Szerinte szükséges lenne kutatni, miért ilyen rossz a társadalmi mobilitás Magyarországon, miközben az egyenlőtlenség nem akkora, mint másutt.

A fiatalabb generációt jobban megviselhették az elmúlt 15 év egymás után következő válsághelyzetei – mondta el az InfoRádió Aréna című műsorában a Tárki Társadalomkutatási Intézet vezérigazgatója, Tóth István György.

"Ha belegondolunk abba, hogy azok a hazai fiatalok, akik 2005-2007 táján kerültek ki a munkaerőpiacra, mindjárt megkapták a nyakukba a recessziót és a pénzügyi válságot, aztán a migrációs válság vagy érintette őket, vagy nem, és jöttek a Covid-lezárások, majd a háború és annak gazdasági hatásai.

Ezek egy ember életében egymásra rakódnak, és az ő sorsukat ezek az események intenzíven tudják befolyásolni

– mutatott rá.

Hogy miként lehet például a Covid-lezárások hatását egy társadalmi rétegen belül mérni, arra azt mondta: bizonyos iparágak leállása "tartós sérüléseket okozott", magának az iparágnak, de a szereplőknek is.

"Gondoljunk csak a vendéglátóiparra! A távozó pincérek egy része már nem ment vissza, ezért aztán munkaerőhiány is kialakult. A szórakoztatóiparban ugyanez történt" – mondta, és hozzátette, a Covid-válság "reálgazdasági következményeit" viszonylag gyorsan kiheverte az ország, ám aztán jött a pénzügyi egyensúly megbomlása, "lényegesen hamarabb, mint ahogy a háború kitört volna".

Tóth István György úgy véli, vannak periódusok, amikor lényegesen rosszabb egy ország válságálló képessége, "a 2007-2008-as helyzet ezt jól mutatta, közelebb került az ország a csődhelyzethez", a magyar gazdaság most azonban már válságállóbb.

Nem látja viszont törvényszerűnek, hogy a legrosszabb helyzetben lévőket érinti leghátrányosabban egy válság.

"A 2007-2008-as válság először a nyugdíjalapokat rendítette meg, illetve a pénzügyi szektort, tehát

azok vagyona veszett el vagy csökkent le, akiknek sok megtakarításuk volt.

Utána következett egy olyan fázis, amikor megnőtt a munkanélküliség, de jött egy újabb fázis, egyensúlyba hozták az állami költségvetéseket, meghúzták a nadrágszíjat, az viszont azokat érintette, akik jóléti támogatásokból, szociális segélyekből éltek", erre a fázisra viszont mégis fennállt a törvényszerűség, amely lehet, hogy hosszú távon is igaz.

Tóth István György szerint hosszú távú vizsgálatokat igényel a magyarországi társadalmi egyenlőtlenségek és a mobilitás viszonya is.

"Van egy olyan jelenség Magyarországon, hogy ha megnézzük a legutóbbi Forbes-listákon, sokkal több cseh, lengyel, román milliárdos van, mint magyar. A mi milliárdosaink a listák közepén vagy még lejjebb vannak; de ha megnézzük az országon belüli egyenlőtlenségeket, számos balti vagy mediterrán országban lényegesen nagyobbak, mint nálunk. Az ember azt gondolná, hogy van valami összefüggés az egyenlőtlenség nagysága és a társadalmi mobilitás között. A szakirodalom is ezt mondja. Magyarországon mégis azt látjuk, hogy annak ellenére, hogy nincs extrém egyenlőtlenség, mégis

nagyon alacsony a társadalmi mobilitás.

Ezek a tanulmányok annak erednének a nyomába, hogy vajon mi lehet ennek az oka, megpróbálják sorra venni a gátakat:

1. iskolarendszer
2. öröklés (vagyon, lakás)
3. házasodási szokások

Külön kitért az öröklés kérdésére, hisz nagyjából 30 éve kezdett emberek szélesebb tömege vagyont felhalmozni, az első felhalmozók pedig most kezdik ezeket a vagyonokat átadni; "vagy azért, mert még életükben átadják a gyereküknek, vagy mert meghalnak, és a gyerekek örökölni fognak".

"Mi ezt elkezdtük figyelni, egy tanulmány már erről is szól, Magyarországon a vagyonátadásnak még nincs akkora szerepe, mint más, nyugat-európai országokban, ennek valószínű oka, hogy még nem tartunk abban a biológiai processzusban, de azt gondoljuk, hogy ennek erősödő szerepe lesz" – ecsetelte Tóth István György. (Infostart)