Egy beismerő vallomással ér fel a kormánypárt egyik határozati javaslata, melyet június végén nyújtott be a parlamentnek.

„Az Európai Unió jövőjével kapcsolatosan képviselendő magyar álláspontról” címet viselő előterjesztés ugyanis egy elvi álláspontot fogalmaz meg, amelynek inkább ideológiai üzenete van, mint valós politikai következményei. Ebben az irományban a magyar kormány közvetve elismeri, hogy lényegében semmilyen politikai befolyása nincs az EU működésére, a véleményét pedig egyre kevésbé tudja artikulálni az uniós fórumokon. - írja a Szegedi Kattintós

A lopakodó Huxit megalapozásaként is szokás emlegetni azt a javaslatcsomagot, amit négy kormánypárti képviselő, Kövér László házelnök (Fidesz), Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes (KDNP), Simicskó István frakcióvezető (KDNP) és Kocsis Máté frakcióvezető (Fidesz) nyújtottak be az országgyűlésnek. A névsor azért fontos, mert a kormánypárt meghatározó politikusai adták a nevüket hozzá, ezzel is jelezve, hogy igen komolyan gondolják a benne foglaltakat.

A javaslat előzménye, hogy az EU 2021 tavaszán indított útjára egy vitasorozatot a szervezet jövőjéről, aminek végeredménye nem épp az lett, amiben a magyar kormánypárt berkein belül bíztak. Többek között komoly igény mutatkozott arra, hogy fontos döntéseket meg lehessen hozni minősített többséggel is, ezzel véve ki Orbán Viktor kezéből az egyik legfontosabb fegyverét, a vétót. Az sem igazán a fideszes politikusok szája íze szerinti fordulat, hogy a konzultációban résztvevő uniós polgárok szerint erősíteni kell a közösség kohézióját, vagyis épp a magyar kormány önállósodási törekvéseivel szemben foglaltak állást.

Erre reagálva fogalmazta meg a magyar kormány a saját álláspontját, amit minden bizonnyal át fog verni a magyar parlamenten. Ebben a meglehetősen általánosan megfogalmazott tételek mellett sok ellentmondás és csúsztatás is felfedezhető, ami nem túl meglepő, amikor a magyar kormány kommunikációjáról esik szó. Ott van például az a kitétel, mely szerint: „Európa keresztény gyökerei és kultúrája jelentik az európai integráció alapját, ami erkölcsi iránytűként szolgál a bizonytalanságok korszakában.” Az EU keresztény alapjai ugyanis tetten érhetők a közösség politikájában, így például ezért sem vették fel több évtizedes tárgyalássorozat után Törökországot a tagok közé. Orbán Viktor viszont sürgeti a jelentős muszlim népességgel rendelkező Bosznia-Hercegovina és Albánia felvételét az EU-ba, és ha rajta állna, Törökország is helyet kapna a közösségben.

Egyrészt már nincs ingyen leves, és az uniós pénzcsapok még optimális esetben is csak lassan, komoly feltételek teljesülése esetén nyílnak meg, másrészt könnyen kivehetik a vétó fegyverét Orbán kezéből.

Ennél fontosabb üzenete azonban a magyar kormánynak, hogy lényegében feloszlatná az Európai Parlamentet. Az indoka az, hogy szerinte nincs igazi legitimitása a legfőbb döntéshozó szervnek, ami rendkívül álságos hozzáállás a témához. Orbánék ugyanis azt szeretnék, ha a nemzeti kormányok delegálnának képviselőket az EP-be, ami szerintük demokratikusabb lenne, mint a mostani közvetlen választás. Ezen az érvelésen nyilván jót kacagtak az EU döntéshozói, hiszen annál komolyabb legitimációt, minthogy a képviselőket az uniós voksoláson választják meg, nem igazán lehet biztosítani.

Orbán Viktor lényegében szeretné úgy átalakítani az EU intézményrendszerét, ahogy ő azt a magyar jogállammal tette az utóbbi 12 esztendőben. Ez a hozzáállás azonban ahhoz hasonlítható, mint amikor valaki a forgalommal szemben felhajt egy autópályára, és azon szörnyülködik, mennyi őrült van az utakon, akik rossz irányba haladnak. A Fidesz ezt is tudja tetézni, hiszen azt állítja, hogy az európai demokrácia válságban van. Ha ez az állítás igaz, akkor abban igen jelentős szerepe van benne a magyar kormánypártnak, hiszen a jogállami intézményrendszer leépítésének technikájáról már kurzusokat is tartanak az autokráciára hajtó politikusoknak.

Nem tűnik túlzásnak az a feltételezés, hogy mivel Orbán Viktor megunta a kilátástalan iszapbirkózást az EU különböző intézményeivel, és láthatóan a szélsőjobboldali pártokban sem lát elegendő potenciált, hogy ráerőltesse akaratát az uniós elitre, megkezdte az előkészületeit annak, hogy az országot kivezesse a közösségből. Ez még fél éve is egy teljesen abszurd feltételezés volt, ám két dolog gyorsan megváltoztatta a körülményeket. Egyrészt már nincs ingyen leves, és az uniós pénzcsapok még optimális esetben is csak lassan, komoly feltételek teljesülése esetén nyílnak meg, másrészt könnyen kivehetik a vétó fegyverét Orbán kezéből.

Márpedig a magyar kormányfő e két lehetőség miatt tartotta eddig országát az EU-ban, aminek szemlélelete, szervezeti felépítése és politikai stílusa már régóta idegen Orbántól. Az orosz-ukrán háború felgyorsította ezt a távolodási folyamatot, hiszen az ingyen pénzre most mindennél nagyobb szükség lenne, az orosz érdekek védelme pedig már a visegrádi szövetség országait is elidegenítette a magyar kormánytól. Könnyen elképzelhető tehát, hogy néhány év múlva Albánia, Bosznia-Hercegovina, Grúzia, Ukrajna és Moldova épp akkor csatlakoznak az Európai Unióhoz, amikor Magyarország távozik onnan. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha nem ízlik az étel, nem kell kidobnod, mert jól lakhatnak belőle olyanok, akik nem annyira válogatósak, mint te.” (Szegedi Kattintós)