Tekintve, hogy a lángos egyike a legolcsóbb ételeknek – nem kell hozzá más, mint liszt, tej, víz, élesztő, só, cukor és olaj –, az 1500 forintos kezdőár enyhén horrorisztikus. A sajtos-tejfölös kombó egy ezressel dobja meg a számla végösszegét, de van bolognaival meghintett „luxusverzió” is – háromezer forintért.

Persze általában is érezzük, hogy őrült iramban nyargalnak az árak az ég felé (nem csak itthon). Májusban 18,6 százalékkal drágultak az élelmiszerek egy évvel korábbhoz képest a hivatalos adatok szerint, a mindennapokban azonban 30-40-50 százalékos pluszokat is tapasztaltunk. Kávé, pékáru, felvágott, WC-papír – na meg a lángos.

Értjük azt is, hogy a bérleti díjat meg a pultos lányokat is ki kell fizetni. Az 1500 forintos árnak mégis van egy olyan olvasata, hogy „ha már mi is szívunk, legalább nyáron szakítsunk egy nagyot.”

Lehet amúgy ezt másképp is csinálni. Egy Heves megyei kisfaluban, Zaránkon vasárnap reggelente kipöfög egy lángosárus a kisbolt elé. Felhúzza a büfékocsi rolóját, dumálgat a helyiekkel, sütöget egy kicsit. Ha jó napja van, elad tízet – a havernak egy ingyen jár. Aztán megy tovább. Ártábláján az áll, hogy „sima: 350 forint.” (Privátbankár)