Hosszú Katinka, mint a rendszer kedvence kifújt. A sport világában hamar lejár az idő. Meg aztán a szertelen pénzvágta, amit az ifjú Titanilla levert a szemünk előtt, zűrös cégügyei sokak szemében rombolták az imázsát.

Új példaképet, elbüszkélkedni valót kellett találnia Orbánnak.
Olyat, akire minden magyar büszke lehet, de persze elsősorban a kormánypárt ajnározhatja!
Megtalálta Karikó Katalinban, aki méltán szerzett világhírt a Pfizer vakcinájának létrehozásában való közreműködésével.
Mert persze nem egyedül találta fel. A magányos tudós karaktere már a múlté. Kellett hozzá a gyógyszeripari óriáscég több száz (tán több ezer) fős kutatógárdája és tőkeereje, de erről nem beszélünk!

Nem is kell! Karikó érdemei elvitathatatlanok.

Hogy mennyire sajátíthatók ki ezek az érdemek, mint a magyar géniusz megnyilvánulásai, az kérdés, hiszen a Szegedi Tudományegyetemről kitessékelt tudós harmincöt éve Amerikában él.
És, mivel az indián őslakosságon kívül mindenki (vagy a felmenője, vagy a felmenőjének a felmenője) bevándorolt Amerikában, és valamilyen származású, ennek nincs különösebb jelentősége.
Ők amerikaiak.

Mindezeket összevetve mondhatjuk, hogy legalább annyira amerikai, mint magyar. Már, ha ez fontos valakinek! Nekem nem!

Nekem az eredmény, a produktum a fontos, és tök mindegy, hogy az, aki létrehozza, újtörök vagy ifjúcseh, a hogy Švejk mondja.

De Orbánnak tökéletesen megfelel ez a kiskun-akármilyen (egy biztos: kiskun) asszonyság, ahogy jóindulattól eltelve rögtön népieschnek stigmatizálta, némi kádári kikacsintással: a mi lányunk ez! (Nem pedig a balliberális fővárosé!)
A mienk, lányok, asszonyok, tillárom haaaj!

Aztán a pünkösdre (az egyházi vonalnak is jusson valami!) hazainvitált, a magyar belviszonyokról (arról, hogy itt mindenki mindenkit a saját céljára próbál kihasználni, őt például a kormány propagandafogásnak) már mit sem sejtő Karikó Katalint hirtelen számtalan komissió várta. Szegeden rehabilitálták: díszdoktorrá avatták, Kásler kitüntette, Orbán, Áder fogadta, miegymás. Vagyis körbehurcolták, mint a véres kardot. Megmutogatták a népnek.

Közben működésbe lépett az orbáni facsar: a kurucinfo, mely ellenzékiséggel, pláne ballib beütéssel echte nyilas voltára tekintettel nem nagyon vádolható, előadta, hogy Karikót annak idején beszervezte az állambiztonság!
Mivel a Telex átvette a hírt, felhördült a lakájmédia: a ballib oldal le akarja járatni a mi hősünket!
Karikó, aki, mint fent említettem, nem látja, hogy politikai machinációkra használják, pedig nyilatkozott.
A disznósajtról is, melynek természetéről Orbánnal tárgyalt, de a beszervezésről is. Őszintén. Igen, megpróbálták. De ő nem jelentett. (Lehet, hogy ezért rúgták ki?)
Ezt a közlést nyomban megerősítette Cseh Gergő Bendegúz nevezetű állambiztonsági főlevéltáros is.
Akkor hát rendben. A vihar, melyet tehát a ballib ádázak okoztak, elült. Elültették.
A béke helyreállt.

De mi szüksége volt Orbánnak erre a kis közjátékra? (Mert nem kérdés, hogy ő szervezte. A kurucinfo, mint a többi orbánista média sem jobb a Deákné vásznánál.)
Szépen megkomponálta: megvádoljuk, rákenjük a baloldalra, emiatt rúgunk egyet az ellenzéken: nekik semmi és senki se szent! Meghurcolnák!
Áthallással: mint engem! Rólam is terjesztik! Ha ő ártatlan, sőt ellenállt, akkor én is! Értjük?

Sebtapasznak még kapott egy medált, aztán mehet Isten hírével!
Majd, ha újra szükség lesz rá, megint meghívjuk.
És most nézzünk fontosabb dolgaink után!

Csak egy kérdésem lenne: elmondták neki, hogy Magyarország nem rendel, nem vásárol több Pfizer vakcinát?