1./ Az ellenzék nem tétlenkedik. Karácsony és Márki-Zay a váratlan paktummal balhorgot vitt be, méghozzá övön alul, mellékesen Dobrev Klárának, főként azonban az ellenzéki együttműködés egész rendszerének!
A megállapodás szerint egymást támogatják a második fordulóban, később eldöntve, melyikük lép vissza a másik javára, aztán közösen fognak szakértő kormányt összeállítani, miniszterelnökként és helyetteseként, ha az ellenzék megnyeri a választásokat.

Néhány apró probléma van ezzel.

Az ellenzéki előválasztás egész rendszere, az, hogy a választók által legjobban támogatott jelöltek jussanak tovább, súlyosan sérül az ilyen átszavazásokkal.

Ez egyben a paktum Achilles-sarka, és egyáltalán nem biztos, hogy Dobrev vereségéhez vezet.
Mert kérem, hogy van ez elképzelve?
Karácsony baloldali szavazói a jobboldali Márki-Zayt fogják támogatni a miniszterelnök-jelöltségért, vagy fordítva?

Márki-Zay mindössze abban különbözik a Jobbiktól, hogy nincs politikai múltja!

Az ötlet, hogy a baloldal összeálljon a Jobbikkal, amúgy is nehéz szülés, súlyos erkölcsi dilemma volt baloldali szavazók számára, annak az egyetlen szempontnak a primátusával, hogy Orbánt akár az ördöggel szövetkezve is le kell győzni! És biztos fordítva is.

A miniszterelnök-jelölti versengésben ilyen kényszerítő körülmény nincs.
És azt gondolom, hogy baloldali szavazó egy másik baloldali jelölt, Dobrev ellenében nem fogja csapatostul támogatni Márki-Zayt, csak azért, mert Karácsonnyal ebben állapodtak meg a hatalom kettejük közti felosztása körében. Sőt, ezek után sokan tán Karácsonyt sem, aki elvtelen paktumot kötött.
Ugyanezt tételezem fel a Karácsonyt eddig folyamatosan pocskondiázó Márki-Zayt támogató szavazókról is, vice versa.
Ők szerintem nem fognak csapatostul Karácsonyra szavazni! Azt gondolom ezért, hogy e megállapodás nem csak elvtelen, hanem ostoba is.
Miközben semmi másról nem szól, mint a hatalomról.

E megállapodás negligálja az egész ellenzéki platformot, mindazt, amiben megállapodás született köztük, és az oldalvonalon túlra száműzi Dobrevet, Jakabot, Fekete-Győrt, az általuk vezetett/képviselt DK-t, Jobbikot, Momentumot és az LMP-t is.
Ezzel súlyos hitelességi válságot teremt Karácsony, és ha volt (nekem nem volt), Márki-Zay személyével szemben az ellenzéki szavazók körében.
Hogyan hihetjük ezek után egyetlen szavukat, egyetlen gesztusukat, egyetlen aláírásukat igaznak, komolyan vehetőnek, betartandónak?

Az a (valószínűtlen ) eset pedig, ha Karácsony lépne vissza, már tragikomikus variációja lenne az egésznek.
Egy, a többség által nem preferált személy, mint az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje? Ez viccnek is rossz! Sőt, inkább siralmas!

E két ember a kormányalakításra vonatkozó szándékával túllőtt a célon. Semmilyen felhatalmazásuk nincs, sem a választóktól, sem az együttműködés többi pártjától, hogy kettesben eldöntsék a jövendő kormány összetételét.

Ezt a megállapodást én puccsnak, az ellenzéki összefogás felrúgásának tekintem.
És beigazolódott az a gyanúm, hogy a miniszterlnök-jelöltek kétfordulós (elő)választása ostoba megoldás volt.
Értem, hogy a kétfordulós választójogi rendszer sokak nosztalgikus mániája, a létjogosultságát ab ovo nem vitatom, de nem azon az alapon, hogy azonnal állítsuk vissza, csak azért, mert Orbán kiiktatta.
Állítsuk vissza, ha érdemes! De nem "csak azért is", főként nem a mostani előválasztás körében.
Teljesen fölöslegesen bonyolították meg ezzel a rendszert. Tökéletesen elégséges megoldás lett volna, ha az első (és egyetlen) fordulóban nyertes viszi a miniszterelnök-jelöltséget, csakúgy, ahogy az a képviselőjelöltek esetén is történt.
Semmi nem indokolja, hogy itt külön megoldást választottak, és íme az eredmény! Megint közbejött egy előre nem feltételezett alattomos figurázás (csakúgy, mint Orbán machinációinak teret engedő egykori választójogi törvénnyel, melynek agyonbonyolított mechanizmusa eredetileg az MSZMP utódpártjának ismételt hatalomszerzését volt hivatva kiküszöbölni. Aztán egészen másra sikerült felhasználni.)

Ritkán értek egyet Jakab Péterrel. Most igen! Elfelejtették az urak, hogy Orbánt kell legyőzni! Vagy nem érdekli őket.

2./ Miközben az ellenzék belegabalyodik a komplottokba, Orbán azért összeszarta magát a csaknem hétszázezer embert megmozgató ellenzéki show miatt.

Régi kedvenc, leghatékonyabb fegyvereit vette elő. Az uszítás mellett, és most mindenek előtt a szavazatvásárlás ősi eszközét, melyet most már olümposzi magasságokba emel.

A zsák krumpli, meg az tízezer forintos Erzsébet utalvány most kevének tűnik. Emelve a tétet, most már ötpercenként megígér valami jelentősebb juttatást.

A hangsúly a "megígér" szón van. A kormány- és lakájmédia ezerrel harsogja az újabb és újabb jótéteményeket, melynek persze semmi köze a választásokhoz, melyet még véletlenül sem az erre a célra (is) felhasznált, méregdrága hitelből finanszíroz a kormány (vagyis mi magunk), a messze a világátlag fölött száguldó orbánista gazdaság teszi mindezt lehetővé!
Egész véletlenül idén késő ősztől a jövő év elejéig/első harmadáig.

A kivitelezés? Az csak apró hírekben jelenik meg, mely el sem jut a talpasig.

Novák Katalin nagy elánnal bejelenti, hogy a gyermekesek kivételes, egyszeri adóvisszatérítése megilleti azokat is, akik december 31-ig a terhességük kilencvenegyedik napját elérték. A bejelentés kilencvenkét nappal a határidő előtt történt.

A tájékozott érintettek számára a bejelentés nyilván viharos éjszakát generált (utólag is jó mulatást és eredményes ügyködést kívánok), de a lényeg az, hogy megígértek valamit, aztán utólag kiderül, hogy a nagy semmit.

Ma hallom az elllenzéki rádióban, hogy azok, akiknek a bankszámlaszámát az Államkincstár nem ismeri, és nem is jelentik be oda, nehezen, sok hónapos késéssel fogják visszakapni a befizetett adójukat.
Ez az országos kormány- és lakájmédia ingerküszöbét ugyanúgy nem lépi át, mint az ellenzéki előválasztás, melyről szintén hallgatttak.

A publikum tehát majd a választások után (miután leszavazott a Fideszre) fog szembesülni a ténnyel: nem kap egy buznyákot se!

Egyébként és kiszithand: Mindenki hosszú évek óta átutalással kapja a fizetését, az adóbevalláson pedig különben is ott virít a bankszámlaszám. Akkor hogyhogy az Államkincstár nem jut hozzá? Ezek nem beszélnek egymással?

Egyszóval hát: ki-ki a maga módján! Egyik rokonszenvesebb, mint a másik!
És, hogy melyik a hatékonyabb? Tavasszal meglátjuk!