Nem az zavar, hogy ki mit mond Orbánról, vagy akár magáról az országról, hanem, hogy eltűröm ezt a mélymagyar szellemi és erkölcsi fertőt.

Betelt a pohár. Nem akarok tovább magyar állampolgár lenni. Magyarnak magyar maradok, hiszen annak születtem. Magyar az anyanyelvem, magyar a kulturális gyökér, amely Európa viharvert, időtlen idők óta felettünk magasodó sziklájának egy mohával benőtt, nekem kedves szegletében köt Európához, a világkultúrához, az emberiséghez. De semmi közöm a mai Magyarországhoz. A legkevésbé a magyar államhoz, amelyet az aktuális kormány csalárd módon hajtott jármába, és irányít kényúrként egy sült bolond, egy küldetéstudatos, kiskaliberű balfasz, aki a Viktor nevet kapta a keresztségben több mint ötven évvel ezelőtt. Nyilván csak azért, hogy tegnap Strasbourgban Európa leszedhesse róla a keresztvizet. - írja a gepnarancs.hu

Nem akarok magyar állampolgár lenni. Nem azért, mert szégyellem, hogy ilyen miniszterelnököt választottak maguknak és így nekem is a mindenki által megcsalt, és elkeseredett, az elmúlt negyedszázadban földönfutóvá tett testvéreim. Nem azért, mert ez az ember is magyarnak vallja magát és persze az is, csak a nyamvadtabb fajtánkból, mert hiszen ilyenek mindig voltak és mindig lesznek. Hol kevesebben, hol többen, hol hangoskodnak, hol meghunyászkodnak, de soha nem szántanak és nem vetnek. Ellentétben a keményen dolgozókkal, akik ezer év óta helyettük öntözik a verejtékükkel a földet, eltűrve, és most megint, hogy a termény dologtalanok magtáraiba kerüljön, ócska semmirekellők vagyonát gyarapítsa, midőn magyar gyerekek éheznek Mária (köz)munka alapú országában az istentelen magyar katolikus egyház szégyenletes áldásával. Ezrek lehajtott fejjel, könnyes szemmel nézik, ahogy megint ellopják tőlük a rögöt, amiért ezer évig ácsingóztak dédapáik, hogy műkörmös kitartottaknak, fociguru bankvezéreknek adhassa Orbán Führer Viktor nemtelen szolgálataikért cserébe.

Nem azért nem akarok magyar állampolgár lenni, mert szégyellem magam, hogy Strasbourgban, de a világ bármely táján a szájára veheti a magyart bárki és kiköphet e név hallatán, miközben persze – a jobbak – azzal vigasztalnak, hogy nem engem, nem minket mindannyiunkat gyaláznak, hanem csak Orbán Viktort és kormányát. Ez pont nem érdekel. Nekem a magyar állam és öntelt vezére az, amivel tele van a tököm. Orbán Führer Viktor rendszerétől van hányingerem. Attól a gyalázatos szisztémától, amit 2010 után vezetett be Hunniában és Pannóniában. Nem az zavar, hogy ki mit mond Orbánról, a kormányáról, vagy akár magáról Magyarországról, amit mégiscsak Orbánnal azonosít. Én nem akarok ennek a Magyarországnak az állampolgára lenni, mert szarul érzem magam benne. Lassan már semmivel nem tudok egyetérteni, nem vagyok képes az itt történtekkel azonosulni. Ég a pofám. Éspedig nem mások, hanem saját magam miatt. Azért, hogy tűröm ezt a megaláztatást, elviselem ezt a totális szellemi és erkölcsi nihilizmust. Nem teszek ellene semmit, legfeljebb a szájam jártatom. Mint most is.

Rohadtul elegem van ebből az országból, a kormányából, Orbán Viktorból és rokonaiból, kollégiumi szobatársaiból, régi- és új barátaiból, a seggnyalóiból, a tanácsadóiból, az agyament hobbijainak haszonélvezőiből, az összes pragmatikus gerinctelen faszból, aki csak pénzért tartja magasba a zászlót, na és persze azokból a fél- és teljes idiótákból, akik még fújják is a szelet a selyembe, hogy szépen lobogjon. Megvetem azokat, akik olyasmire adják a fejüket, ellenzéki politizálásra mondjuk, amihez semmi tehetségük nincs, és mindennel, amit csak tesznek, – talán szándékuk ellenére, de már ebben sem vagyok biztos – csak szellemi, erkölcsi és anyagi szenvedéseink meghosszabbodását szolgálják. Belőlük is elegem van. Főleg azért, mert azzal áltatják a híveiket, hogy egy négyzetméteren, a függöny mögé bújva, egy választási cédula ügyes kitöltésével el lehet küldeni a hatalomból Orbán Führer Viktort és bandáját, akik majd szépen gratulálnak a régi-új győzőknek, és visszavonulnak Felcsútra, hogy végre szenvedélyüknek hódolhassanak, és reggeltől estig a Puskás Arénában dekázva múlathassák az időt Mészáros Lőrinc gázszerelésből megtakarított pénzén. Mert ez nem igaz.

Rohadtul elegem van magamból, mert nem teszek semmit, hogy ne úgy legyen, ahogy van. Csak a szám jár, a többi széplelkű magyar álmodozóval együtt, hogy majd, a nyugat, a dél-nyugat, az észak, az észak-atlanti, a brüsszeli, a strasbourgi, a washingtoni izék, és persze az emberek, ha rájönnek, hogy, ha, ha, ha, ha… ha, ha elegük lesz, és ha, ha, ha… már nem bírják tovább, hogy vasárnap zárva van a Tesco. Na, majd akkor, akkor aztán, ha nem fog esni az eső, akkor. Mert esőben nem megy ki senki az utcára. Szóval elegem van a verbális ellenállásból és a sirámokból. Mától új világ kezdődik számomra. Tegnap feladtam az adóbevallásomat. Szerencsére évek óta egy vasat sem keresek Mária (köz)munka alapú országában, így pontosan négy sorban elfért az egész külföldön szerzett jövedelmem, ami után ott adóztam. Öt perc alatt végeztem. (Közben rám jött a röhögő görcs. Te jó isten, hány napig kell Csányi Sándornak és Mészáros Lőrincnek töltögetni az adóbevallását, a mindenféle osztalékok, meg földalapú támogatások, ingatlan értékesítések, meg egyéb számunkra ismeretlen bevételi források rovataiba, nem is beszélve arról, amire még sor sincs a bevallásban. Azokat a milliárdokat hogy a francba fogják leadózni. Nem lennék a helyükben.)

A helyzet jövőre is ez lesz. Személyi jövedelemadót nem fizetek Orbán Viktornak, a két lábon álló leányának és vejének sem, az egyelőre lábra se kapott díszpáholybitorló fiának meg pláne. Dafke nem fizetek be egy vasat se a magyar államnak, hogy a pénzemből tovább dagadjon Rogán gumiként nyúló lakása. Szíjjártó Péternek meg amúgy sem kell, mert van elég a szüleinek. Ha kell, az én adóforintjaim nélkül is vesznek neki még egy villát Dunakeszi Gyártelepen, vagy akár Dunakeszi Alsón, de még Dunakeszi Felsőn is. Isten, haza, család, de a gyerek az első. Visszafogom az áfafizetést is, mivel Vida Ildikó vezetésével az áfacsalás olyan méretű, hogy a NASA földkörül keringő űrhajóiról akkorának látszik, mint a kínai nagy fal és az ausztráliai Nagy-korallzátony együtt. Csak a rezsim áfáját vagyok hajlandó a rezsivel együtt megfizetni. (Mert nem tehetek mást.) Veszek még egy BKV bérletet és onnantól kezdve mindent a sógoréknál Bécsben és a Ficóéknál Pozsonyban fogok megvásárolni. Két hetente bevásárló túrát szervezek, (négyen egy kocsival) és mindent ott veszünk meg. Ami persze pont ugyanaz, mint itt. (Hogy rohadjanak meg azok a szemét, mocskos multik, köztük az összes magyar multi is. A fene essen az adózott és főleg az adózatlan nyereségükbe!) Nem fogok eleget tenni állampolgári kötelezettségeimnek, mivel nem élhetek állampolgári jogaimmal sem. Valamit valamiért. Semmit semmiért. 

Az ablakomon pedig leeresztem a redőnyt, és addig nem húzom fel, amíg ez a mocskos rendszer meg nem dől. Nyáron legalább hűvös lesz, télen meg úgy is olyan sötét ez a 35 négyzetméteres udvari lakás, hogy teljesen mindegy. Nem ajánlom senkinek, hogy kövesse a példámat, mert tudatában vagyok, hogy sokunknak erre nincs lehetősége a család, az izé, meg az ecet miatt. Viszont bárki kitalálhat bármit, amivel itthon lehet alázni Orbán Führer Viktort, hogy ne kelljen szegénynek – megint csak a mi pénzünkön – Strasbourgba mennie a gyalázatért. (Már csak ezért is megéri.) Minden eredeti kezdeményezésnek publicitást adunk, hátha van, akinek az ellenállás, valamilyen, mások által kiötlött formája bejön. Ezt a „Csináld magad Orbán alázását” mozgalmat egészen addig kell szélesíteni, amíg élvezzük és más nem jut az eszünkbe. (Vagyis – ahogy elnézem a demokratikus ellenzéket és a társadalom jelenlegi tettrekészségét -, eltarthat ez akár 150 évig is.) Ha már nem szórakoztat minket, és eszünkbe jut, hogy lehetne olyasmiket is csinálni, amiket elődeink, olyanokat, amik most a nemzeti ünnepeink egyébként, akkor… ám legyen. Addig is, amíg megérik bennünk az elhatározás, röhögjünk együtt a nemzeti együttműködés idióta rendszerén, gáncsoljuk, ahol tudjuk! Persze közben: bízzunk istenben és tartsuk szárazon a puskaport!

Zsebesi Zsolt / gepnarancs.hu (Fotó: Orbán Viktor miniszterelnök beszél az Európai Parlament Magyarországról szóló plenáris vitája utáni nemzetközi sajtótájékoztatón – MTI / Koszticsák Szilárd)