Az élelmiszereket illetően ilyen óriási infláció az egész életemet beszámítva sem volt.

És ez vajon azért van, mert ilyen nagyszerű kormányunk van? Mert, hogy ennek ilyen mértékben köze nincs a szankciókhoz, meg a háborúhoz, az is biztos! Legfeljebb egy icipicit. Viszont könnyű ezekre ráfogni, mert önkritikus hang ebben a vezetésben még soha nem üttetett meg, akármennyire is kilóg olykor a lóláb. Inkább újabb tízmilliárdokat tolnak a goebbelsi propagandába, de akkor is elnyomják az elemző és kritikus hangokat. Pedig ők nem hallgattatnak el senkit, ugye, Viktor? Kiváló példa minderre a kirúgott debreceni vízügyi szakember, a profi meteorológus, a hangjukat hallató tanárok, vagy a zöld dossziés Horváth András esete…

"Csak azért merjük mindezt megtenni, mert tudjuk, milyen komplett idióták, összefogni nem képes, becsapható, minden hazugságnak felülő, egymással is acsarkodó buta emberek vagytok! Akik korlátoltságukban még a bitófa alatt is a hóhérukat éltetik" - gondolják, s igazuk is van.

Nem tán azért ilyen nagy az infláció, mert Orbán Viktor a mi drága miniszterelnökünk, aki mindenhez is ért, aki egy igazi államférfi, egy tehetséges politikus, és aki sohasem hazudik? Reméljük, nem azért kúsznak még mindig fölfelé az árak, mert Viktor parancsára az illetékesek "intézkednek"? (Ha igen, inkább ne tegyék, ne avatkozzanak bele a piaci folyamatokba, mert látjuk, hova vezet a mérhetetlen dilettantizmus.)

Év végén számon meri majd kérni valaki a miniszterelnökön, hogy beígérte az egy számjegyű inflációt? Mert, hogy - szokása szerint - megint csak magabiztosan és üresen fecsegett, az már most biztosan látszik. (A rezsicsökkentés is egy hatalmas parasztvakítás volt. Több szakember előre megmondta, mi lesz a vége, belerokkannak a szolgáltatók, nem lesz pénzük karbantartásra, állagmegóvásra, fejlesztésre, de hogy leugatták azokat. S lám mi lett, tudjuk, látjuk. (El tudom képzelni azt a napot, amikor egy másik kormány alatt az lesz ukázba adva, hogy minden közüzemi számlára kötelező lesz ráírni, hogy Orbán és maffia-kormánya hivatali ideje alatt ennyi, meg annyi pénzt lopott öntől…)

És mi van a nyugdíjasokkal, akik illetményük nagy részét élelmiszerre költik? Kiszúrják a szemüket valami kis emeléssel, aztán dögöljenek éhen? Vagy dicsőítsék a velejéig korrupt Fideszt, hogy krumplit kapjanak? Béke-meneteljenek, hogy legalább egyszer jóllakjanak?

Sajnos ezekben a zűrös hónapokban a becstelenebb kereskedők nagy része harácsol. A közelmúltban a forint erősödött valamennyit, az energiaárak sem a régiek már, ezért szignifikáns árcsökkentés lenne indokolt. De nem ez történik, hanem épp az ellenkezője. Tudjuk: mivel mi jó üzletet kötöttünk az oroszokkal, azért kapjuk drágábban a szénhidrogéneket tőlük. Hálából, mert a szövetségeseinket is szemen köptük miattuk, oly intenzíven képviseljük az érdekeiket.

A világban végbemenő pozitív folyamatok ellenére a gazdasági megmondó-emberek további áremelkedéseket vizionálnak. Lehet, hogy ennek van racionális alapja, de az is biztos, hogy az ilyen jóslatokkal még tovább gerjesztik az inflációs várakozást.

Megmondaná nekem valami hozzáértő ember, hogy pl. a hagyma miért ennyi, amennyi? Akármennyire is korszerűtlenül termelünk, akármennyi is az üzemanyag ára, akármennyi bért kapnak a hagymaszedők, ez azért mégiscsak túlzás! Annyit ér a munkánk, hogy pl. egy tanár átlagosan óránként három kiló hagymáért, vagy három darab tízdekás vajért dolgozik?

Más országokban hogy képzik az árakat? Hogy lehet, hogy azokban alacsonyabb árak mellett is sokkal magasabb béreket tudnak fizetni?

Persze, ezek költői kérdések, magam is tudok mellettük érvelni: például, hogy ennyivel kevésbé termelékenyek vagyunk. Vagy nálunk rosszabbul szervezett és drágább a logisztika, vagy itthon felelőtlen az árképzés (nem veszi figyelembe a társadalom teherbírását és vásárlóerejét), vagy, mert össznépi játék, hogy mindenki le akarja húzni a másikat. Tudjuk, nálunk a legmagasabb a világon az ÁFA; csak azért, hogy a protekciós oligarcháinknak, meg a lopásokból, sokszoros túlárazásokból, meg a mutyis és jogtalan végrehajtásokból meggazdagodott csókosaiknak ne kelljen vagyonadót fizetni. Tudjuk, Orbánék hangyaszorgalommal a munka alapú társadalmat építik, és emiatt a fogyasztást adóztatják meg. Jó példa minderre a derék Tiborcz család esete…

Nem lenne ideje, hogy egy jó szándékú, a népe iránt valóban elkötelezett, gerinces és hozzáértő garnitúra vezesse az országot? Akik tiszteletben tartanák a demokratikus játékszabályokat, akik méltón és illendően képviselnének minket a világban, s akik nem a nemzetközi porond lesajnálását, hanem tiszteletét vívnák ki? Nem érdemelnénk végre meg?

Mert sajnos rohamléptekkel megyünk visszafelé minden téren: hatalmas életszínvonal-romlás figyelhető meg, visszaállítják a hűbérrendszert, s miközben kiírjuk magunkat az európai kultúrkörből, belecsúszunk a keleti autoriter rendszerek uszályába. Arrogáns és idegesítő külpolitikánkkal sikerült kivívnunk a normális világ ellenszenvét. A munkavállalói jogok, a népképviseleti rendszer elemei, a civil szervezetek lehetőségei fokozatosan szűkülnek, s hiába kong évek óta a vészharang a magyar egészségügy és oktatás fölött, ők inkább tovább csavarnak rajta, s elmennek a falig. Tízezres nagyságrendben hiányzik munkaerő e két fontos ágazatból, de Pintérék tovább rontanak a helyzeten; hülyeségekkel, vállalhatatlan és embertelen tervekkel és kötelezettségekkel hozakodnak elő, mintha az lenne a cél,hogy teljesen ellehetetlenítsenek és működésképtelenné tegyenek mindent, ami rájuk van bízva. Az utolsó éltető morzsákat is képesek lesöpörni az asztalról, ha önös érdekeik azt kívánják.

Ne legyenek kétségeink: ez az EGY dolog, ami sikerülni fog nekik! Tönkretesznek mindent, s minden mozdíthatót visznek, vagy bekebeleznek. Mondanám, hogy már kész a mű, de olyan kreatívak, hogy mindig van lejjebb, s mindig kiderül, hogy van még, amit megéri nekik lenyúlni.

A hithűek azért szavaztak rájuk, mert ezt akarták? (Mivel az állampártnak programja sosem volt, sejteni lehetett, hogy mi a cél. Amit szóban megígértek, azt meg gyorsan elfelejtették, a politikusok, meg a szavazóik is.)

Miközben nem lanyhul a Gyurcsányozás, észre sem veszik, mennyivel hitványabb gazember nála Orbán, s mennyivel nagyobb tétben játszik. Feri kisministránsa sem lehetne Viktornak, aki tényleg folyamatosan hazudik, s a csillagokat is lelopja, vagy - mert úgy neki kényelmesebb - a bátorakkal lelopatja az égről. A birkáknak teljesen mindegy, mit csinál Orbán ezzel a szerencsétlen országgal, csak az a lényeg, hogy ő csinálja. Ha tönkreteszi, nekik az is rendben van, csak, mert a Gyurcsány, meg a kommunisták… A mi tolvajunk jó, a mi hazugunk jó, a tiétek pedig egy utolsó mocskos bűnöző, ugye? Valami minimális objektivitás és zsinórmérték legyen már a szektásokban is, mert így nem ér! Így, amíg mi egymásnak feszülve - egyelőre - verbálisan elháborúzgatunk, addig Orbán rezzenéstelen arccal, mosolyogva kilopja alólunk a hazánkat.

A Fideszeseknek nyilván megérte hozzásegíteni, vagy hagyni, hogy a vezérük teljesen leépítse a demokráciát, rabszolgasorba alázza a népet, elszegényítse a nyugdíjasokat, eltiporja a jogállamot, megszüntesse a fékeket-ellensúlyokat, miközben ők közben megszerezték az egyetemeket, kastélyokat, médiákat, idegenforgalmat, szállodaipart, a működőképes nagyvállalatokat, az energia-szektort, s mindazokat a népgazdasági ágazatokat, amiben pénzt véltek? Mindent. Gátlástalanul, szemrebbenés nélkül. Mert ezeknek minden jó, akármit is csinál Orbán.

Azzal érvelnek, hogy kell hazai burzsoázia, így legalább itthon marad a pénz. Megsúgom: nem marad itthon! Kiviszik, eldugják, nyomát se látjuk. Más országokban a nemzeti oligarchák befektetnek, nézzük meg Isztambult, vagy Bangkokot! Nálunk azt a keveset, amit csinálnak, azt is uniós pénzekből, meg vissza nem térítendő támogatásokból stb. teszik. És ez ebben a jól begyakorolt formában nem hogy nem hasznos az országnak, hanem baromira káros, mert forrásokat von el más, esetleg fontosabb dolgoktól. (Itthon – többek között – húszcentis alföldi kilátók, lomb nélküli lombkorona-sétányok, meg ló-wellnessek és ló-pihenők jelzik a féktelen idiotizmust, a rendszer tragikus cinizmusát, működésképtelenségét és kádereik érinthetetlenségét.)

Csodálom az Uniót, hogy még egyáltalán szóba áll velük! Mert, hogy akkor is hazudnak, amikor köszönnek, az is biztos. Orbánéknak eszük ágában sincs teljesíteni a brüsszeli kifogásokat és előírásokat, inkább tovább sumákolnak. Egyik káderük lemond, de helyette még aznap betesznek egy másikat. Valamit megígérnek, de másnap reggel már az ellenkezőjét csinálják. Valamit vállalnak, de egészen mást tesznek. Mert ilyenek ezek, s kutyából nem lesz szalonna. Még az oly annyira áhított uniós pénzekért sem...

Normális embernek mindettől, már rég hányingere van... (Elter Károly)