Abban, hogy a munkám okán látom, hogy nagyon-nagyon rossz irányba mennek szeretett városunk dolgai. Hogy hazudnak nekünk évtizedek óta! Mi pedig hagyjuk, vagyis elhisszük, hogy ez ilyen. Nem hiszem el, hogy nem tűnik fel senkinek, hogy azért olyan a városunk, amilyen, mert olyan embereket sikerül a szavazófülke magányában a hatalomhoz engedi, akik méltatlanok rá.

Miért kell azért tapsolni, mert levágják a füvet? Miért kell tapsolni, ha az öt évvel ezelőtti másik politikai szerveződés tagjai által megálmodott és kitalált ötleteket és terveket félig-meddig megvalósítják? Miért van az, hogy kötelezően ellátandó feladatokért könyörögni kell vagy veszekedni? És miért van az, hogyha valaki meg meri írni, hogy mi az igazság vagy hol lehet és van probléma, akkor az "ellenség"?

Meddig kell még eltűrni a hatalmaskák kicsinyes válaszlépéseit a más véleményre? Attól, hogy más a véleményem, attól, hogy az élet számos területén másképp látom és gondolom a megoldásokat, miért ne lehetne nekem is véleményem? Esetleg igazam is.

Újságíró vagyok és a kollégáimmal az a munkám, hogy felhívjam a figyelmet a hibákra, az ügyekre, a stiklikre és a mutyikra. Attól, hogy valami papíron van és el lehet olvasni, vagy bemondják a tévében az még egyáltalán nem biztos, hogy igaz. Képeket vágnak meg, mondatokat és neveket hallgatnak el és szavakat forgatnak ki, ez nem újságírás, ez nem tájékoztatás, ez bizony keményvonalas hazugság és cenzúra!

Az nem hír, hogy "kinyílott a pitypang", ahogy az sem, hogy sikerült 10 forintból ötöt járdafelújításra költeni. Hogy van olyan önkormányzati képviselő, akinek egy járdaépítés az életműve! Ez nem érdem, ez egy vízió nélküli közszolgálat, erősen a középszer alatt!

Ennyit ér a magyar ember és azt gondolják a hatalmaskák, hogy ennyire is van az átlagnak joga. Csakhogy nem sikerülhet mindent és mindenkit elhallgattatni. Rosszul alszom, de biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül! Az, hogy az ébren töltött életem a kormány csúsztatásaival van tele, arra van lehetőségem ébren válaszolni, na de, hogy az álmaimba is beférkőzik ez a mocsok, erre már felemelem a szavam.

Másoknak is pont annyira elege lehet ebből az egészből, int nekem. Nem vagyok hajlandó egy ilyen szervilis, agyon és túlszabályozott és elbutított és megvezetett országban élni, mint a hazám! Éppen annyira az enyém, mint a Tiéd! És ez igaz arra a városra is, hogy életem legnagyobb részét töltöm.

Élni szeretnék itt, de születésem óta csak a romokat kerülgetem és hallgatom az ócska hazugságokat arról, hogy majd milyen szép és milyen lesz. Tessék mondani mikor? Mikor lesz tele mindenkinek a zsebe ahhoz, hogy végre a köz is kapjon? Mikor tudok úgy átmenni az úton, hogy nem botlom el egy gödörben az utca közepén?

Egy évtizedig csak a kopott falakat a romosodó házakat és a büdös csatornákat kellett látnom és szagolnom. Egy ideje letopisított emberek várják a buszt, akik életuntak, kiszipolyozottak, mogorvák és elkeseredettek. Sajnos vannak közöttük olyanok is, akik a bokorba hugyoznak és a padra szarnak és most már ukránul is beszélnek. Ez volna a jobban teljesítő Magyarország és a dübörgő gazdaság eredménye?

Hogy a gyermekeinkre ráerőltetnek olyan "tudást", amely csak arra elég, hogy rabszolgává cseperedjenek és gyári soron gazdagítsák a NER lovagokat? Hogy a nevükön kívül egy "X"-et tudjanak lerajzolni a szavazólapra, oda, hogy Fidesz?

Elég volt belőletek! Jöjjön már végre valaki, most már azt mondom bárki, csak ennek a rémálomnak legyen vége!