Persze erre azt mondod, nem is akarod megismerni. Pedig kellene, mert másképp hogy mondasz róla véleményt? Nem szereted, ha beskatulyáznak, márpedig Te a romákkal kapcsolatban nagy eséllyel azt teszed.

Itt élünk egymás mellett több száz éve, és a mai napig fújunk egymásra. De érdekes módon legjobban ott, ahol a lakosság nagyobb százaléka fehér bőrű. Ha fordított az arány, valahogy könnyebb az elfogadás...

Hogy lehet ez? 

Hát mert muszáj. Ha sokan vannak, rá vagy kényszerítve, hogy nyitottan közeledj feléjük. Ezért aztán meglátod a jót is bennük.

Elgondolkodtál már rajta, hogy mit tennél, ha valami véletlen folytán cigánynak születsz,  és nap mint nap megkapnád a képedbe, hogy lusta tolvaj vagy, aki semmi mást nem akar, csak kiszipolyozni a társadalmat, de legjobban a magyarokat? Meg hogy Te nem vagy magyar? "Hol itt a magyar, hisz ezek bokszosok..."Mit szólnál hozzá? Tetszene? Elmennél mellette szó nélkül, vagy belerúgnál - akár csak képletesen is - az első arra járó fehér bőrűbe?

Hogy éreznéd magad, ha leülnél a buszon az utolsó előtti helyre, és hiába a sok álló utas, melléd mégsem telepedne le senki? Vagy, akár még fel is állnának mögüled? Jól esne? Hogy esne a lelkednek? Van lelked? Hát hogyne lenne...

Hogy éreznéd magad, ha már az ötvenedik munkahelyről utasítanának el különböző álindokkal, holott képzettséged minden igényt kielégít. Sosem volt rád panasz, és tudod, mit akarsz. Jól esne? 

Tetszene, ha a tervezett, harmadik gyermeked születésekor gyanakvó, lenéző pillantások kísérnének? Akár még meg is kérdeznék tőled, hogy "dolgozott már valahol"? 

Hogy viszonyulnál ahhoz a társadalomhoz, amelyik így, vagy hasonlóan közelít feléd? Vagy inkább menekül előled... Nem lehet, hogy Te sem lennél jobb egy szemmel sem? Szúrósan méregetnéd a feléd közelítő "magyart", löknéd a szót felé, ahol lehet, ott játszanád át, és ha megszorulnál - minden szívfájdalom nélkül kiszolgálnád magad a kertjében. Elvégre neki van. Mert nekik minden van. Nekik lehet, mert ők magyarok. Nekik van szép lakás, jó munkájuk, pénzük, kocsijuk, minden. És fenn hordják az orrukat, pedig őket is anya szülte, és ők sem visznek magukkal semmit. Te meg nyomorogsz... Hol itt az igazság? 

Hát, a magyaroknál...

És milyen érdekes, hogy nem minden cigányt utálsz. Ha zenész, ha művész, ha sportoló, lehet akár korom fekete is a bőre, akkor is csodálattal nézel rá.Ha tudós, akkor lájkolod, nem is gondolsz cigányként rá, pedig hosszú útja volt idáig. Ekkor egyből van neve is, nem csak "bokszos"...  Ha csak pénze van, akkor jöhet a gyanakvás. Lehet bármilyen ügyes vállalkozó, vagy csak szerencsés ember... Ez akár még jó is lehetne, hisz elismered magadban, ha letettek az asztalra valamit. Csakhogy lentről kimászni annyira, hogy tényleg sikeres legyen valaki csak hatalmas segítséggel, és órási akaraterővel lehet. Akkorával, amekkora beléd sem szorult. De persze tőlük elvárod. 

Nem ártana az embereknek, "magyaroknak" pár napra betelepedni egy cigány családba. Megtapasztalni hogy élnek, hogy gondolkodnak, milyen problémákkal küzdenek. Persze, ez lehetetlen. De agyban megoldható.

Hisz az egész probléma alapja az, hogy teljesen mások.Mégis ugyanolyanok. Más a kultúrájuk,ezér másképp gondolkodnak,és másképp is élnek. Viszont ugyanúgy szeretnek, utálnak, örülnek, bánattól meggyötörtek, mint amilyen Te is szoktál lenni.

És mások a körülményeik is. 

Erről biztos, hogy minden esetben ők tehetnek? Ha valaki szegény családba születik, ha cigány, ha magyar a kitörés szinte lehetetlen. Ha még tanulatlan is, akkor meg biztos, hogy sosem mászik ki a bajból. Pedig, ha otthon nincs ösztönzés, példa, és segítség, még tanulni sem fog megtanulni...

Nem inkább segítségre lenne szükségük, s főleg elfogadásra? De legalábbis nem piszkálásra, okoskodásra, hanem valamilyen szintű megértésre? Nem kell elfogadóbbnak lenni, mint mással, csak annyira mint mindenki mással. Aki fehér MAGYAR...

kmks.blog.hu