosan nem kapta meg főnöke, Balog miniszter levelét, azért mer így lazán szegényezni.

Az a helyzet, hogy Magyarországon százezrek már kisgyermek koruk óta közmunkások akarnak lenni. E nagy álom beteljesülésében segíti őket az Orbán-kormány. Munka helyett kitalált, semmire sem elég és semmire sem jó bütyköléssel kábítanak embereket: ha közmunkás leszel, tisztes szegénységben döglesz meg!

Ki a franc az a tisztes szegény? Az iskolázatlan vagy a diplomás; a kisebbségi csoport tagja vagy a létminimum alatt beágyazódott család; a nyugdíjas vagy a tartósan munkanélküli; a beteg, a hajléktalan vagy nagy- és csonka családok? Az új szegények vagy a lecsúszó középosztálybeliek? Kiken segít a közmunka, Rétvári Bence?

Ne sértegessen senkit! Ha van tisztes, akkor van lumpen szegény is. Ezt már jól kitalálta Balog Zoltán, akkor még államtitkárként. Az előbbiben élő családok szerinte nagyon kis összegekből – tudjuk, akár 47 ezer forintból – is fenn tudják tartani magukat, bezzeg a lumpenek még ezt a lehetőséget sem használják ki.

Hát akkor tisztázzuk! Nem minden szegény lumpen – közmunka ide vagy oda. És nem minden lumpen szegény. Becsület és jellem, uraim! A rohadt életbe!  

Arról hallott, olvasott már, nem tisztes szegénység kell, hanem tisztes munka. Biztonságos munkakörülmények, tisztes(séges) jövedelemmel – annyi jó lesz, mint Rétvárié. Az olyan magabiztosságot ad, amitől embernek érzi magát az amúgy ember. Ebben az állapotban minden további gond könnyebben megoldható.

Tényleg vérlázító ez a Rétvári, már nem először, az ő klasszikus szövege az is, hogy csökkent a szegénység, az emberek jobban élnek Magyarországon; nő a kereskedelmi forgalom és csökken a szegénység. 

Csökken a nagy túrót! Hiába ez mérhetetlen cinizmus, az életben nagyon is mérhetően jelen van a kilátástalanság, a reménytelenség, hiszen csak Rétvári és a kormány adatai szerint élünk sokkal jobban, mint évekkel ezelőtt. Még mindig próbálkozik eladni a nagy dumát az előző nyolc év szegénységi retteneteiről, de ma már ez ócska és olcsó hivatkozás.

Mondok valamit: ennek a kormánynak nem kellett öt év ahhoz, hogy kitermelje saját gazdag holdudvarát, gyorsan tömték meg saját zsebüket, a haverokét, a csókosokét. Igaz, lopni sokkal egyszerűbb, mint európai módon, demokratikusan, az emberi szabadságot és méltóságot tisztelve olyan gazdasági és szociális intézkedéseket hozni, amellyel nem nő rohamosan a különbség köztük és a melós között.

Rétvári ezt nem nagyon fogja fel, soha nem futkározott – akár évekig reménytelenül – munka után. Beleült a párthajóba, az meg ringatja rendesen. 

És az ilyen kaliberű lumpen szellem az Orbán-kormány oszlopos tagja. Fölösleges napestig példákat sorolni az ilyen embernek arról, mi a szegénység. Egyszer elmesélem, úgyis mond még baromságokat.

Akkor megismerheti, mi is az a kifli projekt.

gepnarancs.hu