Érdekes fejlemények zajlottak az elmúlt hónapokban az ellenzék háza táján.

Bekopogtatott Pálinkás József, aki hirtelen új pártot gründolt. Természetesen jobboldalit. Mi mást?

Márki-Zay egyszemélyes "mozgalma" feltámadt és kiröppent a provinciális hódmezővásárhelyi fészkéből, országhódító kalandra indulva. Jobboldal.

Az előválasztás első fordulójában Dobrev (baloldal) meggyőző fölénnyel az élre állt.

Karácsony váratlanul, árulás számba menő jobboldali fordulatot hajtott végre a (baloldali) MSZP, a jobbközép (mellesleg vezetési válságba sodródó) Momentum és a jobbközép LMP támogatásával, a jobboldali Jobbik passzív semmittevése mellett.

A DK/Gyurcsány háttérbe szorítását célzó manőver annak a hipotézisnek kész tényként kezelésével és harsonázásával volt elfedhető, hogy Márki-Zay meg tud szólítani ingadozó szavazókat is, viszont Dobrev elérte a hatóköre határait.

Márki-Zay, akinek a programja nem létezik, a töredékei viszont homlokegyenest ellentétesek a többi ellenzéki párt szintén töredékeivel (mert programja egyiknek sincs, vagy bőszen titkolják), adórendszer és társai, aki program helyett népszerűséghajhászó szlogenekkel operál, igazi populista PR-hősként, már természetesen az ellenzék mindenható vezetőjének tolta föl magát, holott a miniszterelnök-jelöltségen kívül semmi nincs a kezében.
Az ellenzék különféle pártjainak erőviszonyait majd a választás eredménye fogja eldönteni.

Mindenesetre Márki-Zay, a frissen támadt hívei és támogató, köztük nagy hangerővel Karácsony, új arcokat követelnek, mondván, hogy a leszerepelt régi politikusoktól már nem várható semmi, és a szavazók nem is várnak semmit.

Ebben a kampányban csendes rezignáltsággal az MSZP is részt vesz, legalábbis a hallgatásával, ami azért is meglepő, mert e párt derékhadát alkotják azok a bizonyos "leszerepeltek".
(Vajon kivárnak? Hogy mi lesz a választáson? Nem tudni! Csak azt, hogy az impotencia jelének tűnik.)

Az előválasztások után az ellenzék megszűnt szerepelni.
Mintha csendes emigrációba vonultak volna.
A Momentum elnökségi csetepatéja volt szinte az egyetlen esemény. Amely, minthogy a bukott Fekete-Győr lesz a listavezetőjük, biztos befutóként, valójában nem volt esemény: Fekete-Győrt a Momentum balszerencséjére valójában nem sikerült eltávolítani a vezetésből.
(Érdekes módon az a küldöttgyűlés delegálta őt e posztra kétharmados többséggel, amely egy héttel előbb, szintén kétharmaddal leváltotta.)

A minap olvastam az indoklást az ellenzék egyik vezetőjétől (tán Donáth Anna volt), miszerint nem jogos a vád, hogy eltűntek: nem lehet százezreket állandóan lázban tartani.

Nem! Valóban nem lehet!
De azért ez a két véglet, Hölgyeim és Uraim!
Mert magas labdákat, kiváló kampánytémákat hagy elzúgni a szélben az ellenzék: az inflációt, az államadósságot, az egészségügyi válsághelyzetet, a Pegasus-fejleményeket, a brüsszeli jogállamisági mechanizmus ügyében előállt fejleményeket, hogy rögtön ötöt említsek.

Egyetlen, nyomós (bár nem elégséges) indoka ennek a hosszú hallgatásnak az lenne, hogy lázasan dolgoznak az ellenzéki kormányprogram részletein. Ennek azonban semmi jele.

Márki-Zay az egyetlen, aki különféle PR-fogásokkal házal, például a határkerítésnél, mely akciójától távolmaradásával az egész ellenzék elhatárolódott.

És tegnap robbant egy kisebb bomba!
Márki-Zay megnevezte azokat, akikkel új pártja oszlopaiként számol.
Hát kérem! Az új arcok, a frissítés, fiatalítás jegyében az egykori MDF korifeusai neveztettek meg, az SZDSZ jobbszárnyához tartozott Szent-Iványival, Orbánnak 2010 után volt tanácsadójával, és Pálinkással, Orbán volt miniszterével, aki azonnal ellenzékivé vált, ahogy Orbán kirúgta a főigazgatói székéből.

Az egész színtársulat rég (egyszer már) leszerepelt Vének Tanácsa, akiktől minden várható, csak az nem, hogy húzóerőként működjenek.
Jeszenszky, Herényi? Ezek a levitézlettek fogják megdobogtatni az ifjúi szíveket? Megrengetni a világot? Ne vicceljünk kérem!

Az a helyzet, hogy nincs választék.
Baloldal: az MSZP-t már nem lehet komolyan venni. A DK elszigetelődött. Jobboldal: az LMP már csak pro forma létezik, a Momentum se tudott áttörni. A Jobbik szerintem a lejtőn van, régen túl a befolyása fénykorán.
Márki-Zay pedig egy PR-installáció, aki/amely hatalmasat fog durranni, amikor elszáll.

Szóval? Persze! El kell menni! A kérdés csak az, hogy kire és mire szavazhatok jó szívvel?

Mert úgy látom, hogy Joseph de Maistre világhírű mondása (tőle ered, nem Széchenyitől), miszerint "minden nemzetnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel", nálunk az ellenzékre is kiterjeszthető.