A két egykori cimbora látványos összeveszésének a valódi okait azóta sem ismerjük, csak találgatásokba bocsátkozhatunk. A közel 30 éves barátság - amely valljuk meg erős anyagi kötődést is jelenthetett - megbomlása, valószínűleg pénzügyi okokra vezethető vissza. Talán az egyik fél kevesellte a számára járó alkotmányos költséget, változtatni kívánt az arányokon. Persze az is lehet, a nevezetes naphoz az vezetett, hogy a legokosabbnak vélt havert, egyszerűen - szisztematikus háttérmunkával - átverték, szép lassan kiszorították az egykori birodalmából. Tudjuk, két dudás hosszú ideig nem fér meg egy csárdában.

A G-napba az egykori birodalom megroppant, elmaradtak a korábbi zsíros állami megrendelések, recseg-ropog a gondosan felépített rendszer. Hogy mikor omlik össze, az csak a győztes szándékain múlik. Valami miatt még nem érdeke, hogy teljes kenyértörésre vigye a dolgot. Valószínűleg mindketten sokat tudnak egymásról, - némi értéktelen információ csepegtetésétől eltekintve - a vesztes sem igyekszik olyan információkat napvilágra hozni, amely képes lehetne megroppantani a G-nap alanyának a politikai hatalmát. A fáma szerint sok titok tudója lehet a volt legfőbb bizalmas. Esetleg vannak az olvasók között, akik még emlékeznek arra, hogyan is vesztette el, az akkor még liberális párt a szüzességét. Az 1993-as székházbuli -inkább mutyi - az MDF-el sokat hozott a konyhára. A városi legendák szerint futotta a százmilliókból, kőbányára is. Valami simli valószínűleg történt, de - ez is a magyar rendszerváltás egyik rejtélye - következmények nélkül maradt. Pedig lehetett volna keresgélni, hisz' sok pletyka, vélekedés terjedt arról, hogy a párt vezetőinek az anyagi jólétét, az ingyen kapott Tiszti Kaszinó dobra veréséből származó pénzek alapozták meg.

A nevezetes - és egykor tán' még a történelemkönyvekbe is bekerülő-nap után, az uralkodó párt gyors ütemben fogott hozzá az új média birodalmának kiépítéséhez. Úgy látszik, arra immár gondosan ügyelt a kedves vezető, hogy szétterítse a médiákat, ne egy kézben összpontosuljon minden. Szintén csak megérzés, - mondjuk így vélekedés -, hogy a párthoz közelinek mondott milliárdosok, a zsíros állami üzletek, kaszinómonopóliumok fejében, azt kapták feladatul, hogy a kiszemelt média fólió egy - egy "szeletét" megvásárolják, illetve - ki tudja milyen pénzből - a rejtélyes, "nyugdíjas barát" miniszterelnöki főtanácsadó is "saját" birodalom építésébe fogott. Hogy erre miből telt, azt csak a beavatottak tudhatják, hisz kimutatható, legális jövedelemmel - a látszat szerint - nem rendelkezett. Érdekes módon erről is kevés információ jelent meg, pedig valószínűleg igen kusza kapcsolatrendszer szálait lehetett volna kibogozni. Talán hogy a bíróság - igaz első fokon - közszereplőnek nyilvánította Magyarország negyedik legbefolyásosabbnak mondott emberét, meg tudhatjuk, miből lett hirtelen tehetős ember.

Az egykori koronagondnok, ma a magyar média piac egyik ura, sokak szerint a kormánypárthoz tartozó lapok, portálok, televíziók tényleges irányítása, a fő irányok meghatározása, a fennhatósága alá tartozik. Valamikor még a hírhedt nap előtt, az akkori főbizalmas kezében volt - többek között - egy naponta megjelenő, ingyenes újság, amelyet először a fővárosban a Metró aluljárókban, később már több vidéki városban is osztogattak a rikkancsok. Ahogy várható volt, ennek a piacnak hamarosan új néven, új szereplője lett. Az ingyenes, színes újság természetesen a spin doctor érdekeltségébe tartozik. Budapesten naponta kapható, nagyobb vidéki városokban hétvégén jelenik be, dobják be a postaládákba.

Igazság szerint legtöbbször azonnal megy - oda ahova való - a kukába. Nemrégen, viszont - mivel a fővárosban jártam - hazaérkezve egymás mellé tettem, a budapesti számot, és a cívis városi mutációt. A debreceni - május 25-ei lapban - két, egész oldalas kormányhirdetés található, a nemzeti konzultációnak csúfolt össznépi hülyítésről, egy egész oldalas hirdetés a Soros György arcképével, követeli, hogy állítsuk meg Brüsszelt. Több hirdetés volt olvasható a Szerencsejáték Zrt- től; de némi "aprót" még az úszó világbajnokság szervezői is fizethettek a két egész oldalas hirdetésért. A többi hirdetés már csak hab a tortán, persze az is hozhat a konyhára egy keveset. Szeretném hinni, a város polgármestere az igazat mondta akkor,amiről arról beszélt, hogy a város nem fizet a helyi mutációért. Persze tudjuk, sok módja lehet ennek, egy ekkora városban, ahol gyakorlatilag a Fidesz, azt tehet amit csak akar. Ha az a pártfeladat, megoldást mindenre lehet találni. Ki van ez találva kérem.

A május 22-ei fővárosi számban már jobban megoszlattak a hirdetők. Köztük megtalálható többek között : a BKV Zrt; a Fővárosi Önkormányzat Csarnok és Piac igazgatósága; a Magyar Posta Zrt; a MÁV -HÉV; a Magyar Államkincstár és még sokan mások.

A hirdetési tarifák a birtokomban vannak, de sok értelmét nem láttam, hogy utána számoljak, feleslegesnek tartottam. /Ha bárki vállalkozik erre a nehéz műveletre örömmel elküldöm a listát./ Nem kétséges, hogy a lapot közpénzből, a mi adóforintjainkból tartják fenn, valószínűleg tisztes haszonnal. Mivel a teljes "kollekciót" nem ismerem, így csak sejtéseim lehetnek arról - a debreceni szám alapján is -, hogy a Fidesz kormány Brüsszel elleni média kampányára szánt milliárdokból, bőségesen juthatott a propaganda miniszter jó cimborája vállalkozásának is, akit egyébként is titokzatos szálak kötnek már korábbról a belvároshoz.

Ma hazánkban - az átlagemberek számára felfoghatatlanul - óriási összegeket költenek különböző reklámkampányokra, felesleges kiadványokra, úgynevezett nemzeti konzultációkra. Ebből gazdagszik a haverok, a csókosok, a talpnyalók hadai. Ugyanakkor nincs pénz az egészségügyre, gyermekek ezrei éheznek, milliók tengődnek a lét-nemlét határán. Napokban olvashattuk, hogy 2010 óta 90 ezer fővel nőtt az állami alkalmazásban levők száma. A megjelent hírek szerint 900 milliárddal költünk többet a magyar közigazgatásra, mint 2010 előtt. Kell a hely a csókosok csókosainak, a cimboráknak, a haverok gyerekeinek, a megfelelő feneket nyalóknak. A szakértelem nem számít, a párthűség az egyetlen mérce. Így épül Orbán új mameluk hada.

Találtam azonban egy pikáns, napjaink politikai csatározásaihoz köthető írást, mind a fővárosi, mind a debreceni kiadásban, ugyan azzal a címmel. A "mű" névtelen szerzője , Botka László és Lengyel László kapcsolatát boncolgatja. Ez eddig rendjén is levő, hisz egy fideszes örömlaptól mit is lehetne várni. Ami engem már jobban zavart, hogy az információ forrásának egy baloldali párt - nem az MSZP - fényes címet viselő blogját adták meg. Természetesen megkerestem az interneten az eredeti hírt is, az ott leírtak köszönnek vissza - bőbeszédűbben- az ingyenes kiadványokban. Nem gondolom, hogy etikus az írás ilyetén történő átvétele - szó szerinti idézeteket is találtam, és a gondolatmenet is az eredeti logikát és célt követi - egy másik oldaltól, még akkor sem, ha többször hivatkozik az ismeretlen cikkíró arra, honnan származik az infó. Amit furcsállok viszont, hogy az eredeti írást közlő portál - legalábbis tudomásom szerint - nem sérelmezte a plágiumot, amit akár lopásnak is lehet nevezni. Arra nem is merek gondolni, hogy mindez tudatosan, összejátszva történt. Remélem eddig még nem jutottunk, ilyen mélyre még nem süllyedt a magyar politika.