Nem könnyű eldönteni, hogy mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás: magába fordult a fiatalság a társadalmi kuszaságoknak köszönhetően és emiatt toporog egy helyben, vagy annyira meg akarja találni a legjobb megoldást, hogy közben nem veszi észre, hogy a lehetőségek garmadája suhan el mellette.

A kormány, bár ez irányú ténykedésének jelentős része is azért valljuk be, látszatintézkedés, mégis támogatja valamilyen szinten a fiatal vállalkozók indulását. Mégis, alig akadnak csapatok, melyek vehemensen elindulnának, hiszen ott zúg a fülükben a régi mantra, amit gyerekkoruk óta hallgatnak: vállalkozni életveszélyes.

Így aztán marad a toporgás és a kiútkeresés, aztán ez utóbbi hamar elmarad, míg előbbiből is feladás lesz.
Nem csoda. Rengeteg az intő példa és a félelmetes meredély az út szélén. Alkalmazottnak lenni így aztán egyszerűbb, kevesebb kockázattal jár, nem igényel "otthoni munkát". Ugyanakkor ötödannyi bevételt ígér, így aztán nem sok esély van a továbblépésre.

Sokan komoly végzettség birtokában is gyorsan feladják a releváns munkakeresést és beadják a derekukat, beállnak egy olyan munkakörbe, amihez sokszor még érettségi sem feltétlenül kell. És most ne kizárólag a jó öreg "bölcsész a McDonald's-ban" kártyára gondoljunk.

A világ kifordult magából, ez tény, de nem lehet válasz.
Olyan nincs, hogy a fiatalok tervek és cél nélkül várják a csodát, vagy inkább azt sem.
Tudatosodnia kellene, hogy a jövő mindig a következő generáció kezében van, így a politikától való teljes elzárkózás legalább annyira rossz döntés, mint amennyire bilincsbe zárja az embert a merj és nyerj gondolatától való óckodás.

Hahó! Legyen már valami! Hagyjunk fel a siránkozással, tegyük félre a talán sosem volt okokból táplálkozó indokkal felvértezett kishitűséget és vágjunk bele!
Carpe Diem? Az bizony nem ugyan az, mint a Yolo!

(Címlap: A kép illusztráció! - Forrás: origo.hu)