"Rémálmokat tépsz fel és öntesz le ecettel!" – mondta Lipécz Ádám, a Codie társalapítója és fejlesztője, amikor arra kértem, meséljen nekem a gyártásról. Egy Coderdojo tanfolyamon találkoztunk, ahol éppen azzal kísérleteztek, hogy a robottal miként tudják bemutatni a programozást 9-12 éves gyerekeknek. A járművel egy labirintusból kellett kijutni, persze távirányítás nélkül, hogy a robot a saját szenzoraira támaszkodva jusson célba.

A Codie csapata ötven óra alatt írt egy kiegészítőt a robothoz, hogy okostelefon nélkül, a tanárok és a diákok által jól ismert Scratch környezetben lehessen programozni. A boltokba kerülő eszköznek egy okostelefonon futó appból lehet majd utasításokat adni - írja az Index.

Ágyból felkelve is

A Codie fejlesztőcsapata a két év alatt hat irodában dolgozott. Jól mutatja a változó körülményeiket, hogy megfordultak a Váci utca egyik puccos kis lakásirodájában, a prototípust a Fablab budapesti műhelyében rakták össze, és amikor meg kellett szorítani a nadrágszíjat, beköltöztek az egyikük gazdagréti lakásába, ahol szó szerint az ágyból felkelve lehetett tovább forrasztgatni az előző este félrerakott nyomtatott áramköröket és csipeket. Itt indították el márciusban az Indiegogo kampányukat is, és ez óriási siker lett. Az eredetileg tervezett 85 ezer dollár helyett 96 ezret gyűjtöttek össze a május 22-i kampányzárásig.

Az Indiegogo lezárása után rögtön találkozott a csapat az első nagy kihívással. Ki kellett találni, hogy mennyibe fog mindez kerülni, amikor fél évvel később elkezdik a gyártást. Nem igazán tudtak mások tapasztalatára támaszkodni, mert itthon kevesen foglalkoznak elektronikai gyártástervezéssel. Maguknak kellett kitalálni mindent.

Fotó: Oláh Károly / Codie

„Azt gondoltuk, hogy amikor az ötvendarabos szériáról felmegyünk több ezresre, minden egy kicsit könnyebb lesz. Ehhez képest a beszerzés nehezebb lett, az árak kicsit csökkentek, és rengeteg kihívás volt a logisztikával. Nagyon sok energiát öltünk abba, hogy az alkatrészek le legyenek tesztelve a beszerelés előtt” – mondta Lipécz Ádám.

Július óta rendelgetjük az alkatrészeket, a teljes készlet több tonnát nyom.

A robot százhúsz darabból áll, az áru nagy része Ázsiából jön, de Las Vegasból is rendeltek 103 kilónyi lánctalpat, a bluetooth modulok is Amerikából jönnek. Az összeszerelés Esztergomban történik.

Gyártói címkék

Néha egészen kreatív trükköket kellett bevetni, hogy a csapat megtalálja a megfelelő beszállítókat. Szétszedtek játékokat és más elektronikai kütyüket, és megnézték az alkatrészeken a gyártók nevét. A munka során megismerték az üzletelés trükkjeit is. „Volt egy pillanat, amikor a motorokra még nem adtuk le a megrendelést, és egyszer csak kiderült, hogy a kiszemelt cég nem tud rendes számlát kiállítani. 24 órán belül kellett új partnert keresni, nagyon szűk határidőre, mert csak olyasvalaki jöhetett szóba, aki két héten belül leszállítja a megfelelő motort.”

"Amikor Kínából visszaír Shakespeare Alexander és HarryPotter.hu, akkor már tudod, hogy nagy baj nem lehet" – mutatta be Ádám a távol-keleti beszállítók első talán meglepő névválasztási gyakorlatát. Bevett szokás az ázsiai országokban, hogy mindenki választ magának egy könnyen megjegyezhető nevet vagy becenevet, mert így sokkal gördülékenyebb a kommunikáció a nyugati partnerekkel.

A robothoz rengeteg tanúsítványt és engedélyt be kellett szerezni, ez már az alkatrészek beszerzése során kiderült. A bluetooth logót nem lehet csak úgy rárakni a dobozra, fizetni kell érte egy szervezetnek, amely hitelesíti az eszközt, hogy valóban van benne bluetooth modul. De egészen hétköznapi dolgokhoz is kellenek tanúsítványok, mint a légipostás kiszállítás. Laboratóriumban elvégzett tesztek hiányában nem engednek fel a gépekre olyan eszközt, amiben lítiumion akku van.

A gyártósorról folyamatosan gördülnek le a kis robotok, és hamarosan egy teszttel is jelentkezem, mert az elsők közt rendeltem egyet. 

index.hu