Jelen pillanatban szinte egészen biztos, hogy nincs olyan magyar család, melynek legalább egy távoli tagja ne dolgozott volna már külföldön, vagy ne tervezne egy meghatározatlan idejű, hasonló célú utazást.

Szinte mindegy, hogy friss diplomás pályakezdő, vagy kilátástalan fiatal felnőtt.

Az egyetemisták körében rendre újra és újra feltett kérdésre, miszerint „tervezel-e külföldre menni huzamosabb időre” egyre többen válaszolnak egyértelmű igennel. Ma már a legtöbb fiatal rövid gondolkodási idővel is hajlamos úgy dönteni, hogy itt hagy mindent és elindul szerencsét próbálni.

A friss diplomások esetében, legyen szó mondjuk orvosról, vagy mérnökről, már az egyetemi évek alatt formálódik, majd eldől az utazás gondolata (nem véletlenül nem használtuk az emigráció kifejezést...), ráadásul tökéletesen érthető is mindez, hiszen megbecsült tagjai lehetnek a német, az osztrák, a belga, vagy épp bármelyik nyugat-európai ország társadalmának, mint komoly szakemberek.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy arrafelé feltétlenül weisswurstból van a kerítés...

Ma a legtöbb magyar fiatal képesítés nélkül indul Nyugat-Európába, vagy képesítéssel ugyan, de nem saját szakmájában kíván dolgozni (vagy azét, mert nem érzi elég jónak magát szakterületén, vagy egész egyszerűen ideje korán döntő pályaelhagyóról van szó).

Természetesen ők is bőven a magyar bérek feletti fizetésekkel számolhatnak, ellenben a munka, amit el kell végezniük sajnos a legtöbbször korrelál várható a társadalmi fogadtatással.

Ugyanis hiába hangoztatja például a német kancellár is, hogy Németország befogadó, s hiába hirdetik szinte ugyanezt az angolok is, a valóság az, hogy egy magyar betanított munkás a hétköznapok szintjén nem több arrafelé, mint kelet-európai bevándorló, aki rosszul beszéli a nyelvet és nem lehet mást rábízni, mint a csirkesütést, vagy kamionok ki-be pakolását.

És persze igaz, hogy a magyar társadalom sem különösebben becsüli meg a dolgozót, ráadásul teszi mindezt siralmas anyagi kondíciók mellett.

Választás előtt áll tehát a magyar fiatal: menjen külföldre, s legyen élete végéig periférián kezelt kelet-európai eltűrt, vagy maradjon itthon, s próbáljon a sz...-ból várat építeni.

(Fotó: illusztráció / napi.hu)