A NATO 1999-es koszovói beavatkozása során több mint 1000 repülőgépet vetettek be, amelyek között megtalálhatóak voltak az Egyesült Államok legmodernebb repülőgépei is, például az F–117 lopakodó vadászbombázó és a B–2 lopakodó stratégiai bombázó – írja a Rubicon.

A gépek annyira újak voltak, hogy B–2 bombázókat ekkor vetették be először, és ezek nem a térségben lévő NATO-támaszpontokról szálltak fel, hanem az Egyesült Államok területéről, mert az amerikai hadvezetés nem akarta kockáztatni legmodernebb technológiájuk felfedését. Emiatt a bevetési terület eléréséhez és a bázisra való visszatéréshez oda-vissza összesen 18 órát kellett repülniük.

A csúcstechnológiás járműveknek sokszögletű felépítésük, valamint felületeik különleges bevonata biztosított lopakodási képességeit. Ez azt jelenti, hogy a radarok sugárzásának hullámhosszát alig verték vissza a radar felé, így a készülékek nagyon gyengén érzékelték ezeket a gépeket, tehát lényegében nem látták.

A lopakodó vadászrepülőket ezért lelőhetetlennek hitték.

Ez a mítosz azonban szertefoszlott 1999. május 27-én késő délután, amikor az egyik F–117-es vadászbombázót lelőtte a magyar származású Dani Zoltán, a 3/250. rakétaosztály vezetője. A Belgrádot bombázó repülőt Darell Patrick „Dale” Zelko vezette, akinek a nagyszülei a mai Szlovénia területéről vándoroltak ki Amerikába az első világháború után. A Vega 31 hívójelű F–117-est harmadik bevetéséről visszafelé tartva érte a végzetes találat: a gép bal szárnya leszakadt, majd a földbe csapódott és felrobbant.

A pilóta a zuhanás közben katapultált, később pedig kimenekítették, így kisebb sérülésekkel megúszta a bevetést. Évekkel később a két katona találkozott egymással, barátságosan beszélgettek, és együtt kosárlabdáztak. A lopakodó kilövése meghatározó történelmi pillanat volt, amelynek hatására 2008-ban az összes gépet kivonták a hadrendből. (24.hu)