Mesterházy Attila nem akar miniszterelnök-jelölt lenni és a frakció vezetést sem akarja átvenni.

Az utóbbi időben azért vált aktívabbá, hogy segítse pártját kimozdulni a jelenlegi 10 százalékos támogatottsági szintről. Mint mondja, a pártelnökségről történt lemondása óta jobban látja, milyen hatalmas szerepe van a médiának egy párt népszerűsítésében. Szerinte különböző politikai akciókkal lehet befolyásolni a kormány tevékenységét. Orbán és Simicska éleződő konfliktusát bandaháborúnak tartja, amelyben az egyik oligarcha le akar számolni a másikkal.

- Siker vagy gyalázat volt az orosz elnök keddi budapesti látogatása Magyarország és Orbán Viktor szempontjából?

- Én azt mondom, a látogatás csak orosz érdeket szolgált. A magyar miniszterelnök biodíszletként szolgált ahhoz, hogy Vlagyimir Putyin álláspontját ismertesse az Európai Unió és a NATO egyik tagállamának fővárosában. Azt bizonyíthatta, hogy országa mégsem elszigetelt, hiszen az ukrajnai válság közepette is fogadják.

- Lesz ennek valamiféle hosszútávú következménye?

- A külpolitikában biztosan. Például annak, hogy a miniszterelnök megbízhatónak minősítette az orosz elnököt, miközben szövetségeseink megkérdőjelezik Putyin szavahihetőségét. Az is érdekes, hogy Orbán Viktor megerősítette, továbbra is kizárólag az orosz gázra akar alapozni, de azt nem tudtuk meg, ez mennyibe fog kerülni nekünk. Az pedig az egész magyar nemzetnek megalázó, hogy Putyin egy olyan emlékművet is megkoszorúzott, amelynek felirata ellenforradalomnak nevezi 1956-ot. Belegondoltam, ha ez egy baloldali kormány idején történik, milyen hevesen tiltakoztak volna a fideszesek. Most meg csendben asszisztáltak hozzá.

- Ha már a csendet említi, a szocialisták is elég csendesen fogadták ezt az eseményt. Lehet, hogy még mindig létezik a bűntudat a pártjában?

- Szerintem nem. Én is keményen fogalmaztam, igaz a facebookon, nekem az a közvetlenebb kommunikációs csatornám. Úgy gondolom, ez példa nélküli. Különösen azért, mert ennek a kormánynak a feje abból eredezteti a maga politikai krédóját, hogy ő küldte haza 89-ben az oroszokat. Az egykori eseményeket azóta is megpróbálják saját pártpolitikai céljaikra kisajátítani.

- A budapesti sajtóértekezlet még arra is lehetőséget nyújtott Putyinnak, hogy megfenyegesse az Európai Uniót.

- Ezért mondom azt, hogy a miniszterelnök tulajdonképpen biodíszletnek kellett. Igaz, azt nem tudjuk, miről tárgyaltak két órán keresztül négyszemközt. Kezdeményeztem is, hogy a parlament külügyi bizottsága hallgassa meg a miniszterelnököt, s kérjük meg, számoljon be arról, abban a két órában miről egyeztetett Putyinnal. S ha már ott lesz, azt is mondja el, előtte négy nappal miről tárgyalt az ukrán elnökkel, mert arról sem tud semmit a nyilvánosság. Vagy, hogy hogyan értékeli a Lengyelországi látogatását a miniszterelnök, ahol a sajtóhírek szerint Orbánt „rendre utasították” és, hogy már a korábban Orbánhoz közelálló lengyel politikusok sem kérnek belőle. Sőt, Kaczynski - annak a pártnak vezetője, amelyik szimpatizánsai eljöttek ide Orbánért tüntetni – találkozni sem kívánt vele.

- A kijevi látogatás után Orbán Viktor ötpárti egyeztetést is tartott. Annak fényében, amit most mond, nem volt hiba, hogy ezen a szocialista párt is részt vett?

- Én azt helyesnek tartom, hogy elmegyünk, ha a miniszterelnök tájékoztat. Volt ilyenre példa akkor is, amikor én vezettem a frakciót. Szerintem az lenne a normális, ha rendszeresen lennének ilyen konzultációk. Csakhogy Orbánék az ilyen típusú találkozókat a saját érdekükben próbálják felhasználni és nem a konszenzus teremtésére. Nekik nincs nemzeti ügy, csak pártpolitika.

- A belpolitikáról nem kellene a pártokkal konzultálni?

- Dehogynem. A közélet sok kérdéséről kellene beszélni. Jelenleg az a helyzet, hogy a politikai közhangulat ugyan változhat, a parlamenti arányok viszont jelentősen nem. Még akkor sem, ha Kész Zoltán győz a veszprémi, vagy Pad Ferenc jelöltünk a tapolcai időközi választáson. A Fidesz társadalmi támogatottságának csökkenése azonban teremthet kényszerhelyzetet a kormányzatnak még akkor is, ha kétharmada van. Emlékezzünk csak a netadóra, ami ellen nagy tömeg mozdult meg, s kénytelenek voltak visszavonni. Vagy itt az útadó, ami miatt a szocialisták is tüntetést szerveztek. Tehát különböző politikai akciókkal lehet befolyásolni a kormány tevékenységét.

- A szocialista párt nem bízik abban, hogy volna esélye belátható időn belül kormányzó szerephez jutni? Akkor ugyanis hatásos lehetne egy olyan üzenet, hogy ezeket a bosszantó intézkedéseket, mint amilyen a vasárnapi bezárás is, visszavonnák.

- Dehogynem! Pontosan ezt tettük. Hiszen ezek valóban azok az üzenetek, amikre az emberek vágynak. Tüntetésekkel persze fel lehet hívni az emberek figyelmét a bajokra. De nem szabad hiú várakozást kelteni, mert azután mindig apátia és kiábrándultság jön. Sokan kezdték mondani, hogy már tavasszal megbukhat az Orbán-kormány, előre hozott választások lesznek. Pedig egy miniszterelnök pozíciója a korábbi jogrend alapján is stabil volt, hát még az új alaptörvény és változtatásai után, sőt kisebbségben is lehet kormányozni. A hamis illúzió mindig árt.

- És valóban nem várható, hogy a Fideszen belülről, vagy külföldről megbuktatják Orbánt?

- Nem hiszek olyan teóriában, hogy marad a Fidesz, de Orbánt lecserélik. Ez a párt egy emberre épül. Ha ezt az embert kiveszik, akkor a Fidesz összeomlik. A hatalom, a pénz mindig összetart egy ilyen közösséget, és ennek megtestesítője, fő szervezője Orbán Viktor. Az ő eltávolítását egyetlen esetben tartom lehetségesnek: ha maga dönt úgy, hogy valaki másnak adja át a kormányrudat. Erre nem sok esélyt látok.

- Az ellenzék azonban kihasználhatná azt a helyzetet, amely a duális hatalom, az Orbán-Simicska kettős megbomlásával keletkezett. Például erősebben mutathatnának rá a korrupciós jelenségekre.

- Szerintem ez a vezetés korábban szimbiózisban működött. Valószínűleg kettejük vitája nyomán vált duálissá. Simicska olyan befolyásra tett szert az államigazgatáson belül, hogy akár a miniszterelnök tudta nélkül intézkedhetett. Ez a túlhatalom zavarhatta Orbánt és azt gondolta, hogy akkor újra kell osztani a részvényeket ebben a vállalkozásban, amit úgy hívnak, hogy Fidesz. Ezen azonban összevesztek, ami komoly hatalmi törést jelent a Fideszen belül, akárhogy is igyekeznek takargatni. Ebből az ellenzéknek természetesen kell tudnia profitálni, hiszen egy ilyen belső törést egy párt zökkenőmentesen nem tud átvészelni.

- Akkor miért nem látjuk, hogy hasznot húznak belőle?

- Fogunk, de ezek túl friss események, most két hetes a történet. Akkor szakadt el a cérna és Simicska olyan szavakkal illette a miniszterelnököt, amitől még egy ellenzéki politikus is tartózkodna. Most minden attól függ, hogy Simicska mennyire akar teríteni, elmondja-e, hogyan működnek ezek a pénzelosztó mechanizmusok a Fideszen belül. De az is lehet, hogy megijedt saját „bátorságátol” és újra Orbán kegyeit fogja keresni.

- Simicska minősítésével nem ért egyet az ellenzék?

- Viccesen azt szoktuk mondani, tartalmilag eléggé „találó” volt a kifejezés. Ugyanakkor van annak diszkrét bája, amikor Simicska Lajos félti a független magyar médiát, meg a demokráciát Orbán Viktortól és hirtelen ráébred arra, hogy tulajdonképpen diktatúrát építettek föl, amiben ő már nem akar részes lenni. Ezt hallva azért az ember nem tudta, hogy sírjon, vagy röhögjön. Bár az nem baj, ha most már Simicskának is elege van abból a maffia-államból, amit teremtettek.

- Mellesleg ebben az ügyben - ahogy mindegyikben - a Fidesz megpróbálja a földre rántani a szocialistákat, vagy Gyurcsányt. A parlamentben elhangzott, hogy az MSZP volt pénztárnokát, Puch Lászlót kell kérdezni Simicska Lajosról. Ön szerint is?

- Nem lepődtem meg, hogy Lázár János így válaszolt egy kérdésre, mert ő képes bármit és az ellenkezőjét is gátlástalanul elmondani. Szerintem inkább arról van szó, hogy Simicska kellemetlen lett nekik. Ez az ember sok mindent tud mindenkiről, még a bankszámlaszámokat is ismeri, meg azt is, mennyi pénz van ott és hol az a számla. Ez okozhat problémát a Fideszen belül. Ezért elkezdték Simicskát árulónak, besúgónak beállítani és áttolni a baloldalra, mintha nekünk lenne hozzá közünk. Lassan az is kiderül: Simicska az MSZP alvó ügynöke volt végig a Fideszben. Tehát ez nem szól másról, mint hogy elszigeteljék a jobboldali választóközönségtől. Működik a védekezési reflex: ha nem tudják agyonhallgatni, akkor el akarják hitelteleníteni. Miközben pusztán arról van szó, hogy egy bandaháborúban az egyik oligarcha le akar számolni a másikkal.

- Ön kinek szurkol?

- Egyiknek se. Az lenne a jó, ha mindkettő szépen eltűnne a közéletből.

- Már háromnegyed éve, hogy lemondott a párt elnökségéről. Készített már mérleget erről az időszakról, hogy mit kellett volna másként csinálni?

- Abszolút. Ezt a háromnegyed évet ugyan csendben, de nem tétlenül töltöttem. Sok mindent elemeztem. Például, hogy 2012 második felében jelentősen emelkedett a szocialista párt népszerűsége és fideszes körökben is úgy vélték, komoly versenytársként kell a pártunkkal számolni. Majd Bajnai Gordon felbukkanása után tulajdonképpen elvesztettünk egy teljes évet. Nemcsak mi, a többi ellenzéki demokratikus párt is, mert nem a választókkal foglalkoztunk, a saját programjaink népszerűsítésével, a szervezeteink megerősítésével, hanem feltöltöttük a médiát azzal a vitával, hogy ki kivel működik együtt. 2013-ban, egészen 2014 januárjáig semmi másról nem szóltak a hírek, mint hogy ezek a pártok egymással vagy vitatkoznak, vagy éppen tárgyalnak valamiről, de azt már nem tudjuk, hogy miről. Ezzel nem kerülhettünk közelebb a választókhoz.

- Ön is hibázott, vagy legalábbis nem tudta uralni a helyzetet?

- Mindkettő. Belülről nézve persze az ember alulértékeli ennek a jelentőségét. Nem láttam azt, hogy ez olyan ingovány, ami nem enged bennünket fölfelé és előre haladni. A másik hiba, amit ma is mindenkinek a figyelmébe ajánlok, hogy minden média lehetőséget ki kell használnia az MSZP-nek. Elhittük, elhittem, hogy pusztán a Facebook és az ajtótól-ajtóig való kampány helyettesíteni tudja a tömegmédiát. Nem tudja. A jobboldalon az elmúlt négy évben olyan média túlsúlyt alakult ki, amivel egyszerűen ledarálták a mi kampányunkat. Nem jutott el a választókhoz, hogy mit akarunk csinálni.

- A jobboldali média túlsúlyát azonban az önök nyolc éves kormányzása idején alapozták meg, hiszen átengedték az egészet nekik.

- Ez így történt. Utólag persze mindig mindenki okos. Hibás volt az a megközelítés, hogy amíg kormányon vagyunk, addig a közszolgálati médiában úgy is tudunk eleget szerepelni. A Fidesz láthatóan egy másik irányba indult el. Nagyon tudatosan építette ki a médiabirodalmát. Mi viszont nem tettük ugyanezt, mert nem mértük fel, hogy kellenek olyan orgánumok, amelyek védelmezik, segítik azt az értékvilágot, amelyben a balliberális ellenzéki demokraták élnek és működnek. Sokszor olyan érzése volt az embernek, hogy eszköztelenül megy a csatába, vagy nem kellően felvértezve, mert volt egy nagyon zárt, nagyon központosított, a rendszerből minden kritikát kiirtó fideszes média hadsereg, a másik oldalon pedig egy legyengített, kivéreztetett média küzdött az életben maradásáért. Szóval kövekkel dobáltunk helikoptereket.

- Azóta azonban a Fidesz megszállta és megszerezte a közmédiát, amelyet teljesen a saját képére formál. A szocialista párt pedig csak nézi mindezt.

- Ha van egy egészségesen és demokratikusan működő közmédia, akkor az kellő garanciát jelent a pártsemleges, független tájékoztatásra. Mellette természetesen működhet a jobb- és a baloldalhoz kötődő értékorientált média, ahogy Nyugat-Európában is. Magyarországon azonban a jobboldal javára teljesen elbillent az egyensúly. Sőt, állami vállalatokon keresztül tovább öntik a különböző magánjobboldali orgánumokba és a közmédiába a hatalmas közpénzeket, s nyíltan vállalják, hogy az utóbbi Orbán Viktor szócsöve lesz. Nem is szégyellik magukat.

- Mindez azonban nem magyarázza azt a bénultságot, ami a szocialista pártot a tavalyi választások és az ön lemondása óta jellemzi. Így aztán most, hogy háromnegyed év után megszólalt, elsősorban külpolitikai kérdésekben, rögtön úgy kombinálnak politikai elemzők, hogy Mesterházy vissza akar térni.

- Szerintem úgy tisztességes, hogy a lemondás után egy ideig teljes szilenciumot vállal az ember és nem tolakszik sehová sem. De sosem mondtam, hogy 41 évesen nyugdíjba is vonulok, és többet nem foglalkozom a politikával. Én a baloldali közösségnek köszönhetek mindent, és a szociáldemokráciában hiszek. Vagyis kötelességemnek is tekintem, hogy tegyek a saját pártomért, ennek az értékvilágnak az erősödéséért. Amiről az imént beszéltünk, világosan rávilágít arra, milyen nehéz körülmények között kell az összes ellenzéki pártnak jelenleg dolgoznia. Ezért fogalmaztam úgy - amit aztán tudatosan kiforgattak a jobboldali médiában -, hogy egy támadó, radikalizálódó, kemény hangvételű és egyszerű üzenetekkel operáló szocialista párt tudná ezeket az akadályokat lebontani. Nem kukákat akarok borogatni, nem kell felgyújtani az utcát. De manapság olyan magasan van az emberek ingerküszöbe a politikával kapcsoltban, hogy nagyon nehéz olyan üzenetet megfogalmazni, ami átmegy, eljut a választópolgárokhoz. A saját facebook oldalamon tapasztalom - ahol több mint 220 ezer követőm van, nagyon köszönöm is nekik a támogatást és ragaszkodást -, hogy azok a posztjaim futnak a legjobban, amelyekben keményebben fogalmazok. Érdemes tehát új utakat keresni, még ha ezért esetleg populistának is bélyegeznek bennünket. Meg kell mondani, milyen megoldásokat tartunk reálisnak, de ezeknek egyben populárisnak, vagyis vonzónak kell lenniük a választópolgárok számára.

- Egyetért tehát azzal, hogy változatlanul egyfajta bénultság jellemzi a szocialista pártot?

- Én nem nevezném bénultságnak, inkább azt mondom, ebben a környezetben egyszerre sok kihívásnak kell megfelelni és ez iszonyúan nehéz és sokszor időigényes feladat. Világos a világképünk, Európai Magyarországot akarunk, naponta megélhető jóléttel és naponta megtapasztalható demokráciával. Most az a kérdés, ezt hogyan tudjuk átfordítani a választópolgár nyelvére. Ehhez kell, amit úgy fogalmaztam meg: akciódömping. Ez lehet tüntetés, sajtótájékoztató, vagy bármi, csak média nyilvános legyen, hogy eljusson az emberekhez.

- Közeledik március 15-e, önállóan vagy a civil mozgalmakkal együtt készülnek az ünnepre?

- Ha Budapesten szerveződik egy olyan közös, nagy rendezvény, ami valóban erődemonstrációt jelenthet, annak a sikerében szerintem minden demokratikus ellenzéki erő érdekelt. E mellett a szocialista pártnak már nem fér el valamilyen országos nagy dobása. Erőforrásokban nem érdemes konkurálni, vagy párhuzamosságokat fölállítani. Az mindenképpen fontos, hogy a párt vidéken jelenjen meg a rendezvényeken és legyen önálló arculata. A pártelnök helyesen fogalmazza meg a stratégiát, amikor azt mondja, nem szabad a pártot ráerőltetni a civil szervezetekre. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a tagjaink, szimpatizánsaink ne menjenek el a megmozdulásokra, ahogy eddig is tették.

- Igaz a pletyka, hogy rövidesen újra frakcióvezető akar lenni?

- Nem, nekem nincs ilyen szándékom. Ahhoz akarok hozzájárulni, hogy megerősítsük a pártot. Persze, most jobban látható, amit csinálok, mert sokat járok vidékre, pusztán azt teszem, amit minden képviselőnek tennie kell. Próbálok mindenkit fölrázni, lelkesíteni. Nagyon hiszek abban, hogy az optimizmus, a pozitív hozzáállás nagy erőt adna a szocialista pártnak. Ezért tévedésnek tartom, amikor szocialista politikusok a nyilvánosság előtt azt mondják, hogy rosszak vagyunk, végünk van és valami új pártot kellene inkább csinálni. Egyáltalán nem gondolom azt, hogy az MSZP tehetségtelen, alkalmatlan, innovációra képtelen, s nem tud talpra állni. Talpra álltunk már többször az elmúlt 25 évben. De ha mi nem hiszünk saját magunkban, akkor a választópolgár sem fog bennünk hinni. Ez a lényeg.

- Ez az újabb aktivitás a jelenlegi pártelnök örömére szolgál, vagy vele párhuzamos?

- Már korábban megfogalmazódott, hogy minden képviselőnek járnia kell az országot. Vagyis kimondottan a pártelnök-frakcióvezető kérésének teszek eleget én is, amikor vidéket járva népszerűsítem a pártot, vagy éppen kritizálom a kormányzati intézkedéseket.

- Végül is milyen ambíciói vannak a szocialista párton belül?

- Az ambícióm, egyúttal felelősségem is az, hogy segítsem a pártot a jelenlegi 10 százalékos támogatottsági szintről kimozdítani fölfelé. Az elmúlt 15 éves politikai pályafutásom miatt pedig vagyok olyan helyzetben, hogy ehhez nem kell funkció.

- De lehet még miniszterelnök-jelölt?

- Nincs ilyen ambícióm.

nepszava.hu (Címlap. „Kötelességemnek is tekintem, hogy tegyek a saját pártomért, ennek az értékvilágnak az erősödéséért” FOTÓ: Vajda József)