Sokáig morfondíroztam, hogy megírjam-e ezt a soron következő anyagot és ha nem lenne már bennem a felfedezett idegen énem, ami nem tűr hallgatást, valószínűleg nem tenném meg. De egy dolgot realizálnom kellett. Azért fordultak felém mások, leginkább a fiatalok (IYPG), hogy az igazságot hallják és ezt a témát pont azért is írom meg idegen nyelven is, mert már ha akarnék sem tehetném meg, hogy elhallgassam és szeptemberben több nemzetközi konferenciára vagyok hivatalos, hogy beszéljek a helyzetről. Kendőzni, szépíteni csak azért, hogy jó színben tüntessek fel valamit, az nem az én asztalom, viszont valószínűleg oka van, hogy nem Novák Katalint vagy xy ÁSZ tagot hívták meg ezekre a globális rendezvényekre. Így az élet úgy hozta, hogy egy összefoglalót és felkészítő, elemző cikket kerekítsek a múlt heti botrányról, ami alapján rávilágíthatok szakmai berkeken belül, milyen lehet ma itthon szabadon gondolkodó, edukált nőnek lenni.

Még nem tartunk a boszorkányüldözésnél, de már alakul, ha valakinek teljesen egyedi elképzelése van arról hogy mi a dolga voltaképpen. Röviden és tömören; a múlthéten kiadott tanulmány szerint a nők túlképzettek és a számuk miatt is fennáll a veszély, hogy egyes szakmák elnőiesednek miattuk, ezen kívül pedig csökken gyermekvállalási kedv itthon ennek is köszönhetően. Érdemes viszont a tanulmányt a sorok között olvasni, ahol nem éppen a sok diploma a probléma és sok statisztika meg is hazudtolja, hogy aki felsőfokú végzettséggel rendelkezik nem is lesz szülő egyáltalán, mert ez durva csúsztatás, és csak indulatokat gerjeszt. Valójában arról van szó, hogy a jelenkorban nehezményezik, ha egy nő gondolkodik, elemez, következtetéseket von le, tervez, és nem ész nélkül cselekszik pl. meggondolja milyen úton módon tudja kigazdálkodni, hogy családalapításba kezdjen a párjával, extrém körülmények között. (háború, infláció, klímakrízis) . Arról nem is beszélve, hogy tisztában van vele hogy egy gyerek biztonságban való felneveléséhez nem ártana megfelelően működő egészségügyi és oktatási rendszer, harmonikus és békés atmoszféra, ahol a gyerek kiteljesedhet. Egy gondolkodó nő, számol és tervez, elemez, kivitelez-menedzsel és nem hagyja, hogy mások beleszóljanak az életébe, vagy kiárusítsák a testét, méhét csak azért, mert a demográfiai mutató úgy áll ahogy. Egy gondolkodó nő tudja, hogy mi folyik körülötte és miért úgy áll, ahogy. 

De ez veszélyes. Szinte látom magam előtt a következő plakáton: "Diplomás, értelmiségi nő, ez veszélyes mert pontosan hajlamos a szolidaritás elsajátítására és még képes lenne segíteni másokon, hogy önállóan tudja menedzselni az életét nőként, anyaként mert az talán segítene a gazdaságon is, de javítana a fenntarthatóság elérésében közösségi szinten, ha az egyensúly végre fok mérő lenne és közös ügy." Olyan kihívások előtt vagyunk ugyanis, amiben bukásra vagyunk ítélve akkor, ha nem realizáljuk szerepünket benne, mit hibáztunk és min kell javítani. De való igaz, az aktív szerepvállalás egyben azt is jelenti, hogy a patriarchátus az, ami fenntarthatatlan lesz és az uralkodói hegemónia. Vicces és egyszersmind érthető, hogy a tanulmány 5 szerzője közül 4 nő, hiszen nekik a konkurencia gyártás nem céljuk, a rég múltból ez a mentalitás nagyon is ismerős mintázatot ad ki, Phyllis Schlafly Amerikában az 1970-es években  ugyancsak élvezhette véleményformáló munkásságát a konzervatív családpolitika területén. De voltaképpen tervével csak önmagát tolta előbbre, hogy más ne jusson szóhoz, éppen ezért nem tudta megérteni az ERA fontosságát, amivel a nők társadalmi szerepe meghatározó tényezővé válik, mint együttműködő partner a gazdasági életben és a politikai porondon.

Hogy milyen ma nőnek lenni, akinek gondolatai nem csak határokon túl nyúlnak, hanem téren és időn át, mert a szerepénél többre van predesztinálva és gyanítom, hogy a gondolat megfordult Hedy Lamarr vagy Marie Curie agyában is, hogy bemutassák miben mások. Nem feltétlenül többek, mert a hagyományos szerep nem is kompatibilis velük, (mellesleg mindkét nőnek nem egy gyermeke volt amúgy) csak teljesen más személyiséggel rendelkeznek, az értelmi szintjük sem mindennapi és az elemző képességük, amivel dolguk van az új korszakban. De ha e mellé még az is párosul, hogy másokat is fényre engedjenek, azoknak nincs más választásuk, mint fáklya lenni az éjszakában még akkor is, ha azt minden erővel akarják mások eloltatni, mert veszélyesnek gondolják. Nem is gondolnak bele a hatásokba, hogy így talán kevesebb lenne a családon belüli erőszak, a válás és a csonka család, ha a balance lenne a cél és azt kell mondanom tanulmány ide vagy oda, sok helyen a feminista-párkapcsolat mintája, melyben a nő is kiteljesedhet jelentheti a békét és ha ezt kívülről akarják megbolygatni, az pont nem azt a célt fogja szolgálni, hogy a férfiak is elégedettek legyenek, mert ha eltűnnek a nők az összes területről, összeomlana az a mai modern gazdaság és társadalom, ami alapján a fejlődés útjára léptünk, kulturális értelemben is. Mint jeleztem nem egyszer, a visszafordítás nem működik annak érdekében, hogy elkerüljük az összeomlást. Pláne nem azoknál, akiknek feladatuk,  hogy erről tegyenek le mások, mikor az önrendelkezés hiánya vagy az erőszak jelenléte formálja a világunkat egyre labilisabbá. Mentálisan ugyan úgy vannak jelek, mint fizikálisan és a "fáklya emberek" pontosan érzik ennek a veszélyét, éppen ezért próbálják óvatosan a nyitott gondolkodást elültetni másokban, hogy az együttműködés, szolidaritás, egymás segítése ne feltételhez legyen kötve és anyagi javakhoz. 

Megosztani a tudást, felbecsülhetetlen. És éppen ezért beárazásra alkalmatlan is krízishelyzetben, hiszen a cél hogy minél többen ébredjenek fel arra, mire van szükség, az pedig a realizáció, mely a státusz quotól független.  A sisterhood jelenség nem új keletű, de működésre alkalmas attól a pillanattól kezdve, ha a fókusz átkerül önmagunkról másokra, azokra akik bajban vannak. Igen, ehhez alapesetben fontos, hogy önmagunkkal jóban legyünk és elégedettek, de vannak esetek, amikor ez a folyamat egyszerre tud csak érvényesülni. Azoknál a személyeknél, akiknél az egységszemlélet már régóta működik és az is elképzelhető, hogy nem ebben az életében sajátította el.  Az öreg lelkek egyik fontos jellemzői ezek, a közjótól és boldogságtól lesz maga elégedett, ha fájdalmat lát, ő duplán érzi, éppen ezért az empátia sem kérdés hogy magas szinten áll. Nem erőszakot alkalmazva szeretne javítani, hanem gyógyítás útján, hogy a tanulásra való hajlandóság, önállóan tudjon megindulni. Viszont ez csak ép lélekkel és ép ésszel lehetséges, csak így történhet fordulat, hogy lássák az összképet és a problémákat. 

A fordulatok, soha nem véletlenek és sok esetben figyelmeztetések, hogy változtatni kell. De ez nem könnyű, ha megszoktál valamit, ami neked megfelelhet, de egy nap eléd állnak azok, akiknek sokkal rosszabb lesz, hogy "miért hagytad?" Nem mintha a hibáztál volna, csak nem figyeltél arra, amiben részt vettél. Napi rutinban azt a rendszert gazdagítva, táplálva, mert ezt várták tőled. A nőtől, akinek meg kell feszülnie, hogy ezt a címet kiérdemelje, különben nem igazi vagy maradék, selejt, meddő. Nem is nagyon szeretem magam annak titulálni, az ember tökélesen megfelel és már ez is bölcsességről tesz tanúbizonyságot. Nem próbálom bizonyítani, ami  vagyok, ha az az ára, hogy önmagam nem lehetek. 

Hiába a biológiai attribútumok, ez a lélek másért érkezett ide, hogy utat mutasson, hogyan tovább a tudatosulásban, amin az emberi fajnak végig kell mennie és addig nem is lesz nyugodt vagy boldog, amíg ez nem megy végbe ebben a korszakban, a Vízöntőben. (Future Traveler)