Milyen feltételekkel álmodhatunk egy gazdagabb Magyarország bespájzolásáról?
Az ország gazdagodásának nincs királyi útja. Viszont van járható útja. Egy nemzet gazdagodásának logikája semmit nem fog változni ahhoz képest, ami az utóbbi hetven (béke)évben volt, és nagyjából a következő szempontok mentén épül fel. - írja a hafr.blog.hu.
1. Egyének szintje.
Magas színvonalú oktatás és szakképzés révén a tanulási képesség elültetése és a populáción belül a nagy hozzáadott értékű szakmák minél nagyobb arányban történő elsajátítása. A tanulási kompetencia és a tudás változó egyensúlya.
Ezeken kívül a legfontosabb a csoportmunkára való képesség és idegen nyelvek (német, angol, kínai, arab) magas fokú ismerete.
2. Közösségi szint.
Egyének közötti bizalom és versengő együttműködés erősítése. Ennek útja a világos társas értékek stabilitása a meritokráciával és a szolidaritással a középpontban. Erős családtámogatással és önkormányzatisággal.
3. Piac és gazdaság.
A vállalatok mind erősebb bekapcsolódása - döntően - a nyugati ökoszisztémába először alacsonyabb, majd erősödő termelékenységgel és EVÁ-val (Economic Value Added, Gazdasági Hozzáadott Érték).
Az EVA növelését egy ellátási láncon belül a mindenkori optimális, összességében növekvő termelékenység (komplementer folyamathatékonyság és innovációs erő) teszi lehetővé, amely tanulást és folyamatos fejlesztést feltételez (vö. még az MVA -- Market Value Added, Hozzáadott Piaci Érték -- és a CM -- Contribution Margin, fedezeti hányad -- szempontjait).
Hosszabb távon belső tőkefelhalmozás, illetve működőtőke- és technológiaexport nélkül nem megy a gazdagodás, ez mutatja az adott képességeink globális piaci erejét.
4. Állam.
Az elvonás és a dinamikus újraosztás alapszempontja: a társadalom értékteremtésének elősegítése, amihez az államszervezetben uralomra kell jutnia a szolgáltató erkölcsnek és a belső hatékonyságnak.
Az értékteremtés elősegítésének elsősorban közép- és hosszútávon értelmezett versenyképességi szempontokban (az oktatási és az egészségügyi rendszer, az intézményrendszer, a szociális háló és az ország geopolitikai-stratégiájának erősítésében) kell megnyilvánulnia.
A közvetlen piaci beavatkozástól az államnak minden körülmények között tartózkodnia kell leszámítva az értékteremtés nem piaci szempontjainak elismerését, pl. a kultúráét, az anyaságét, néhány közjószágét, és ezeken túlmenően az emberhez méltó élet materiális minimumának mindenkire való kiterjesztéséét, amit mindösszesen az adó- és támogatási rendszeren keresztül kell érvényesítenie.
Ez vagy vegyesen egykulcsos személyi jövedelemadót, többkulcsos ÁFÁ-t és szociális/közösségi hozzájárulást, vagy enyhén progresszív adórendszert kíván a közösségi hálózat, a személyek közötti önkéntes szolidaritás és az egyházak karitatív funkcióinak ösztönzése és erkölcsi elismerése mellett.
Különösen a robotizáció és a mesterséges intelligencia várható elterjedésével -- de szigorúan a fentiek érvényesítése után, azaz az értékteremtési tartalékaink kimerülésével -- meg lehet fontolni az átképzési rendszerben való részvétel mellett a részmunkaidős közmunka intézményesítését, a munkanélküli járulék jelentős emelését, esetleg az egységes alapjövedelem bevezetését.
(Vö. még a robotok adózása.)
Nemzetgazdasági stratégiában (bizonyos iparágak és oktatási területek kiemelésében a fejlettségünknek ezen a fokán és a stratégiai környezetünkben) nem hiszek, de értelemszerűen az államnak a szellemi és szolgáltató munkakörökre kell koncentrálnia a versenyképességi stratégiájában, ezek járnak ugyanis nagy hozzáadott értékkel.
# Ez a viszonylag száraz szöveg meggyőződésem szerint az alfája és ómegája a gazdagodó és elégedett társadalmak felépítésének, amit lehet cifrázni, de logikailag szembe menni vele aligha. Különben még mélyebbre hatolunk abban a zsákutcában, amelyben már eleve jókora utat tettünk meg.
Nyilván vannak a szövegemben vitatható szempontok, főleg rengeteg kiegészíteni való, de meg akartam mutatni -- amire egyébként rajtam kívül még sokan képesek lettek volna --, hogy jó országot csinálni nem kívánja azt a sámán image-et, amit Orbán kialakított maga körül -- nem mellesleg a jó ország legnagyobb kárára.
Ennek a blueprintnek az alapvonalakban való elültetése, irányba rakása egy egész parlamenti ciklust kíván, a trendszerű eredményei 15-20 év után várhatók. Ez a minimum, amit erre a befektetési pályára fordítanunk kell. A jelzett négy szint pedig csak egymással összefüggésben működik -- egyik sem megtakarítható, vagy szétesik az egész.
Szerző: Béndek Péter/hafr.blog.hu