Itt még meg van az a szokás, ha vendég jön akkor megtisztelik és akár a semmiből is olyan ételt raknak össze, amelynek elfogyasztása után az ember mind a tíz úját megnyalja.

Ilyen ember a mi házigazdánk Ilus néni is. Egyszerűen jött belőle a vidámság, a humor és korához képest meg villant a pajkosság is.

Úgy pattant fela biciglire, mint egy tizenéves, nem kellett hazavinni, ment ő magától a kétkeréken. Mesélt nekünk kérve, vagy kéretlenül, milyen volt a vidék és benne az emberek.

Szavai egy szegényedő, pusztuló almás-világot festettek le, amelyeket alátámasztottak az útról is jól látható kihúzott almafák. A múlt egyben a büszkeséget is jelenztette, amikor innen ment az étel és a pénz a városok felé, erős tartást adva az itt élőknek.

Errefele nincs roma probléma, hiszen nem is élnek romák, csak a romákéval lassan megegyező szegénység van, amely sok esetben ugyyan olyan méltánytalan embertelen életkörülményekhez vezet. A szegénységnek nincsen bőrszíne!

A kihúzott almafák akár jelképek is lehetnének, minden fával mintha egy ember lelke is távozna innen. A beszélgetés során szóba került az új gazdasági helyzet, az energia árak. Ilus néninek mindenre volt válasza, a benzin kérdést megoldotta azzal, hogy leadta a kocsijának rendszámát Fehérgyarmaton, a gázra meg azt mondta, hogy azzal nem lehet probléma, mert Orbán Viktor megígérte, hogy minden marad a régiben, mi bízunk Orbán Viktorban!