h i r d e t é s

Megbukni szépen

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Megbukni szépen

2015. február 05. - 09:25
0 komment

 

Jól értesült ellenzéki körökben serényen találgatnak, hogy kinek és mikor fogja a kezét elengedni Orbán Viktor az egyre kirívóbb botrányok miatt.

Ahhoz azonban, hogy a miniszterelnök ilyet tegyen, nem botrányra, hanem nyílt ellenszegülésre van szükség. Övéi közül leginkább azokat ejti el, akik kis helyi értékkel bírnak, triviális, ostoba szituációba lavírozzák magukat, mint a mezítelenül fotózkodó képviselő, a vak komondor gazdája vagy a pécsi képviselő-testület Ibolyája. Kulcsemberek levadászása nehezen kivitelezhető, egyelőre a kormány népszerűségvesztése sem akkora, hogy emiatt mutasson be áldozatot Orbán, legalábbis olyat, amely nem szíve szerint való.

Más kérdés, hogy néhány megpörkölődött vezetőt árnyékosabb területre költöztetett, mint például a Belváros Rogán utódjának kiszemelt alpolgármesterét, Zsiga urat Miskolcról, Papcsák Ferencet vagy Budai Gyulát. Finoman fogalmazva, ők sem maradtak kenyér nélkül, helyükön hagyva viszont már saját köreikben is zavart okoztak volna. A küldetéstudattal megvert Illés Zoltán is kapott állásajánlatot, a miniszterelnök szerette volna őt minél távolabb tudni, de a pretoriai nagyköveti állást a volt államtitkár nem fogadta el. Néhány elszigetelt lázadó kivételével ez a gyakorlat még az elégedetlenek esetében sem veri szét a kohéziót.

Ezzel szemben az ellenzék soraiban még hatalmuk idején is komoly zavart keltettek a botrányok, s nem csupán azért, mert az ellentűz nagyobb volt, még csak azt sem mondhatnánk, hogy a belső erkölcsi gátak értek magasabbra, egyszerűen a szervezeten belüli polarizáltság, a politikai viták, személyek, csoportok hatalmi ambíciói okoztak védelmi rövidzárlatot vagy durvább esetben „baráti” feljelentést. Ráadásul ahol és amikor az ártatlanság vélelmére hivatkozott néhány együtt érzőnek mímelt ideges nyilatkozat, jobbat tett volna a hallgatás.

Nyilván van differencia a két technika között, de mindkettő egyszerre mételyezte a közéletet, roncsolta a normákat, adott pocsék jelzéseket a hatalmi elitről, tett másolhatóvá olyan mintákat, amelyekkel normális országban csak megbukni lehet. Ráadásként besározta, értelmezhetetlenné tette, sokszor torzította vagy éppen annullálta az elvárható szolidaritást. A közvélemény ezek miatt egy kalapba tuszkolja a normális kenyérkeresethez jutó volt honatyát azzal, akit pettyes múltja ellenére zsíros állásba próbálnak préselni. A kettő közti különbség fel nem ismerése további károkat okoz.

Ráadásul, mivel az ellenzéknek igencsak behatároltak az elhelyezkedési lehetőségei, még kirívóbb, hogy kiket segít és kikkel nem törődik az „elesettjei” közül. Zugló ma az egyik olyan terep, ahol az elfogadható támogatás keveredik a rosszízű brancsszellemmel, gyanús pozíciószerzési szándékokkal. Hiba a kettőt összemosni. Azzal a volt megyei pártelnökkel pedig szomorú találkozni, aki évek óta hiába keres állást, majd Facebookon hirdeti magát, hogy bármit elvállal. Sikerrel járt. Németországba megy.

 

nol.hu

{flike}


 

Kommentek

h i r d e t é s