A magyar és a lengyel EU-politikát teljesen lerombolta, hogy Trump lepaktált Putyinnal, Európának azonban mielőbb le kell nyomnia a tekintélyelvű világrendet, még mielőtt elkésne vele, miközben Orbán az orosz elnök zsebében van

Az izraeli miniszterelnök azért mutyizik össze a visegrádiakkal, mert azt reméli, hogy segítségükkel derékba lőheti az EU elvi politikáját

New York Times

Soros György attól tart, hogy vesztésre áll a liberális demokráciáért vívott küzdelemben, és bár ellenfelei úgy állítják be, hogy hatalma szinte korlátlan, ő maga úgy véli, hogy politikai öröksége még sosem volt nagyobb veszélyben. A példátlanul hosszú, 14 gépelt oldalt kitevő összeállítás azt hangsúlyozza, hogy Soros mára szinte jóformán teljesen visszavonult az üzlettől, ám ha pénzügyekben nyilvánít véleményt, annak jelentősebb a súlya, mint a politikai megállapításainak. Pedig éppen a politikában húzott igencsak merészet, amikor a rendszerváltás után, egyszemélyes Marshall-tervként sok millió dollárt invesztált Kelet-Európában a civil társadalom és a demokrácia fejlesztésébe, a Popper-féle nyílt társadalom elmélete alapján. Éppen utóbbival van gond manapság: Putyin visszafordította autokráciába, és Magyarország, illetve Lengyelország ugyanebbe az irányba tart. Jön fel a nacionalizmus és a törzsi szemlélet, sorompók létesülnek a határokon, és Soros kénytelen azzal szembenézni: kudarccal ér véget mindaz, aminek a gazdagságát és élete utolsó fejezetét szentelte. De kitart elvei mellett, bár elismeri, hogy túl sok fronton veszít mostanság.

Soros a szokásos európai körútján az idén elkerülte Magyarországot, aminek oka a kormány kampánya volt. Úgy gondolja, abból nem sült volna ki semmi jó, ha eljön Budapestre. Ezzel együtt megismétli, hogy ha megnézi, hogy kik az ellenfelei, akkor azt kell hinnie, hogy valamit jól csinál. Az általa támogatott szervezetek a menekültválság során felkarolták az érkezőket és ez szolgáltatta az ürügyet Orbán Viktornak a befektető elleni háború megindításához és a harc nem ért véget a legújabb kétharmad megszerzése után sem. Ezért távozik a Nyílt Társadalom Alapítvány, ám elemzők csak találgatják, miért Soros került a magyar kampány kellős közepébe. Vita van arról is, vajon az oroszok, magyarok és lengyelek 89 után hajlandók voltak-e átvenni az összes nyugati értéket. Fukuyama szerint az inkább csak egy szűk, nyugatbarát elit vágyából következett, a vidéken élő, kevésbé iskolázott rétegek nem annyira vevők a liberalizmusra, a soknemzetiségű társadalomra, a meleg házasságra és a bevándorlók tömegére. De az Orbán-féle manipuláció is kellett ahhoz, hogy ennyire fellángoljon az intolerancia.

Soros nem gondolja, hogy a magyarok javíthatatlanul antiszemiták volnának. Nagyra becsüli népét, amiért az felkelt az elnyomás ellen és harcolt a szabadságért. Szerinte meg kell különböztetni a nemzetet és a kormányt. Ezzel együtt reméli, hogy életében még felkeresheti Budapestet, bár amikor ezt mondta, nem sok meggyőződést lehetett kiérezni a hangjából. Az ellenerők megnyilvánulásában rendszeresen ott van az antiszemitizmus. Az utóbbi időben leginkább az új szélsőjobb gerjeszti a Soros-paranoiát. Putyin és Orbán példája pedig azt mutatja, hogy a független civil társadalom elkerülhetetlenül minősül ellenzéknek olyan kormányok részéről, amelyek nem szeretnék, ha bárki ellenőrizné őket.

A kérdés, ki hol szeretne élni? Egy olyan világban, amelyet Soros próbál teremteni, vagy inkább az a jó, amerre Salvini és Orbán (és Trump) viszi a dolgokat? És manapság nem az-e a fontosabb, hogy Soros mire fordítja a megszerzett vagyonát, függetlenül attól, hogy azt egykor miként szerezte?  Amúgy ő is elismeri, hogy többször is tévedett, pl. Orbán megítélésében. Victoria Nuland volt amerikai helyettes külügyi államtitkár szerint azonban Soros szabadságharcos.  Ő maga úgy ítéli meg, hogy veszít, mert az Orbán-féle illiberális demokrácia hatékonyabbnak bizonyul, legalábbis jelenleg. Képviselői hatalmuk megszilárdítására lépnek fel a civilek ellen, ám Soros szerint ez még mindig jobb, mintha legyilkolnák mindazokat, akik nem értenek velük egyet. Ő maga nem örül, hogy ennyi ellensége van. Boldogabb volna, ha több barátja lenne.

Süddeutsche Zeitung

Az amerikai elnök olyanokat művel a világpolitikában, hogy két legfontosabb európai szövetségesének, Magyarországnak és Lengyelországnak romhalmaz lett a kül-, illetve EU-politikájából. Pedig a két kormány idáig határozottan kitartott az elnök mellett. Varsóban a Putyinnal lezajlott találkozót is úgy kommentálták hivatalos részről, hogy az semmi okot nem ad az aggodalomra, mert a történelem idáig mindig megmutatta, hogy az Egyesült Államok megbízható partner. PiS számára persze nem könnyű megmagyarázni a világot a saját hívek számára azok után, ami Helsinkiben történt. Varsóban veszélyt látnak az orosz államfőben, Trump számára viszont Putyin szövetséges és lelki társ. A kelet-európai populisták saját helyzetük megerősödését remélték az amerikai elnök győzelmétől, ám figyelmen kívül hagyták annak rokonszenvét a Kreml ura iránt, már ameddig ezt megtehették.

Ám Helsinki bebizonyította, hogy Trump gyenge, zűrzavaros, kiszámíthatatlan, műveletlen és tanulásra nem hajlandó politikus, ezért alaphiba bármiféle stratégiát alapozni a vele folytatandó együttműködésre – mondja a volt ottawai lengyel nagykövet. Ugyanakkor jóformán romokban van Budapest és Varsó viszonya Franciaországgal és Németországgal. Az Európai Parlament CDU-frakciójának vezetője azt várja ezek után, hogy a lengyelek alaposan elgondolkodnak Trump és Putyin összeborulása láttán.  

Der Standard

Európának fel kell tennie a kérdést, hogy mitévő legyen, miután Trump és Putyin személyében szövetségre lépett egy autokrata, illetve egy olyasvalaki, aki szívesen lenne autokrata. Merkel, Macron és May már régen figyelmeztetett, hogy az európaiaknak többet kell tenniük saját katonai védelmükért, még akkor is, ha nem valószínű az orosz támadás. A Kreml szívesebben alkalmazza a destabilizáció módszereit, ám ez ellen lehet védekezni, beleértve a trollsereget. De a földrészen a szélsőjobb – Orbán, Le Pen, az AfD és a Liga – nagyrészt már Putyin zsebében van. Az osztrák kancellár tudatosan félrenéz, amikor a koalíciós partner, az FPÖ Moszkva-kapcsolatáról van szó.

Trump, Putyin és az európai szélsőjobboldal illiberális, tekintélyelvű világrendet akar, ám ez ellen a demokratáknak határozottan fel kell lépniük. A harc az emberek fejében és a szavazóurnáknál folyik. Le kell váltani, vissza kell szorítani az autokrata pártokat a kontinensen, hiszen azok a gyűlölettel teli lármán kívül nem tudnak mást kínálni. És amíg a hagyományos középerők bénák, továbbá nem tudnak új gondolatokkal kirukkolni, addig a civil társadalomnak kell apró kezdeményezések tömegével élnie. A demokratikus Európának védekeznie kell, mielőtt túl késő lesz.

Bloomberg

Hogy a liberális világrend mennyire képes túljutni a populizmus most tapasztalható megerősödésén, az nagyban függ attól, mekkora károkat szenved el a következő években – mutat rá a kommentár. Túléléséről csak akkor lehet szó, ha a nyugati demokráciák akarják, és itt elsősorban a népre kell gondolni, nem a vezetőkre. Sajnálatos módon antiliberális pártok nyomulnak Magyarországon, Lengyelországban, Franciaországban, Olaszországban, de még Németországban is. Az Egyesült Államok részéről gazdasági és biztonsági érdek megtámogatni a szabályokra épülő nemzetközi rendszert, amely pártolja az együttműködést, az egészséges versenyt, a nyitott piacokat. A tekintélyelvű és antiliberális kormányok a liberális rend által teremtett jólétet fenyegetik, amikor befelé fordítják saját országukat és szítják a feszültséget a szomszédokkal.

Trump gyengíti ezt a szerkezetet, hiszen zűrzavart kelt, a szövetségeseket támadja, Putyin hátát lapogatja, és nullaösszegű játszmának tekinti a világkereskedelmet. Nehéz leírni azt a megrázkódtatást, amelyet az elnök okozott, amikor nekiment a Nato-partnereknek, ellenségnek nyilvánította az EU-t, saját földjén sértette meg a brit kormányfőt. Főleg, ha ehhez hozzávesszük a Helsinkiben tartott gyalázatos sajtótájékoztatót. Az utóbbi napok eseményei megkérdőjelezik, hogy a Fehér Ház lakója felfogja, milyen viszonyok és intézmények szavatolják évtizedek óta a Nyugat biztonságát és szabadságát, továbbá magas életszínvonalát. Amerika számára létfontosságúak a gazdasági kapcsolatok az unióval, a többi közt 2,6 millió állás múlik rajtuk.  Még szerencse, hogy a felmérések azt bizonyítják: az utóbbi csaknem 125 évben a jobboldali populisták mindig feljöttek a választásokon a pénzügyi válságokat követően, de utána a politika visszatér a normális üzemmódba.

Die Welt

Izrael eltűri, amikor Orbán Viktor antiszemita megnyilvánulásokat tesz, sőt ma a legmagasabb vendégnek kijáró tiszteletadással fogadják a magyar miniszterelnököt, ám erre Netanjahunak megvan a maga oka. Sokan persze nem értik a gesztust, amikor a magyar erős ember pl. zsidóellenes hadjáratot folytat Soros György ellen, vagy amikor kivételes államférfinak nyilvánítja Horthyt, aki engedte, hogy félmillió magyar zsidót deportáljanak Auschwitzba. És ilyes valaki lehet díszvendég Izraelben? De hát a zsidó állam és a visegrádi államok érdekei közösek az uniót illetően. A sajtó egy éve egy bekapcsolva felejtett mikrofon folytán fültanúja lehetett, amint Netanjahu Budapesten a V4-ek vezetői előtt kirohant az EU ellen, mivel az a kapcsolatokat politikai feltételektől teszi függővé. Orbán azonnal biztosította a vendéget, hogy az unió a tagokkal szemben is kikötésekkel él, nem csupán a kívülállók esetében.  

Az izraeli kormányfő azt sem nézi jó szemmel, hogy Brüsszel ragaszkodik az Iránnal kötött atommegállapodáshoz. A szoros közép-európai kapcsolat azt is célozza, hogy változzon a közösségi politika. Egy szakértő szerint a négy állam már idáig is felvizezett több nyilatkozatot Izrael ügyében, sőt nem egyet meg is akadályozott, méghozzá többször is a románok, horvátok és bolgárok támogatásával. Az EU számára egyre nehezebb külpolitikai kérdésekben megnyilvánulni, mert ahhoz egyhangú állásfoglalás kellene. Májusban a magyarok, románok és csehek meggátolták, hogy az unió elítélje az USÁ-t, amiért az Jeruzsálembe helyezte át nagykövetségét. Sőt, ott voltak az új képviselet megnyitásán.

Netanjahu tehát igyekszik megosztani a szervezetet, hogy az emiatt cselekvőképtelen legyen. Csakhogy – amint azt egy izraeli szakértő elmondta – ily módon rontja a saját lehetőségeit, hogy Európában másutt felléphessen a szélsőjobbos jelenségek ellen. Egy ellenzéki politikus pedig arra figyelmeztet, hogy ha a kormányfő Orbánnal szolidarizál, az árt a jó viszonynak Nyugat-Európával, noha azzal olyan értékek kötik össze, mint a demokrácia, a jogállam, az emberi jogok.

Der Standard

Budapesten hatósági eszközökkel akarják bezáratni az Aurora Klubot, amely a magyar civil szféra szellemi központja és számtalan civil szervezet bázisa. A 8. kerületi önkormányzat rendeletben kötelezte a létesítményt, hogy azonnali hatállyal szüntesse be működését. A hivatalos értesítés azonban nem érkezett meg, bár a polgármesteri hivatal honlapján megjelent a határozat. A Fideszes kerületi vezetés már tavaly is becsukatta egy pár hétre az Aurorát, mégpedig azzal a váddal, hogy ott marijuánát találtak. A döntést azonban a fővárosi Közigazgatási Hivatal eltörölte. Az újabb kísérlet derült égből villámcsapásként jön. Az indoklás szerint a bíróság nem adott helyt a fenntartó, a Marom zsidó kulturális egyesület fellebbezésének. A klub azonban így is kinyitott. Bírálók szerint a civilek azért kerültek a célkeresztbe, mert zavarják az orbáni illiberális demokrácia felépítését. A legújabb törvények megbélyegzik a civil társadalom szereplőit.

Szelestey Lajos / b1.blog.hu