Külseje és habitusa nem árulkodik semmiről, ami különösebb figyelmet érdemelne. Valamit azonban jól csinál!

Az ezerszer átkozott szocializmus idején a szovjet hírszerzésének köszönhetően összegyűlt temérdek, az avatatlannak felesleges ócskaságnak tűnő papírfecni, hírmorzsa, és egyéb félinformációk tárháza igencsak kivételes helyzetbe hozta minden oroszok legújabb kori atyuskáját. A volt KGB ezredes felismerte, hogy ezek alapozhatják meg az oly sok elődje fiaskójával zárult törekvést a világhatalomra. Az elmúlt 60 év besúgóhálózatainak ténykedése tehát Putyinnak pottyantott aranytojást. 

Minden ember gyarló, így mindenkinek van mit takargatnia. Különösen dugdosná ezt az, aki a hatalom közelébe kerül bárhol a világon. Az orosz diktátor pedig „nem fél használni”, élni és visszaélni lehetőségeivel. Mivel morális aggályok nem kötik, így bárkit képes megzsarolni, és teszi is, ki tudja mióta. A világ demokratikus része, a mai napig nincs felkészülve az efféle harcmodorra. A balgák csak fegyverkeztek, hogy kordában tarthassák a fenyegetőnek vélteket, de nem számoltak az 5. 6. 7. és kitudja még hányadik hadoszlopokkal.

Legújabb nyilvánosságra kerülő információ, hogy Putyin utasítására orosz hekkerek beavatkozásának köszönhető Trump győzelme. Mivel Trumpról kompromittáló személyes adatok lehetnek az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) birtokában, így az orosz diktátor joggal bízik benne, hogy az elkövetkező négy évben Amerika vígan táncol a csasztuska ütemére. Ha történetünk főhősének sikerült megbundázni az USA-t, ami ugye világelső, mit tehet a magyar miniszterelnökkel, ha „úri” – ja, az neki nincs – jókedve úgy tartja? Ebbe még bele gondolni is rossz!

Azért mégis gondoljuk csak végig, mi mindent tett Magyarország hasonló babérokra törekvő első embere a nagy orosz medve érdekében - annak bundája zsebéből kikandikálva - amióta lehetősége van mindannyiunk jelenét és jövőjét alakítani. Még legkedvesebb volt szobatársát, a sokat próbált bajtársat, Simicska kollégát is beáldozta, pedig az ő tarsolyában is csoda adatok lehetnek az elmúlt harminc év jópofaságaiból, de mit tehetett, ha barátja kifejezetten oroszellenes nézeteit már nem tudta további kedvenc pávatáncával sem leplezni. Aztán persze bevállalta a közbeszerzés kiírása nélküli Paks II.-vel járó adóssághalmazt is, amit, és aminek kamatait, még unokáink is nyögni fogják, sűrűn emlegetve a nagyszülőket, akik hagyták, hogy ez történjen szeretett hazájukban. Érdemes visszaemlékezni, hogy is történt ez: Orbán egyszer csak fölkerekedett, és raportra ment a főnökhöz, ahogy elődei: Rákosi, majd Kádár is az orosz fővárosba. A „munkalátogatásról” hazatérve pedig bejelentette, hogy elkötelezett minket egy indokolatlan és brutális összeget felemésztő atomerőmű felépítésére, és ott rögtön alá is írta, amit ezügyben kellett, felvállalva az Európai Unión belül – már nem először - ezzel a „feketebárány” szerepet. Bizony, ezt a megkülönböztetett ellenszenvet sokan a saját bőrükön érezhetik, ha földrészünk boldogabb, európaibb felére látogat.

A teljes mai vezérkar hetven százalékát kitaníttató Soros György sem úszta meg, – ha számítana egyáltalán bármit is a kisegér prüszkölése – Orbán és csapata teljes mellszélességgel ment neki a putyini eszme jegyében, miután az amerikai mágnás megpendítette, hogy köze lehet a migránsok vándorlásának Vlagyimír Vlagyimirovicshoz.

Napokban a DPI hírügynökség közölte azt a levelet, melyet kelet- és közép-európai politikusok írtak a megválasztott amerikai elnöknek, és amit a mi Viktorunk természetesen nem látott el szignójával.  A levél többek között az alábbiakat tartalmazta:

„Putyin nem akarja naggyá tenni Amerikát, irányítása alatt Oroszország militarizmussal, háborúkkal, fenyegetésekkel, megszegett szerződésekkel és hamis ígéretekkel Európát veszélyes hellyé változtatta"

Nagyot változott Magyarország jelenlegi első embere az elmúlt 25 évben, hiszen 1989-ben bőszen hazudta magáról, hogy felszólítására – Ruszkik haza! – vágta vigyázba magát a teljes szovjet hadsereg, és fülét-farkát behúzva vonult ki Magyarországról. Hatalmas mennyiségű vaj lehet a füle mögött, amiről egyelőre – amíg érdeke úgy kívánja – hallgat a "nagytestvér". Riadtan, de azért érdeklődve várjuk a fejleményeket!

Mátrai Anna / Városi Kúrir Blog