Emberélet kioltása. Nem akarom ismételni azt, amit ezer tanulmány leír. Ismerjük a Fitna, azaz ármány, felbujtás, kisértés, zavarkeltés, fogalmát. Tudjuk mi az a megfontolt szándékból, előre kitervelve elkövetett gyilkosság. Értjük a véletlen balesetekben elszenvedett halált és a háborúkban kiontott életet. Ismerjük a Qiszasz, az arányos büntetés ítéletét, a bánatpénzt és egyebeket.
Én itt most mással szeretnék foglalkozni.

Bizonyos, hogy felkapjuk a fejünket, ha valahol vérengzés történik és sok ember meghal. Ruanda, Biafra, Zsidó Holokauszt, Irak, Afganisztán, vég nélkül sorolhatnám. Milliók haltak és halnak meg. Idézgethetünk a Koránból és másból, az idéző személyétől, beállítottságától függően kapnak értelmet a magyarázatok. Még sincs egyetértés. Emberéletek hullanak, amit egyik oldalon hőstettnek, másikon terrorcselekménynek nyilvánítanak. Itt valami nincs rendben, igaz? Számomra az emberi élet nem minősül különbözőképpen muszlim és nem muszlim felosztás szerint. A Korán Ádám gyermekeiről beszél és nem emel ki egyetlen csoportot. Ezt mi magunk tesszük.

De van egy másik fontos tényező. Ma sokkal több ember hal meg úgy, hogy tudomást sem veszünk róluk. Az ökológiai károkról miért nem beszélünk? Széndioxid kibocsájtást miért hallgatjuk el? A föld szennyezése, élhetetlenné tétele nem gyilkosság? Ráadásul nem haszonszerzésből, bűnszövetkezetben elkövetett emberölés tán?

Segítségnyújtás elmulasztása még a Btk szerint is vétség: „166. § (1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétség: 2 év.” Akkor az előre megfontolt szándékból nem nyújtott segítség minek minősül. És most ne ragadjuk le a migránskérdésnél egyedül. Olyanokról beszélek, akik bárkik lehetnek, nem magukat sodorták bajba, hanem elhibázott döntések. Végül ők szorulnak segítségre, amit nem kapnak meg. Egy költségvetéssel irányzottan lehet elszegényíteni, elsorvasztani régiókat. Megszűnnek infrastruktúrák, ellátórendszerek és emberek tömegeinek élete válik elviselhetetlenné. Ártatlanokról van szó, akik abba a döntésbe sem voltak bevonva, amikor fejlesztették régióikat és abba sem, hogy elsorvasztják azokat. Erre tették fel életüket, építkeztek, fektették be javaikat és váltak önhibájukon kívül nincstelenné. Talán egyben hibáztak: hittek egy hazudott jövőben. Ez talán nem gyilkosság?
És folytathatnám bankhitelek témájával és ezer mással, amivel ember saját embertársának életét veszélybe sodorhatja és tömegesen kiolthatja.

Miért vetem fel mindezt? Ugyan, ki vesse fel? A törvény? Ilyet törvény nem tárgyal soha, mert azt azok hozzák, akik ezt a bűnt kitervelik és elkövetik. Ugyan kik mások vethetnek fel ilyet, mint akik Isten törvényét tartják szem előtt és nem emberét. Amiket említettem, olyan bűnök, ahol emberek nem egy identitás, hovatartozás szerint esnek áldozatul. Ha van Isteni elrendelés legitimációra (Sharia), akkor ezekben tuti, hogy észre kell vegyük, fel kell fedezzük annak mai szempontjait.
Vagy tán jobb meghunyászkodni? Azzal több lóvé jár? Tudom, az egyház nem jótékonysági szervezet… (ezt nem én vallom). Milyen jó, hogy nálunk az Aqidát (doktrínákat) nem lehet megváltoztatni!

Kérdezhettek, mit akar a sejk mindezzel? Elöntötte öregkorára agyát a trágyalé és vért követel? Vagy börtönt, ítéletet? Nem, kedves testvéreim, nem akarok szankciót, mert az egyedül Isten dolga. Egyes egyedül azt szeretném elérni, hogy tudatosodjanak bennünk tetteink. Amit ma teszünk, az is tudatos, de nem a megfelelő irányban az. Ennek felismerésére szeretnék csupán rávilágítani.
Mert Isten szava nem meghunyászkodásra való, hanem arra, hogy felkiáltójelként emelkedjen azok fölé, akik azt nem tartják be. Tudom, nem kifizetődő ugrálni, de hosszútávon bejön.
Mert nekünk létezik hosszútáv!

Ez az Írás, semmi kétség: Útmutatás az őrizkedőknek. (Korán 2:2)

Kik hiszik a Láthatatlant, megtartják az imát, s mindabból, mit Mi nékik adtunk, áldoznak, (Korán 2:3)

Láthatatlan, azaz Gheib. Az Iszlámban a Látható Világ mellett létezik egy Láthatatlan is. Mindkettőnek vannak szabályai, lakói és logikája. Azonban mindkettő Allah alá rendelt. Mi emberek a Látható Világ lakói vagyunk, ami önmagában is végtelen. Allah Hatalmasságának megismerése érdekében meg kell próbálnunk felfedezni azt. Mindent meg kell tennünk tudásunk Látható Világról szerzett határainak tágítására. Egy igazhívő azonban a Láthatatlant is el kell, hogy fogadja és azt, hogy e kettő összefüggésben áll egymással. Ha valaki a Láthatatlannal együtt tud élni, az fogékonnyá válik a környezetünkben lévő Isteni jelek iránt.

Kik hiszik, mi néked (Ó Mohammed) lebocsájtatott és mi még előtted lebocsájtatott, s a Túlvilágban bizonyosak. (Korán 2:4)

Hivatkozás az előző Könyvekre. Az Iszlám elfogadja a Mózesi Tórát és a Jézusi Evangéliumokat. Amit az Iszlám nem fogad el, az a Tóra és az Evangéliumok mai formái. Ezeket azok miatt a változások miatt nem fogadja el, amelyek a kéziratok kézi másolásából, fordításokból, félremagyarázásokból eredtek, vagy melyek szándékos torzítások miatt történhettek. Azt állítjuk, hogy ezeknek az Írásoknak a mai formája nem ugyanaz, mint amelyek Mózes, vagy Jézus (béke reájuk) számára kinyilatkoztattak.
Azonban az Igék, melyeket ezek a Próféták saját idejükben kézhez kaptak, ugyanazok voltak, mint amit Mohammed (béke reá) kapott.
Bizonyosság a Túlvilágban a Hit egyik esszenciája. Ahogy az egyik Hadiszban olvashatjuk: „Légy olyan az Evilágon, mint egy idegen, vagy mint ki csak áthalad azon”. Egy igazhívő számára a lét dimenziója végtelen. Nem gyömöszölhetjük be életünket az Evilág határai közé. Ha ezt tennénk, elvesztenénk reményünket a boldogságra és beteljesülésre. Aki nem hisz a Túlvilágban egy Isten nélküli, boldogtalan életet él. Vágyaikat és élvezeteiket az általuk elképzelt határok közé akarják bepréselni, ahol ők sohasem elégedettek és boldogtalanok.