Kihal az emberiség

Ez nem csak jóslat, ez elkerülhetetlen. Bár ma több mint hétmilliárdan vagyunk (és egyre többen), az ember a jelenlegi formájában csak kevesebb mint egymillió éve létezik, az összes emberszabású majom pedig csak néhány millió éve. Lehet, hogy az evolúció lassan megy végbe a mi fajunkban egy emberöltő alatt, de évmilliók alatt elkerülhetetlen. Ahogy a Föld változik, úgy változik a különböző fajokra nehezedő túlélési nyomás is, miközben véletlenszerű genetikai mutációk lépnek fel. Néhány mutáció előnyös a jelenlegi nyomás túlélése szempontjából, és ezek azok a gének, amelyek a legnagyobb valószínűséggel öröklődnek. Az, hogy az emberiség utódai több millió év múlva is érzőképesek maradnak-e az általunk ismert módon, mellékes.

A lényeg az, hogy több millió év múlva, még ha az emberiség leszármazottai még élnek is, már nem lesznek emberek. Az emberek maguk is mindenféle tényezők nyomásának vannak kitéve, többek között: változó bolygó, korlátozott erőforrásokkal, más emberek részéről (háborúk, nukleáris, vegyi vagy biológiai fegyverek formájában), és a természet (betegségek formájában). Akár bekövetkezik egy e világot meghaladó katasztrófa, például egy aszteroida becsapódása, akár nem, az emberiség végső pusztulása elkerülhetetlen. Az, hogy vannak-e leszármazottaink, akik túlélik vagy sem, lényegtelen; előbb-utóbb ki fogunk halni ezen a világon. Geológiai és csillagászati időskálán ez valószínűleg előbb, mint utóbb bekövetkezik, és ez lesz számunkra az első világvége.

A Föld óceánjai felforrnak

Olyan szerencsés kozmikus véletlen, hogy bolygónk akkora méretű és tömegű, olyan légkörrel, amilyennel rendelkezik, és olyan távolságban van egy pontosan olyan tömegű csillagtól, mint a miénk. Csak mindezen paraméterek megfelelő kombinációja adta meg számunkra az életet fenntartó bolygót, amelynek bőséges mennyiségű folyékony víz található közvetlenül a felszínén. Ha e tulajdonságok bármelyike jelentősen eltérne attól, ami valójában van, akkor a bolygónk által birtokolt élet sokfélesége és változatossága ma egyszerűen nem lenne meg. A Föld évmilliárdok óta óceánokkal borított világ, az egyszerű és összetett élet a tengerekből származik, és csak viszonylag nemrég került a szárazföldre. A Napunk jövőbeli fejlődésének köszönhetően azonban óceánjaink nem maradnak meg örökké. Ahogy a hélium felhalmozódik a Nap magjában, abban a régióban, ahol a magfúzió végbemegy, a hélium kitágul, ami szörnyű következményekkel jár számunkra.

Idővel, ahogy a magjában a magfúzióhoz rendelkezésre álló hidrogén kezd kimerülni, a Nap felmelegszik és tágul, egyre fényesebbé válik, és idővel egyre több energiát bocsát ki. Legfeljebb további egy-kétmilliárd év múlva a Nap által kibocsátott energia mennyisége egy bizonyos kritikus pontig fog emelkedni: elég magas ahhoz, hogy a Föld óceánjában egy vízmolekulára napközben ható energia mennyisége elegendő legyen ahhoz, hogy felforrjon. Ahogy az óceánok felforrnak, és a légkör megtelik vízgőzzel, az üvegházhatású gázok hatása átveszi az irányítást, és a Föld hőmérséklete katasztrofálisan megemelkedik. Bolygónk inkább a Vénuszra, mint a mai Földre fog hasonlítani, és teljesen barátságtalanná válik az élet számára a felszínen. Talán csak néhány egyszerű organizmus marad életben a felhők tetején, de az általunk ismert életnek vége lesz a világunkban. Az összetett, differenciált organizmusok kozmikus kísérlete természetes véget ér.

Kopár sziklává váló redukció

Azt hitted, hogy az óceánjaink felforrása rossz? Mi a helyzet azzal a kilátással, hogy a légkör minden atomja kilökődik a világunkból, hogy minden, ami valaha is élt a felszínen, elszenesedett hamuvá válik; hogy mindannak az emléke, amit az élőlények hátrahagytak, porrá válik? Elegendő hő és energia esetén pontosan ez történne bármelyik világgal, a Merkúr, a Naphoz legközelebbi bolygó, a legjobb példa erre. További öt-hétmilliárd év múlva pontosan ez fog történni a Földdel, amikor a Nap teljesen kifogy a magjában lévő hidrogén üzemanyagból. Amikor ez bekövetkezik, a mag összehúzódik és felmelegszik, ami a csillag külső rétegeinek duzzadását okozza. Ahogy tágul, lehűl, de sokkal fényesebbé is válik, miközben a mag továbbra is összehúzódik és felmelegszik, a hélium fúziójának megkezdéséhez vezető úton. Ahogy a Nap fő csillagból szubóriássá, majd szubóriásból teljes értékű, héliumot égető vörös óriássá válik, a Földön semmi sem fog ellenállni ennek a napkitörésnek.

A Nap a jelenlegi átmérőjének majdnem százszorosára fog duzzadni, és fényereje ezerszerese lesz a jelenleginek. A Föld teljesen le fog csupaszodni, miközben pályáján egyidejűleg eltolódik a Naptól. A belső világokat, a Merkúrt és a Vénuszt teljesen felfalják. Bár a hélium-égés nagyon sokáig - több százmillió vagy milliárd évig - fog tartani, végül a magból is elfogy a hélium. Amikor ez bekövetkezik, a mag továbbra is összehúzódik és felmelegszik, de további fúziós reakciók nem következnek be. A Nap hamarosan elpusztul, fehér törpévé válik, miközben külső rétegei egy planetáris ködbe foszlanak szét. Ha a Földet nem nyeli el a vörös óriás fázisban, és ezt még nem tudni, akkor a bolygónk egy sziklás, sült maradványként marad meg, amely egy csillaghulla körül keringve lebeg az űrben.

Lenyelve vagy kilökődve?

Bár megtisztították az élettől, megfőzték, majd elszenesítették és elpárologtatták, végül pedig kvadrillió évnyi kozmikus sugárzással bombázták, bolygónk hullája továbbra is létezni fog. Épségben marad, és kering a központi, csillagtestünk körül, amíg a következő dolgok egyike meg nem történik: Egy objektum ütközik a Földdel, ami az ütközés méretétől és sebességétől függően vagy elpusztítja, vagy elnyeli azt. A mi galaxisunk nagyon ritka hely, de nekünk az Univerzumban minden időnk megvan.Egy hatalmas objektum elhalad a Föld mellett, gravitációsan kilökve azt a Naprendszerből és a galaxisból teljes egészében, ahol az örökkévalóságig homályban bolyong az üres kozmoszban.Vagy a Nap holttestéhez kötve marad, és lassan, számtalan keringési pályán át spirálban a mi csillagmaradványunkba kerül, ahol elnyeli a fekete törpe, amely uralja a Naprendszerünk maradékát.

A világnak minden bizonnyal vége lesz. És hogy mind a négy vég bekövetkezik, az nem puszta spekuláció, hanem tudományos eredményeink csúcsának szilárd előrejelzése. A Föld távoli jövője ismert; a közeli jövőt nekünk kell megteremtenünk. Mi lesz a választásunk, közösen, mint faj? Ideális esetben úgy irányítjuk bolygónk jövőjét, hogy szilárdan a tudományos valóságban állunk, a legjobb tudásunk és legsikeresebb elméleteink alapján, és képességeinket felhasználva biztosítjuk az egész emberiség biztonságát, biztonságát, szabadságát és jólétét. Ez a tudományosan művelt társadalom végső álma, és az egyetlen reményünk arra, hogy az első véget - az emberiség kihalását - minél messzebbre toljuk a jövőbe.

(BigThink) / hamuesgyemant.hu