Mi másért lenne ellehetetlenített helyzetben a külföldön munkát vállaló szavazó?

Elvégre távozása legfőbb oka a kormányzat és annak szándékos, kártékony – és tekintve a tendenciát, ezt már egyáltalán nem lehet a baloldali, helyesebben nem Fidesz-kormányoknak felróni.

Ugyancsak ezt a feltevést látszik alátámasztani Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkárának gödöllői bejelentése, miszerint immár 350 ezren regisztráltak. Továbbá hangot adott abbéli reményeinek is, hogy a választások idejére ez az érték elérheti a félmilliót is.

Emellett szükségesnek érezte foganatosítani a választáson való részvétel fontosságát is.

A kijelentése, miszerint „a mindenkori magyar kormány legitimitását az összmagyarságtól kapta”, legalábbis vitatható, különösen a 2014-es választások, az akkor bevezetett választási törvények máig tisztázatlan voltának tükrében.

Mit jelenthet a határon túliak számára ez az üzenet?

Hajlunk rá, hogy egyetértsünk jelen írásunk alapját képező, a Magyar Narancs hasábjain megjelent cikk lead-jével: „Szavazz Orbánra, mert különben ugrik a gazdasági segítség.”

Tiszta és logikus üzenet. A határon túli magyaroknak pedig ez nem is jelenthet terhet, hiszen szavazatukért cserébe olyan segítséget kapnak, amiért cserébe semmi felelősséget nem kell vállalniuk.

Közben az ország határain belül rekedtek nagyobbik fele szembesül a ténnyel, hogy bár ők érzik saját bőrükön annak a vállalhatatlan ámokfutásnak a nemkívánatos következményeit, amibe immár beleszólni sincs joguk.

Felmerülhet-e az immoralitás és az etikátlanság ebben a kérdésben? Csak annyira, amennyire egy takarító esetében, aki a műtőasztalon fekvő beteg felett tartja a szikét, csak mert a műtétet végző orvost gondos kezek bezárták a takarítószerek közé.