Kutya az iszlámban
Sokan kérdezik, lehet-e kutyát tartaniuk. Hadiszokat hallok, melyek a kutyák szennyező voltát bizonyítják és ezzel haram minősítést kapnak. Más a kutyákkal kapcsolatos szennyeződés, nyál és más a kutyák szerepe, ezzel kapcsolatban a kutyatartás. Ez utóbbi nem haram.
Ha pedig ironikus választ akartok, íme: a próféta (béke reá) idejében az emberek még emberek voltak, a kutyák meg kutyák. Mára annyira változott ez emberi minőség, hogy az emberekből kutyák lettek és némely kutya sokkal jobb kvalitással rendelkezik, mint pár ember. Így a kérdés megfordítható: az embertartás a kutyák részéről haram, vagy nem? Mi/ki szennyezi jobban a környezetet, a kutya nyála, vagy az ember?
De vegyük át a leckét az elejétől. (https://qz.com/india/1038116/the-moment-in-history-when-muslims-began-to-see-dogs-as-dirty-impure-and-evil/)
Az Iszlám, akár a rabbinikus judaizmus, a kutyákat hagyományosan rituálisan szennyezettnek tekinti.
Ez az elv egy régi hagyományban gyökerezik, ami szerint a kutya imádság közbeni puszta látása elegendő arra, hogy érvénytelenítse a fohászt. Az Iszlám történelem sok más tévesen értékelt aspektusához hasonlóan manapság a legtöbb muszlim és nem muszlim is úgy gondolja, hogy az Iszlám és a kutyák összeegyeztethető fogalmak. Az Iszlámban a kutyákkal kapcsolatos megközelítésnek egészen más, ismeretlen fogalomalkotása is van, ami a muszlimok és a kutyák közötti pozitív interakciók hosszú története és a vallás kezdetéig nyúlik vissza. Életének és tanításainak hiteles beszámolói szerint, maga Mohammed próféta is számos alkalommal kutyák jelenlétében imádkozott. Unokatestvére, követői, a világ első muszlimjai, kölyökkutyákat neveltek és tartottak. A próféta mecsetében Medinában, a muszlim világ második legszentebb helyén a Kába után, a próféta élete és az azt követő évszázadok során rendszeresen kutyák játszadoztak. Nem meglepő, hogy az első muzulmánok kutyákat tartottak. Többen közülük nagy juh- és kecskenyájakat legeltettek. A kutyák segítették az állattartást, azok védelmét, megakadályozva, hogy elkóboroljanak, valamint, hogy elriasszák a potenciális tolvajokat és ragadozókat. A juhok és a kecskék a korai muszlimok számára táplálék és tőke voltak, a kutyák pedig segítették megvédeni ezeket a "beruházásokat".
A kutyák a vadászat során is nélkülözhetetlen társak voltak. Már jóval az Iszlám előtt, kutyákat ábrázoltak gazdáik mellett az ókori Egyiptomból és Mezopotámiaból származó kőfaragványokon. A muszlimok folytatták a kutyák használatának hagyományát.
Ahogy az Iszlám elterjedt a Közel-Keleten és máshol, a vallás a nomád emberek gyakorlatából inkább a városokban kezdett koncentrálódni. A világ legnagyobb városai közül az ezredfordulón 700-1700, muzulmán város volt. Mint vidéken, a városokban is fontos szerepet játszottak a kutyák. Továbbra is megóvták a vagyont, elriasztották a betolakodókat, de a városokban a kutyák még fontosabb funkciót is elláttak: szemetet ettek. Damaszkusztól Bagdadon keresztül Kairóig és Isztambulig a városi hatóságok támogatták a kutyapopulációk jelenlétét, melyek hulladékfogyasztókként a városi utcákat tisztán tartották. A muszlim vezetők kutyák számára itatókat építettek, sok mecset adott számukra élelmet, a mészárosok pedig a patkányok és más kártevők távol tartására használták azokat. Gyakran megbüntették azokat, akik a városi kutyák elleni erőszakot követték el. A muszlim városok sokkal tisztább és kellemesebb helyek voltak kutyákkal, mint nélkülük.Mindez azt jelentette, hogy a muszlimok szerte a világon napi kapcsolatban voltak a köztük élő sok kutyával. Felismerték, mennyire hasznosak, mint őrök és köztisztaságot fenntartó tényezők. Csak feltételezhetjük, hogy az egymásrautaltság miatt, szereteten alapuló kapcsolat is kialakult.
A történeti felvezetést követően kérdés, honnan származik az a gondolat, hogy az Iszlám ellenséges a kutyákkal? A rövid válasz: a betegségek. Körülbelül kétszáz évvel ezelőtt a fertőzésekkel kapcsolatos koncepciók megváltoztak. Még nagyon messze attól, amit ma bacilusokkal kapcsolatban tudunk, a Közel-Keleten, Európában és másutt, az emberek összefüggést figyeltek meg a pestis, kolera, malária kitörése, illetve az áldozatok fizikai közelsége között olyan helyekhez, mint temetők, szemétlerakó helyek és a mocsaras tavak. A közel-keleti várostervezők és kormányok elkezdték elválasztani ezeket a betegségforrásokat az emberek által lakott, egyre zsúfoltabb körzetektől. Amikor összegyűjtötték, majd a város falán kívülre szállították a szemetet, akaratlanul is eltávolították azokat a kutyákat, amelyek azt fogyasztották. Azelőtt a kutyák tisztán tartották az utcákat. Most ez az emberek tevékenységévé vált.
A kutyák és a szemét közötti történelmi kapcsolat nem szolgálta jól az állatot. Nem csak a városokban maradt kevesebb fogyasztható hulladék, hanem a szemét maga is veszélyt jelentett a közegészségügyre és a kutyákra, melyek azt fogyasztották. A tizenkilencedik század első évtizedeiben a kutyákat gazdasági szempontból haszontalannak és a közegészségre veszélyesnek nyilvánították. Mindez mit eredményezett? Számos nagyszabású kutya-felszámolási kampányt, sokkal kevesebb kutya maradt a Közel-Kelet városaiban és megváltozott az állat iránti hozzáállás. A kutyák már nem voltak továbbá hasznos, termelékeny városi lakosok, hanem veszélyes, betegséggel fertőzött és feláldozható állatok lettek.
Ez a viszonylag nemrégiben bekövetkezett változás a muszlimok kutyákkal szembeni hozzáállásban magyarázza az állatról ma kialakított domináns véleményt. Természetesen sokféle nézet kapott lábra. Míg sok muszlim országban az elit státusszimbólumként tart kutyát, a muzulmánok többsége piszkosnak, szennyezettnek, néha gonosznak tekintik azokat. Az Iszlám múltjához hasonlóan, a kutyák történetét is félreértik, muszlimok és nem muszlimok egyaránt. Legtöbben nem tudják és valószínűleg sokan nem is nyitottak arra a gondolatra, hogy a próféta és az őt követő muszlimok milliói a kutyákat nagyra becsülték.
Azoknak, legyenek muszlimok vagy mások, akiknek állatokkal való kapcsolattartása a kutyával a legintenzívebb, a kutyák története további tanulságokat kínál az Iszlám hivatkozásaiban. A történelem nagy részében nem voltak elkényeztetett háziállatok. Munkát végeztek, gazdasági szükségleteket elégítettek ki, segítettek a vadászatban és utcákat takarítottak. A drogokat kiszimatoló, vakokat segítő, vagy bűnözőket üldöző kutyákon kívül manapság az emberek zöme örömszerző alkalmatosságot lát benne, ami reggel az arcunkat nyalogatja. A történelem során azonban ennél sokkal többre voltak hivatottak.
Hogyan viselkedünk mi, muszlimok általában az állatokkal és különösen a kutyákkal?
https://www.animalsinislam.com/islam-animal-rights/dogs/
Hittársaink közül vannak, akik sok egészséges és boldog állatot azért viszik állatorvoshoz, hogy elaltassa azokat. Ez zavaró és Iszlámra nem valló tett. Ha valaki nem engedheti meg magának az állat ellátását, tartását és nem talál új otthont annak, vigye el a sok állatjóléti szervezet egyikébe, ahol legalább az esélye meg van az állatnak arra, hogy új otthon fogadja be. Az igazi tragédia az, hogy a muzulmánok közül sokan az Iszlám nevében cselekednek és erre hivatkozva adják közre tudatlan nézeteiket. Ez hozzájárul az Iszlám ellenes propagandához. Ha egy nem-muszlim kegyetlenséget követ el egy állaton, akkor az egyén cselekedetének számít, de ha egy muszlim tesz hasonlót, a külső megítélés az Iszlám gyakorlatának tekinti azt.
A háziállatok sterilizálása elősegítené a nemkívánatos almok elkerülését, ezáltal csökkentve a nemkívánatos állatok számát. Ez sokkal jobb, mint az állatok elhagyása, melyben sok muszlim is bűnös. Az elhagyott háziállatok nem tudják megóvni magukat, ami elmondhatatlan szenvedéshez, kegyetlenséghez és sokszor fájdalmas pusztuláshoz vezet.
Minden állat Allah teremtésének része, ami Allahhoz (SWT) tartozik. A muszlimok felelőssége ennek a gyönyörű bolygónak a megőrzése. Elszámolással tartozunk Allahnak (SWT) arról, hogy miként gondoskodunk az állatokról és mire használjuk azokat. Az egész teremtés muszlim, hiszen Allah akaratának veti alá magát, csak az ember és a dzsinn kap döntési szabadságot. Tehát igen, az állatok muszlimok.
A Szent Korán (4:36) előírja, hogy tegyünk jót azokkal, kiket „… jobbunk bír ...” Egyes kommentátorok szerint ez mindazokra vonatkozik, akikre nem terjed ki a polgári jogok védelme, beleértve az állatokat is. Így a vers előírja az állatok iránti kötelezettséget.
Minden, ami „… az ember számára teremtetett…” a javunkat szolgálja (2:29). Ezért kötelességünk a gondozásunkban álló állatok védelme és a foglalkozás velük.
Hadd oszlassak el néhány mítoszt és tisztázzak pár gondolatot:
- A kutyatartás NEM haram, bár a házban kutya nem higiénikus.
- NEM haram megérinteni egy kutyát vagy más állatot. Ha a kutya nyála a test bármely részére, vagy a ruházatra csöppen, akkor a kutya szájával vagy orrával érintett testrészt és ruhadarabot meg kell mosni.
- Azok, akiknek állataik vannak - akár mezőgazdasági, akár munkavégzés céljából, vagy háziállatokként - kötelesek megfelelő szállást, élelmet, vizet és szükség esetén állategészségügyi ellátást biztosítani állataik számára. Ha valaki elutazik otthonról, gondoskodni kell az állatok ellátásáról távollétében is.
- Haram a kutyát vagy más állatot rövid pórázon láncon tartani tartós ideig étel, víz és szállás nélkül. A kutyák trenírozást igényelnek. Társadalmi lények, akik a természetben szervezett „családi” struktúrákat alkotnak. A kutyatulajdonosoknak ezért minden napi egy bizonyos időt kell eltölteniük kutyáikkal.
- Állatkínzás és ezért haram az állatotok szűk térben tartása, ahol nem képesek természetes módon mozogni.
- A tűzijátékok a legtöbb háziállat számára elmondhatatlan szenvedést okoznak kifinomult hallásuk miatt.
- Haram kutyákat bevetni bármilyen véres sportba, például a kutyaviadalokba, trófeák vadászatába.
Egyetlen állaton sincs átok. A Korán sok esetben hivatkozik állatokra. Az Al-Kahf szúra megemlíti a barlanglakó ifjakat és kutyájukat. (18: 18-22) Kérjük, hogy Allah ruházzon ránk irgalmasságot, amivel kegyelmet és együttérzést tanúsítunk minden teremtménye felé.