A nő, aki korábban panasszal fordult az alapítványhoz, elmondta, hogy az ambuláns lapjain éveken át olyan kezeléseket látott felsorolva, melyekben ő emlékei szerint soha nem részesült. Tovább súlyosbítja a dolgot, hogy bizonyos vizsgálatokra elsődlegesen szükség lett volna, hogy szokásos havi pszichiátriai injekcióját – melyet a vizsgálatok hiánya ellenére ugyanúgy megkapott – beadhassák. Így azonban semmilyen érdemleges módon nem bizonyosodtak meg róla, hogy még mindig indokolt ennek a különösen erős pszichiátriai szert tartalmazó olajos oldatnak a beadása, mely egy hónapon át kering a nő ereiben, folyamatos bénító hatást gyakorolva az idegrendszerére.

Az alapítvány bejelentése nyomán a NEAK főosztályvezetője elrendelte, hogy helyszíni ellenőrzést tartsanak a szakambulancián, ahová a nő kontrollvizsgálatokra járt. Miután gondosan feltárták az összes jelentőséggel bíró körülményt, haladéktalanul meg is tették a szükséges intézkedéseket. Az ilyen esetekben kirótt büntetés szokásosan a hamisan kiszámlázott összegek másfélszeresének visszavonása.

Ugyan maga a pénzügyi csalás ténye is jócskán okot adhat a felháborodásra, elvégre a jelen körülményeket figyelembe véve egészségügyünk költségvetésébe aligha fér bele bármiféle túlszámlázás, sokkal inkább figyelmet igényelne a folyamatos pénzügyi visszaélések lehetőségének kezelése. Vannak ugyanis olyan havonta elszámolható "vizsgálati formák", melyeket még maga a beteg sem tud értelmezni – főként úgy nem, ha valójában sohasem vett még részt hasonló vizsgálaton. Ilyen például ez is:

Az ép és a károsodott funkciók struktúrájának [neuropszichológiai] feltérképezése, ezek kölcsönhatásának elemzése, szubsztitúciós és reorganizációs lehetőségek feltárása és megtervezése.

Mivel szakmailag akár indokoltnak is tűnhet egy ilyen vizsgálat - hiszen talán még maguk a pszichiáterek sem értik, mit is takar a fenti mondat -, így rendszeres ellenőrzések hiányában mindennaposak lehetnek a hasonló túlszámlázások. Tekintetbe véve, hogy a pszichiátriai betegek gyakran évtizedeken át járnak folyamatos kontrollkezelésekre, melyek a nagyon nehezen körülhatárolható (és tényleges fizikai vizsgálatokkal kimutathatatlan) mentális tünetek elnyomására irányulnak, kérdéses, hogy ez a tendencia valaha is csökkenni fog-e.

Valódi és végleges megoldást az jelentene, ha a mentális egészségügyben, ahogyan a gyógyító tevékenységek különféle területein, ténylegesen kimutatható betegségek okait kutatnák és gyógyítanák meg.

CCHR