Szóvá tettem a múlt héten egy behajtani tilos tábla előtt egy furgonnak, hogy miért kell oda behajtani, amikor ott fű van járólap és járda és különben is: "Behajtani tilos". Válaszul azt kaptam, hogy ő áruért megy és az épület másik (szabályos) bejáratához nem hozzák ki az árut, szóval őt nem érdekli, ez van és behajt.

Szóvá tettem a minap, hogy miért kell eldobni a szemetet, miért nem lehet elvinni a 10 méterre lévő szemetesig.

Szóvá tettem, hogy Esztergom Príma Primissima díjasa pofátlanul parkol a város egyik Lidl áruházának parkolójában. Csörgött is a telefonom a cikk megjelenése után, a pofátlanul parkoló önkormányzati képviselő fia hívott, hogy ezt nem kéne meg, hogy ennek jogi következményei lesznek és egyébként is. A képviselő úr kimérten, de megfenyegetett, idegességében igyekezett nyugodt maradni és azóta is hallom, hogy az édesapját mennyire felzaklatta az én alpári írásom.

Hogy a kukásautó erkölcsi aggály nélkül átszambázik a járdán és szegélyköveken a következő kukáig, mert ez ugyan szabálytalan, de sokkal rövidebb, mint megfordulni a parkolóban és szabályosan(!) elfurikázni a következő kukáig. Nyilván, ha az ő járdájuk lenne és például én csinálnék ilyet, azonnal szóvá tenné...

Vagy, hogy ki van írva egy panel-lépcsőházában minden emeleten, hogy "Tilos a dohányzás! Kérem betartani" és mégis dohányoznak a lépcsőházban.

Eldobják a csikket az utcán - biztos otthon is - persze, hogy nem.

A sor napestig folytatható.

Elképesztőnek tartom, hogy oda jutottunk morálisan, hogy annak kell(ene) rosszul éreznie magát, aki felhívja a figyelmet egy helytelen magatartásra. Egyből beindul a károgás, hogy miért kell ezzel foglalkozni, miért kell egy köztiszteletben álló embert "meghurcolni".

Azért kell szót emelni ellene, mert ha mindenki szó nélkül elmegy az ilyen dolgok mellett, akkor még tovább zuhan az amúgy sem túl magas morál.

Tényleg az a normális, ha abból indulok ki, "hogy más is csinálja" vagy abból "hogyha neki lehet, akkor nekem is?". Van egy rossz hírem: neki és másnak sem lenne szabad, ennyivel nem lehet elintézni a dolgot!

Van, aki elnézést kér, és elgondolkozik rajta és legközelebb másképp csinálja és van a paraszt, aki megsértődik, személyes sértésnek veszi és hónapokon keresztül lovagol azon, hogy valaki szóvá merte tenni. A legnagyobb baj nem azzal van, aki visszaszól "hogy mit dumálsz kisköcsög", hanem azzal, akinek lenne intelligenciája ahhoz, hogy másképp csinálja, de mégsem tesz másképp. Ez egy paradoxon. Lehet, hogy csak én feltételezek az ilyen emberről többet, mint amennyi valójában belé szorult?

És miért hoztam fel az esztergomi önkormányzati képviselő édesapját példaként? Ezért:

Mert ő továbbra is úgy érzi, neki ezt szabad, úgysem szól érte senki. Én a tavalyi telefonban is azt ígértem, hogyha újra meglátom, le fogom fényképezni és írni is fogok róla.

UPDATE (2017. március 27. 16:56)

Csak, hogy egy videóval is érzékeltessem a problémát: