Valójában nem is az atomcsapás elmaradása miatt voltam kénytelen átértékelni a Fidesz egykori pénztárnokának stratégiai képességeit. Annak nem találtam a magyarázatát, hogy a Jobbikot az utolsó pillanatig távol tartotta az ellenzéki koordinációtól. A Magyar Nemzet és a HírTV tavaly ősztől szisztematikusan menedzselte a Jobbik jelöltjeit, de kevés jó szava volt az ellenzék többi pártjáról. Az Egyenes beszédben egyenes rúgásokat kapott a baloldal.

A nagy csatát ígérő választás előtti szombaton be kellett látnom, hogy az Orbán-Simicska konfliktus már hetekkel korábban lezárult, a választások körüli szerepvállalás csak arra kellett, hogy Lajos kialkudjon magának egy szabad elvonulást. Dodzsemharc volt csak a nagyvállakozó magánháborúja az egykori bajtársával szemben.

Április 8. fekete napja volt az ellenzéknek, Simicska megtévesztő taktikázásának első áldozata Vona Gábor lett, aki a Jobbik remélt választási győzelmének elmaradása miatt – Simicska átverését felismerve - kénytelen volt bedobni a törülközőt. Aztán jött a Magyar Nemzet megjelenésének rapid beszüntetése, a médiabirodalom megroppantása, a pozíciók fokozatos feladása. Az események menete azt is megmutatta, hogy Simicska csak magának készített "B" tervet, az őt támogató embereket magára hagyta. Akik a dezertálás egymást követő lépéseiből nem értették meg, hogy mire ment ki a játék, azoknak szájbarágós módon magyarázta el a közmédia, hogy Lajos a közbeszerzéseken ismét milliárdokat nyert. 

Ha én a pártok belvilágától távol csekkoltam Lajos betlijét, akkor az ellenzék vezérkarában is érzékelni kellett a dolgok menetét. Bizonyára nem voltak vakok és süketek. Március derekán a kampányban érdekes fordulatok történtek. Simicska alkujának árnyékában nem is annyira meglepő, hogy az LMP nagyot kamuzott a többi párttal való összefogásról és a baloldalon is hirtelen csökkent az érdeklődés a koordinálás iránt. Mindenki Orbán kottájából játszott. Ki nagyobb, ki kisebb tortaszeletért. Az eredmény nem maradt el, egyharmad alá szorult az ellenzék.

Ott tartunk most a nyár derekán, hogy az ellenzéki oldalon akad néhány csalódott, meghasonlott politikus, a változásokra voksolók közül pedig sokan elveszítették érdeklődésüket a politika iránt. A kormánykritikus média fontos pozíciókat veszített, a NER az újabb kétharmados feltöltéssel kitartóan dübörög. Se pénz, se paripa, se posztó. Pedig valódi ellenzéki fellépéshez elengedhetetlen szükség lenne új forrásokra. Miközben a kormánypárt éppen visszafoglalja a HírTV-ét, ideje volna egy valódi ellenzéki televízió elindításának. De pusztán az ötlet maga is eleve képtelenség. Talán, ha a Simicska-médiát nem hagyta volna magára a régi és az új tulajdonos, ha volna valódi magántőke és nem csak lopott állami pénz. Volna némi remény, ha az önmagát karakán fickónak mutató nagyvállalkozó nem hagyta volna utcára tenni az embereit, akik volt gazdájuk szavait kölcsönözve kénytelenek maguk is kijelenteni, hogy a Lajos egy geci.